avagy egy ok a sok közül, hogy miért NE foglakozzunk „választási taktizálással fél évvel a választások előtt” – Kezdeném azzal, hogy nem kell mindig panaszkodnunk, és csak nyaldosni a sebeket, mert igenis vannak pozitív történések a Felvidéken.
A tavalyhoz képest gyakorlatilag nem változott a magyar tannyelvű alapiskolákba beíratott gyerekek száma. Február 15-ig 3559 gyereket írattak be szüleik magyar tannyelvű alapiskolába. Ez nagyszerű hír, végre országosan nincs csökkenés! Ha a demográfiai adatokat megvizsgáljuk (gyerekszám – született gyermekek száma stb.), valamint ha például a Pozsonyban történt beíratási adatoknak figyelmet szentelünk (a tavalyi 69-ről 77-re ugrott a magyar iskolába beíratott gyerekek száma), akkor kimondottan jó érzés tölthet el minket. Persze azért nem teljesen tökéletes a dolog, de tudjunk már örülni az ilyen pozitív (nem kicsi) jeleknek is. Szóval gratulálunk MINDENKINEK, aki egy kicsit is hozzájárult az anyanyelven történő oktatás népszerűsítéséhez és e tevékenységet támogatta. Ez SIKER! Maradjunk annyiban – álszerénység nélkül –, hogy ehhez talán a Via Nova is egy „picit” hozzájárult. Tehát akik azt állították, hogy a tájékoztató kampánynak nincs értelme és nem jut el az adott célcsoportokhoz, talán most belátják, nem volt igazuk, a matematikai adatok ugyanis rácáfolnak megállapításaikra. Dolgozni kell, s akkor nincs minden veszve!
Itt azonban ne álljunk meg! Újabb nagy csata van készülőben, a Szlovák Nemzeti Tanács falain kívül, a parlamenti törvényhozást el nem érve, közvetetten a terepen. Sajnos egyelőre (ismételten) kint az „utcán” kell megvívni a küzdelmet iskoláink szabadságáért és az iskolaügyben dolgozók megbecsüléséért. A törvényhozásban, főállásban dolgozó magyar „felebarátaink” és azok „matyicás-polgármester” „üzletfelei” sajnos nem azzal vannak elfoglalva, hogy megakadályozzák, vagy felhívják a figyelmet, az oktatás autonómiáját negatívan befolyásoló, jelenleg előkészülőben lévő kommunista törvényjavaslatra, hanem azon „rágódnak”, hogy milyen választási pozíciókat alkudhassanak ki a megyei választások előtt. Röviden kifejtve, legfontosabb politikai cselekvésük mostanság, hogy azon taktizálnak, vajon a népi platform hátán jussanak-e be a megyére vagy azzal, hogy a kutyahűséggel „ugató” MKP-t győzzék meg arról, hogy csakis ővelük érdemes összefogni a „magyar szavazatok érdekében”. Tehát a vége a hangsúlyos: Nem összefogás a magyar közösség érdekeiért, hanem szövetség a magyar szavazatokért! Szóval, ha végre a józan paraszti logikára hagyatkozunk, láthatjuk, sajnos pontosan erről van szó. Attól tartok, hogy az effajta „taktizálás” ismételten magyar szavazatokon keresztül olyan emberek bejuttatását eredményezheti a törvényhozás megyei szintjére, akik a „spolupráca” végett nem képviselnék érdemben a megye déli régióinak valós problémáival kapcsolatban felmerülő megoldási lehetőségeket. Az igazság az, hogy a népi platformba (amelynek egyetlen pozitívuma a Smer elleni összefogás) egy megyén belül az északi régióiból bekerülő képviselőknek nem ugyanaz az érdekük, nem ugyanazt jelenti számukra a „spolupráca”, mint talán ugyanazon megye déli régióiból bekerült képviselőknek – és mindezt a jóindulat mondatja velem. Így ebben a választási koncepcióban vagy inkább koalícióban is meg kell valakinek hasonulnia. A 2010-től 2012-ig tartó időszak a bizonyosság, hogy a meghasonulás elsősorban a „spolupráca” kiötlőinél volt tapasztalható, míg a szlovák képviselők rendre a saját érdekeiket képviselték erőteljesen. Ezért az elmúlt időszakban, Dél-Szlovákia régióiban tovább növekedett a gazdasági leszakadás az északi megyékhez, vagy akár egy megyén belül az északabbra lévő területekhez (homogén szlovák nyelvterületekhez) képest. Nem volt érdemi, sem elvi, s főleg nem etnikai érdekképviselet! De remélem, már mindenki érzi és érti, hogy nem kell odafigyelni semmilyen színjátékra, s többet nem szabad foglakozni az üzengetésekkel, sem érdemi, sem taktikai szempontból. Nekem ez derül ki a vegyes párt múlt hétvégi országos tanácsán hozott döntésekből. A végét a választók már látják, úgyis az lesz, hogy minekünk („zemkápésoknak”) marad az önálló magyar érdekképviselet (ami egyébként most történelmi esély, hiszen nem biztos, hogy lesz szlovák nagykoalíció), a „szlovákiai narancsnak” (amely kicsit savanyú, talán sárga is, néha) meg a népi platformba való betagozódás. Ez utóbbi politikai szövetség, konstelláció meg a jövőben ha „sikeres” lesz a választásokon, a megyei fönntartású magyar intézményeket (ne legyünk naivak 2012 után) valószínűleg nem fogja támogatni a fejlesztésben, és ezt a vak is látja. A történelem eddig már bizonyította megyén a szlovák nagykoalíció – szövetség (a népi platform egy kisebb reinkarnálódott formációja lesz) még a megnyert, déli határon átívelő EGTC-s pályázatok elé is akadályokat próbált gurítani, nehogy kivitelezhető legyen (lásd. Ipoly-hidak). Tehát sajnos magyar összefogás nem látszódik a láthatáron (bár még minden megeshet – szerintem a nyitottság megvan a „zemkápésok” részéről – részünkről). A Most-Híd választási taktikájával meg ne foglakozzunk. Ha még úgy érzik, nem lőttek öngólt, akkor majd kettőt fognak októberben, mivel a nagy „spoluprácában” nem fogják találni az elképzeléseiket, sem azt, hogy Ők maguk mit is szeretnének, ha egyáltalán szeretnének progresszíven bármit is. Sokszor a józan paraszti logikánkért kritizáltak bennünket, hogy mi járási szinteken akartunk (akarunk) megegyezni, de ha a megyei választásokkor a képviselőkre a megyékben, járási szinten fognak szavazni az emberek (választási kerületek), akkor járási szinten lehetett volna (vagy lehetne) megegyezni az összefogásban és annak stratégiájában, az egy más külalaki jogi forma, hogy ezt lehet deklarálni megyei koalícióval is! Ez csak választási kommunikációs stratégia a polgárok megtévesztésére – a NAGY ÖSSZEFOGÁS VALÓSÁG SHOW”. Igazából a nem akarásnak nyögés a vége, ha ugyanis komolyan vesszük a választóinkat, akkor járásokra bontjuk a megegyezés lehetőségét, hiszen ott jobban érzik a választók adott kerületben meglévő elvárásait lehetséges képviselőjelöltjeikkel szemben. Éppen ezért kell az összefogás alulról. Az őszinte alulról történő építkezés. A felülről irányított az csak ideig-óráig működik. Van még egy dolog, amiről például Nyitra megye vagy Nagyszombat megye esetében senki sem beszélt. Valószínűleg a szlovák jobboldal által alakított népi platform nem fogja tudni egyedül ellensúlyozni az immáron külön utakon járó smer-es csapatot (ahová időközbe még a Most is odacsapódhat). Így a szlovák jobboldalnak ebben az esetben pont az MKP lehet majd az az erő, amelyikkel érdemes ismét 2009 után „barátkozni”. Véleményem szerint már csak ezért sem kell félnünk s választóinknak sem a külön indulástól, ha nem jönne össze a stratégiai megegyezés a vegyes párttal. Lenne önálló magyar erő, amelyik erős szerepet kaphatna. De továbbra sem lefutottak a történések, csak most már az mellett, hogy tárgyaltunk – tárgyalgatunk a Most-Híddal – mert erre köteleztek minket azon választóink, akik csalódottak voltak 2012-ben, és nem mentek el szavazni – fontos, hogy továbbra is a közösségünket érintő problémákat tematizáljuk, még akkor is, ha minket a választási „taktizálásba” szeretnének egyesek belekényszeríteni. Rendkívül jó, hogy ez most politikai ellenfeleinknek nem sikerült. Tehát aktuálisan az egyik ilyen probléma a centralizáció és decentralizáció küzdelme az iskolaügyet érintve. Ehhez képest most harmadrangú politikai kérdés, hogy a megyei választásokon ki kivel, esetleg mi kivel szövetkezzünk. Résen kell lennünk! „Becsaplovics” ismét nagyot akar alkotni. Ráadásul most kifejezetten a magyarokat akarja szemfényvesztéssel félrevezetni, miszerint ő csak az Orbán-féle központosítást hívja „segítségül” az iskolaügy rendberakására. Természetesen azt azért igencsak elhallgatta a miniszter úr (talán nem véletlenül), s elfelejtette közölni az emberekkel, hogy a Fidesz azért léphette meg a centralizációt, mert Magyarországon az önkormányzatok 2010 előtt és közvetlenül utána teljesen eladósodtak, és nem tudták megoldani még az iskolaépületek karbantartását sem. Ettől függetlenül viszont a nemzetiségi iskolák nincsenek kitéve a kormány szeszélyeinek, mert a kisebbségi önkormányzatok irányítása alatt állnak, ezért ott nem kell félni, hogy a kárukra történhet valamilyenfajta központi törvényi rendelet vagy gazdasági megszorítás. Ellenben nálunk, Čaplovič elképzelt törvényrendeletével visszatérhetnek a „boldog KÖZPONTOSÍTOTT“ kilencvenes évek. Ráadásképpen sajnos a pénzügyi helyzet ettől még nem fog javulni, hiszen ha az elképzelés törvényi erőre lépne, gyakorlatilag a kormány osztaná szét – igaz közvetlenül – a pénzt az iskolák számára, de tervben sincs, hogy ez megnövelt összeg lenne! Valószínűleg mivel spórolni is készülnek az iskolákon – hogy „biztosítsák“ az ötszázalékos vicces fizetésemelést (a nagy „reformelképzelés“ keretében) a kislétszámú iskolák összevonására, megszüntetésére kerülhet sor. Ebben az esetben pedig munkahelyek fognak megszűnni. Nem az oktatásra szánt központi költségvetési keretet növelik, hanem marad „A je to-s“ megoldás. Amíg Nyugat-Európában az osztálylétszámokat minimalizálják a tényleges differenciált oktatás előtérbe helyezése végett (tehát nemcsak a demográfiai adatok csökkenése okán), addig nálunk iskolákat terveznek bezárni, és megnövelik az osztályok létrehozásához szükséges minimumlétszámot húsz főre. Itt a várva várt reform a „becsaplovics féle finn modell“.
Összegezve tehát ezek most a fontos kérdések és problémák közösségünk számára. Ez közvetlenül megyéket érintő probléma is, tehát ebben kell országosan is felvállalni a küzdelmet. A választások még messze vannak, személyes meggyőződésem az, hogy a Magyar Közösség Pártja elég, ha nyáron a parlament holt időszakában tárgyal a választási stratégiát érintő kérdésekről, és ezt – sok mindenkivel egyetértve – a nyilvánosság kizárásával, higgadt zavaró körülmények és piárfogások nélkül kell megtennünk. Csak reménykedni tudok, hogy a Most-Híd is ezt megérti, és inkább a parlamenti munkájára koncentrál. Sajnos eddig az a tapasztalatom, hogy igyekeztek 2012-ben is és most is elbagatelizálni – „piárfogássá“ zülleszteni a valódi politikai tárgyalások fontosságát. A „zemkápés“ pragmatizmusról meg annyit, hogy nyáron talán nincs olyan központi szerepben a média a polgárok életében, s nem „mérgezzük“ az emberek fejét intrikus, olykor személyes hangvételű üzengetésekkel. A választókat nem a taktika érdekli, hanem a végeredmény és annak hozadéka, az érdekképviselet, valamint a lehetőség a törvényalkotásba való bekapcsolódásba. Ezért a választásokig arra kell buzdítani honfitársainkat, hogy jöjjenek el szavazni, hiszen fontos megyei kompetenciákat tudnak ezáltal befolyásolni, amelyek érintik mindennapos életüket. Éljenek alkotmányos lehetőségükkel, ne ismétlődjenek meg a 2012-es választások alkalmával tapasztaltak, amikor is a magyar anyanyelvű lakosság egy meghatározó része otthon maradt. Nekünk az MKP-nak, ha a parlament közösségünk érdekképviselete kapcsán csendes is, továbbra is küzdeni kell kint, a terepen úgy ahogy azt most az ország decentralizált oktatási szerkezetének megtartása és stabilitása érdekében tesszük: peticióval, összefogva szlovák honfitársainkkal is.
Samu István, MKP országos elnökségi tag
