A 17. évfolyamában járó Szőrös Kő idei 4. száma is gazdag és igényes tartalommal került az olvasók kezébe.
A Mérföldkő rovat Radivoj Šajtinac szerb költő három versével indítja a lapot Kovács Jolánka fordításában. Őt követi az 1971-es születésű, jelenleg Pozsonyban élő Marek Vadas négy rövid elbeszélése. A szlovák prózaíró a Gyógyító című kötetéért 2006-ban az Anasoft Litera-díjat vehette át, ezt a legjobb eredeti szlovák műalkotásért osztják ki évente. Az elbeszéléseket Pénzes Tímea ültette át magyar nyelvre, tematikájuk nem szlovák, hanem afrikai (a szerző több alkalommal járt Afrikában), történetei a szóhagyomány útján terjedő mesék vonásait viselik magukon, a szövegben összeolvad a mágikus és a hétköznapi. A műfordítás rovatot Pere Bessó spanyol költő Szerelem utáni ballada és Kezdetben a vég című versei zárják, ezeket Balázs F. Attila tolmácsolásában olvashatjuk.
Az Ékkő rovat Petőcz András két új szonettjével kezdődik, mindkettő a féltékenység jól ismert „zöld szemű szörnyetegét” énekli meg. „Mindenkinek megvannak a szavai, melyeket semmilyen körülmények között nem szabad felmondanunk neki” – olvashatjuk Kabai Lóránt elgondolkodtató prózaverseiben, amelyek egy emberi lélek zaklatott utazásának töredékeit villantják fel egy másik emberi lélek megtalálása, megértése felé. Bányai Tamás két új elbeszélése szintén a megtalálás és a megértés problémakörét járja körül. A Szegények egymás közt egy ülésen felejtett aktatáska históriája, míg a Síkos úton ne közlekedj című írás izgalmas krimiként is olvasható. Garaczi László három verse, a Kicsi test, a Természetes haladvány és a Jelörvény után Kulcsár Ferenc A sokszakadékú Olümposz című esszéje következik, amely a már sok-sok éve tartó „világvégét” választja témájának: „…apokalipszis nem most, hanem mindig; az aranykort elhagyva ítélet alá vettettünk, s háromezer éve: múltban, jelenben egyaránt rombol e sárgolyón s annak sárkányfogveteményein, az embereken az egyidejű apokalipszis.” Oláh András négy versét Szabó Palócz Attila hangjátékának második része követi. A Trónviszály (avagy szemelvények a furcsa ötletek tárházából) bemutatója március 23-án volt az Újvidéki/Vajdasági Rádió magyar nyelvű műsorának hullámhosszán.
A tavalyi hangjátékpályázaton kiválasztott történelmi témájú rádiódráma főcselekménye Ma
gyarországon játszódik 1162-ben.
A szinte dokumentarista igénnyel szerkesztett, összetett mű egy érdekes kerettörténettel rendelkezik, a mából indul időutazásra, és a végén is ugyancsak a jelenbe tér vissza. Az Ékkő rovatot Simon Adri Vers utánra című lírai műve zárja.
A fiatal tehetségeket bemutató Startkő rovat Vida Barbara két izgalmas rövidprózáját közli, az ezt követő Kőtörő rovat H. Nagy Péter Hawking és az irodalom című írásával indul, majd Hegedűs Orsolya talál egy jó kis egymondatos hátlapszöveget H. Nagy Péter Adatok tánca című könyvének hátsó borítóján, s remekül továbbgondolja azt. Botz Domonkos interjúja következik, ő Lázár Zsuzsanna festő és grafikusművésszel beszélget, akinek művei illusztrációs anyagként a lapban is megtekinthetőek. A Kőtörő rovatot s egyben a 4. lapszámot Zólya Andrea Csilla Törött cserepek között lólépésben című kritikája zárja, amelyet Vida Gábor harmadik, A kétely meg a hiába című novelláskötetéről írt.
Az Ékkő rovat Petőcz András két új szonettjével kezdődik, mindkettő a féltékenység jól ismert „zöld szemű szörnyetegét” énekli meg. „Mindenkinek megvannak a szavai, melyeket semmilyen körülmények között nem szabad felmondanunk neki” – olvashatjuk Kabai Lóránt elgondolkodtató prózaverseiben, amelyek egy emberi lélek zaklatott utazásának töredékeit villantják fel egy másik emberi lélek megtalálása, megértése felé. Bányai Tamás két új elbeszélése szintén a megtalálás és a megértés problémakörét járja körül. A Szegények egymás közt egy ülésen felejtett aktatáska históriája, míg a Síkos úton ne közlekedj című írás izgalmas krimiként is olvasható. Garaczi László három verse, a Kicsi test, a Természetes haladvány és a Jelörvény után Kulcsár Ferenc A sokszakadékú Olümposz című esszéje következik, amely a már sok-sok éve tartó „világvégét” választja témájának: „…apokalipszis nem most, hanem mindig; az aranykort elhagyva ítélet alá vettettünk, s háromezer éve: múltban, jelenben egyaránt rombol e sárgolyón s annak sárkányfogveteményein, az embereken az egyidejű apokalipszis.” Oláh András négy versét Szabó Palócz Attila hangjátékának második része követi. A Trónviszály (avagy szemelvények a furcsa ötletek tárházából) bemutatója március 23-án volt az Újvidéki/Vajdasági Rádió magyar nyelvű műsorának hullámhosszán.
A tavalyi hangjátékpályázaton kiválasztott történelmi témájú rádiódráma főcselekménye Ma
gyarországon játszódik 1162-ben. A szinte dokumentarista igénnyel szerkesztett, összetett mű egy érdekes kerettörténettel rendelkezik, a mából indul időutazásra, és a végén is ugyancsak a jelenbe tér vissza. Az Ékkő rovatot Simon Adri Vers utánra című lírai műve zárja.
A fiatal tehetségeket bemutató Startkő rovat Vida Barbara két izgalmas rövidprózáját közli, az ezt követő Kőtörő rovat H. Nagy Péter Hawking és az irodalom című írásával indul, majd Hegedűs Orsolya talál egy jó kis egymondatos hátlapszöveget H. Nagy Péter Adatok tánca című könyvének hátsó borítóján, s remekül továbbgondolja azt. Botz Domonkos interjúja következik, ő Lázár Zsuzsanna festő és grafikusművésszel beszélget, akinek művei illusztrációs anyagként a lapban is megtekinthetőek. A Kőtörő rovatot s egyben a 4. lapszámot Zólya Andrea Csilla Törött cserepek között lólépésben című kritikája zárja, amelyet Vida Gábor harmadik, A kétely meg a hiába című novelláskötetéről írt.
A belső, színes borítón rövid, képes élménybeszámolót olvashatunk az idei, immáron 15. alkalommal megrendezett Fiatal Írók Táboráról, amely a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának szervezésében Ipolyszakálloson valósult meg.
zni, Felvidék.ma
