Magyarország Belügyminisztériuma idén immár 9. alkalommal hirdette meg a Fenntarthatósági Témahetet, amelynek célja a fenntarthatóság üzenetének elterjesztése iskolai keretek között. A témahéthez az egész Kárpát-medencéből – így a határon túlról is – csatlakozhatnak magyar nyelven oktató általános iskolák és középfokú oktatási intézmények.
A hetényi Tarczy Lajos Alapiskola élt a lehetőséggel, és mind a kilenc osztály összes diákját nevezte az eseményre. A programsorozat hivatalosan a Föld napjával kezdődött, és tartott egész héten, melynek során a tanítási órákba illesztve, illetve a tanítás után is számos akciót bonyolítottak le a hetényi iskola pedagógusai és diákjai a fenntarthatóság jegyében. A programsorozatban sor került virágültetésre, szemétszedésre, földművelésre, de készültek rajzok, kézműves termékek, grafikonon ábrázolták és százalékban kimutatták az iskolai étkezde hulladékát, látogatást tettek a virág- és zöldségkertészetben, megismerkedtek angolul, szlovákul a fenntarthatóság alapvető szókészletével, zajlottak kvízek, versenyek is.
A hét kiemelt eseménye volt dr. Szili Katalin miniszterelnöki főtanácsadó nagyon tartalmas és jó hangulatú előadása a hetényi Tarczy Lajos Alapiskolában, aki egyórás előadásában elmondta, szerinte a fenntartható fejlődés a Kárpát-medencében is újfajta szemléletet igényel, aminek az oktatásban, benne a nemzeti nyelven való oktatásban is helyet kell kapnia a különböző tantárgyakban.
A politikus az egyik legfontosabb kérdésnek a felelősségvállalást nevezte. A mai felelősségünk az, hogyan tudjuk a következő generációkat erre a felelősségre nevelni, ami nyilvánvalóan az identitás megőrzését is jelenti és azt, hogy eligazodjunk ebben a világban.
Hangsúlyozta, hogy az egész világot foglalkoztató kérdéssé vált a minket körülvevő, az életünket biztosító környezet jövője, azonban nem csupán figyelemfelkeltő, ismeretterjesztő programokra van szükség, hanem jelentős szemléletformálásra is. A környezeti problémák elemzése ugyanis véleménye szerint elválaszthatatlan az ember önmagához és másokhoz, valamint a környezethez fűződő kapcsolatától.
A 21. század társadalmi és gazdasági folyamataira reagál, tantárgyakon átívelő képességeket fejleszt, illetve a mindennapokban használható ismereteket ad át a fiataloknak. Így elérhető, hogy a diákok felismerjék személyes érintettségüket, és megértsék, hogy sokat tehetnek a bolygóért azzal, ha saját szükségleteiket tudatosan elégítik ki.
A témahét viszont meglátása szerint képes lehet ilyen téren is megszólítani a diákokat, ezáltal a szüleik számára is könnyebbé válhat a fenntarthatóságra való nevelés.
A 80-as évek végére világossá vált, hogy bolygónkra jelentős ökológiai válság veszélye leselkedik. A bioszféra veszélyben van, egyre erősebbé válik az ipari szennyezés mértéke, az őserdők irtása, a sivatagosodás, az üvegházhatás erősödés, a hulladékgyűjtés problémája, a túlnépesedés és az óceánok szennyezettsége. A globalizáció okozta változásokról szólva felidézte, hogy a szárazföldi környezet háromnegyedét, a tengeri környezet 66 százalékát jelentősen megváltoztatta az emberi tevékenység.
A vízlábnyom mértéke azt mutatja meg, hogy mennyi vizet használunk el fogyasztóként közvetlenül és közvetetten a fogyasztási cikkeinken keresztül összesen. Merthogy nem csak akkor fogyasztjuk a vizet, amikor iszunk, kezet mosunk, főzünk, takarítunk. Gyakorlatilag mindenhez, amihez nyúlunk, de még a szolgáltatásokhoz is szükség van vízre. Nemcsak az embereknek és az országoknak, hanem az egyes üzletágaknak is van jellemző vízlábnyoma. Összességében például nálunk a mezőgazdaság az ország teljes vízfelhasználásának 70%-át, az ipar a 20%-át használja fel. Csak a maradék 10% az, amit közvetlenül a háztartásokban engedünk ki a csapokból. Ezért fontos, hogy ne csak a közvetlen otthoni vízfogyasztásunkra figyeljünk, de arra is, hogy minden másból is mértékletesen, tudatosan és okosan fogyasszunk.
A Földön összességében megközelítőleg 12,04 milliárd hektárnyi termékeny terület található. Bár ez elsőre hatalmasnak tűnhet, ha elosztjuk a teljes populációval, ami immár 8,05 milliárd főt jelent, kijön, hogy egy személyre mindössze 1,5 hektárnyi terület jut. Ráadásul, ahogy nő a bolygó népessége, úgy csökken ez a terület folyamatosan. Most, hogy ezt tudjuk, már csak az ökológiai lábnyom kiszámolására van szükség, amely azt mutatja meg, hogy az egyén vagy közösség mekkora hatást gyakorol a környezetére. Vagyis mekkora lábnyomot hagy maga után. Ezt szintén globális hektárban fejezhetjük ki legjobban, hiszen az élelmiszerellátásunknak, energiafogyasztásunknak, hulladéktermelésünknek mind megvan az ára, amely jelen esetben az az összes terület, amely mindezt biztosítani tudja. Minél több húsfélét eszünk, minél több energiát és üzemanyagot használunk, minél több hulladékot hagyunk hátra, annál nagyobb területre van szükségünk. Jelenleg egy átlagos ember ökológiai lábnyoma 2,6 globális hektár. (A fejlett országok lábnyoma ennél jóval nagyobb, míg a feltörekvő gazdaságoké kisebb ennél az értéknél.)
A klímabarát életmód pedig kihívásokkal teli: sokat sütünk-főzünk, fűtünk, világítunk, járjuk az üzleteket, mindenhol tömött kirakatok, dekorációhegyek, karácsonyi akciók csábítanak. Próbáljuk mégis az ünnepeket, a pihenést és szórakozást klímabaráttá, kislábnyomossá tenni a jövőben.
Hozzátette: Az emberek bolygónk erőforrásainak 1,75-szeresét használják. Az 1970-es esztendő volt a fordulópont, amikor még egy bolygónyi erőforrást használt az emberiség, azóta viszont folyamatosan nő az erőforrások felhasználása.
Szili Katalin rámutatott, hogy fogyasztásközpontú világban élünk, ahol minden azt sugallja, hogy minél többet vásároljunk és minél több erőforrást használjunk, viszont már nem a saját, hanem a jövő generációinak forrásait pazaroljuk.
„Ez egy felkiáltójel a bolygónknak, és főleg a lakosságának arra, hogy figyeljünk oda egy kicsit a pazarlásainkra, és inkább takarékosabban, hatékonyabban próbáljunk meg élni” – húzta alá. Rámutatott, nagyon fontos különbség van a jólét és a jóllét között, mert amíg a jólét során minél több dolgot akarunk megvenni és birtokolni, addig a jóllétnél az a cél, hogy igyekezzünk jobbá válni. Ez utóbbinál „olyan erkölcsi kérdéseket is a saját gondolkodásunkba vonunk, amelyek egészen másfajta fogyasztási szokásokra hívják fel a figyelmet”.
A jövő nemzedékekért, gyermekeink és unokáink életéért vállalt és viselt felelősségünk értelmében, megfelelve az alaptörvényben foglaltaknak, a nemzeti erőforrásaink fenntartását, megőrzését és gyarapítását folyamatosan biztosítanunk kell – fogalmazott.
A mai globális térben, amiben élünk, meg kell őrizni és tovább kell adni azt a tudást, ami élhetővé tesz ezt a világot. A nyelvünk, a kultúránk, a hagyományaink, a történelmünk továbbadásának felelőssége mellett fontos az is, hogy a tanulókat próbáljuk meg rávezetni arra, mi lesz majd az ő felelősségük abban, hogy egy élhető világban éljenek” – mondta zárszóként Szili Katalin. „Nagyon okosak ezek a gyerekek, le vagyok nyűgözve!” – mondta a kérdés-felelettel párosuló, tartalmas együttlét végén, s elismerése jeleként a kisdiákokat a pedagógusaikkal együtt meghívta az Országházba.
A Fenntarthatósági Témahétről Kotiers Éva, a programsorozat koordinátora így nyilatkozott:
„A témahét célja, hogy diákjaink ne csak a fogalmakkal ismerkedjenek, hanem cselekedjenek is a fenntarthatóság szellemében;
ne csak elszenvedői, végrehajtói legyenek a politikai akaratnak, divatirányzatoknak, legyenek inkább alakítói, résztvevői a döntéseknek és az ezt követő cselekvésnek. S remélem, a héten lezajlott sok-sok tevékenység, a rengeteg, örömmel elvégzett munka elvezet a célig.”
(Miriák Ferenc/Felvidék.ma)
