Megemlékező előadásában vázolta a Robert Baden-Powell nevével fémjelzett mozgalom céljait és főbb mérföldköveit az 1907-es kezdetektől, majd kellő részletességgel ismertette a magyar cserkészet aktivitásait, annak 1909-es létrehozásától, illetve az első lévai cserkészcsapat tevékenységét, annak 1914-es megalakulásától egész napjainkig.
A cserkészet elsősorban ifjúságnevelő mozgalom, egy életre szóló nagy kaland és életforma is egyben. A WOSM a világ legnagyobb ifjúsági szervezete, közel 38 millió taggal, az ENSZ után a második legnagyobb szervezet a világon. Népszerű is egyben, egymás közt a cserkészek csak így jellemzik mozgalmukat: barátok, természet, sok játék, nevetés…
Lévai vonatkozásban, a múltból szerencsére olyan részletek is maradtak az utókorra, melyekből megtudhatjuk, hogy a piarista gimnáziumban, Faragó Ede vezetésével megalakult első lévai cserkészcsapata első táborozása az „Inovecen” volt Garamszentbenedek mellett, ahol sikerült úgy odaégetniük a tarhonyát a bogrács fenekére, hogy csákánnyal és baltával kellett azt lefejteni. Közben locsolták is, hogy ne legyen annyira sűrű, ehelyett egy rugalmas páncél képződött belőle. A Bars folyóiratból megtudhatjuk azt is, hogy ezekben az időkben a cserkészek morzéztak a lévai várról zászlókkal is. Sajnos a csapat nem sokáig működhetett, mert kitört az Első Világháború.
A háború után, 1921. szeptember 10-én, a reálgimnáziumban Niedermann Ignácz tornatanár parancsnoksága alatt alakul új cserkészcsapat 30 taggal. Ezt a csapatot 1923-ban feloszlatták. Érdekes, hogy 1926. február 23-án zsidó cserkészcsapat alakul Léván. Fogadalmat a Knapp Dávid ház udvarában tettek. 1930-ban Iparoscserkészraj alakul, ami később fölfejlődött cserkészcsapattá. A csapatparancsnok Schubert Pál volt. Kezdetben 10-en voltak, de pár hónap alatt a tagság már ötven tagot számlált. Nekik önerőből sikerült cserkészotthont is teremteniük.
A harmincas években igen élénk cserkészélet volt Léván, illetve a lévai cserkészek bekapcsolódtak országos, illetve akkor már nemzetközi rendezvényekbe is:
1930. december 7-én magyar cserkésztanácsülés volt Léván,
1931. június 27 és július 3 között. Részt vettek a Szláv jamboree-n Prágában,
1931. júliusában Szklenófürdőn Losonc, Pozsony, Komárom és Érsekújvár cserkészei lánctábort szerveztek négy önálló táborban. Csatlakoztak hozzájuk Rozsnyó, Léva, Ipolyság és Eperjes cserkészei is. A nagyszombati, rozsnyói és a kassai katolikus szemináriumok cserkészei is megjelentek vendégként.
1931. augusztusában Iparoscserkészek tettek fogadalmat. Az ünnepélyt Mátéffy Antal poprádi csapatparancsnok nyitotta meg. Turi Nagy Laci kicserkész elmondta a cserkésztörvényeket (jelenleg Turi Nagy László a SzMCs jogtanácsosa). Ezután az érsekújvári iparoscserkészcsapat vezetője majd a lévai Hasomer zsidó cserkészcsapat parancsnoka üdvözölte az új iparoscserkészcsapatot. Majd a „Cserkész ahol tud segít” c. egyfelvonásos színművet adták elő. A kiscserkészek énekeket adtak elő Forgács Mihály vezetésével, és ezzel nagy feltűnést keltettek. Az előadások után táncmulatság volt.
1931. decemberében a lévai cserkészfiúk saját ipari munkáikból és sok más egyéb népművészeti anyagból jótékony célú kiállítást rendeztek felerészben a lévai árvaház javára, felerészben a szegény sorsú cserkészek megsegítésére.
1932. február 7-én a lévai cserkészek cserkészestet tartottak a Keresztény Munkás Egyesületben. Az estet Schubert Pál cserkészparancsnok nyitotta meg, majd Wilde József katolikus segédlelkész mondott nagyhatású beszédet a cserkészet hatásáról a gyermeklélek fejlődésére. Ezután kiscserkészek szavalatai hangoztak el, majd egyfelvonásos színpadi produkció következett. A cserkészek énekkara nagyon szép számokat adott elő, vezetőjük Forgách Mihály cserkészvezető volt.
1932. június 12-én Érsekújvárott iparoscserkészek zászlószentelési ünnepséget tartottak. A lévai csapat biciklis őrse meg hajnalban elindult, hogy ott legyen időben. Harminc iparoscserkész tett itt fogadalmat. A kiránduláson kívül az elsősegély kurzus második felét és a másodosztályú vizsga elsajátítását folytatták.
1932. júniusában a cserkészek két napos kirándulást szerveztek az Inovec közelében, Garamszentbenedek mellett.
1932. július 10 és 24 között a Koháry István cserkészcsapat két hétre táborozni ment Selmecbánya mellé a Klinger tóhoz. Reggel a szekerekre felpakolás után indultak el Selmecbánya felé. Tízkor már meg is érkeztek. A tóban fürödtek minden nap. Konyhájukat is ügyesen sikerült megépíteniük. Minden nap más és más volt a szakács és a kukta is. Akadt elég teendő a táborban is, tábori munkák, tábori rendgyakorlatok. Hallgattak előadásokat a cserkészetről, a látottakról és sok egyéb másról. Kirándultak a Rovnára, Hegybányára, a Bacsófalvi Tóhoz, Szitnyára, a Paradicsom Hegyre, a Tanádi Kilátóra, a Hodrusi Völgybe. Látogatást tettek a komáromi cserkészek Szklenó melletti táborában. Selmecbányán megtekintették a múzeumokat is. Elmondásuk szerint Selmecen két életet érezni: egyet a föld felett, egyet a föld mélyén. A 24 fős tábor két vezetője ifj.Schubert Pál csapatparancsnok és Forgács Mihály cserkészparancsnok volt. A tábor orvosának dr.Szegedy, selmecbányai orvost kérték fel.
1932. augusztus 13-tól 15-ig a lévai cserkészcsapat tagjai háromnapos kirándulást tettek Hontfüzesgyarmatra, ahol egyik cserkésztestvérük lakott, hogy népszerűsítsék a községben a cserkészetet.
1932. augusztus 20-án a lévai cserkészcsapat egyik raja útnak indult Farnad község felé. Az alsóváradi Garamparton ebédeltek, innét Málasig haladtak, ahol az éjszakájukat töltötték. Korán reggel Farnadra érkeztek, pontosabban a farnadi erdőbe, hogy két napos táborozáson vegyenek részt. Vizet csak a két kilométerre levő faluból tudtak szerezni. Visszafele Barsendréden és az alsóváradi Garamparton fürdéssel és pihenéssel töltötte a raj.
1932.augusztus 21-én a lévai iparoscserkészek hat tagja hajnalban ment kerékpáron Farnadra, hogy részese legyen az újoncok felavatásnak. Hat lelkes fiú tett ekkor fogadalmat. A farnadi iparoscserkész-raj egy-két évig működhetett csak.
1932-ben Nagysallón megalakult a magyar raj, a lévai csapat segítségével. Néhány hónapig működött csupán.
1932-ben Zselízen is megalakult a magyar raj a lévai csapat segítségével. Ez is csak sajnos néhány hónapig működött.
1932.szeptember 3-án a lévai cserkészek és az iparoscserkészek egy-egy őrse vert tábort a Sóti malom mellett,a cserkészeket kedvelő molnár bácsi kertjében. Itt csapatmegbeszélést folyattak a fiúk kiképzéséről, a novemberben rájuk váró előadásról és még sok minden másról. A csapatgyűlés után tervbe vett éjjeli játék következett, ahol gyakorolhatták a sötétben való tájékozódást. Másnap istentisztelet után a bevásárlással tértek vissza a táborba. A cserkészek csónakázással, fürdéssel és egyéb játékokkal töltötték idejüket. A konyhás őrs a zöldségleves, a rántott hús és a szilvásgombóc készítéséhez látott hozzá.
1932. szeptember 4-én a református iskola tanácstermében hét lelkes leány jött össze, hogy elkezdjék munkájukat és leánycserkészetet alakítsanak. E kezdeményezés nyomán nemsokára csapat alakult, amelyet Tisza Ilonárol neveztek el.
1932. november 6-án a lévai és a garamlöki cserkészek közös műsort adtak elő Garamlökön, a lévai cserkészlányok szépen énekeltek. Közben egy tűzeset tört ki nem messze. A cserkészek a helyet gyorsan lokalizálták és eloltották a tüzet. Utána folytatódott az előadás…
1932. november 13-án a lévai iparoscserkészek cserkészestet tartottak a katolikus kör nagytermében a leánycserkészekkel karöltve. Az est célja a cserkészet népszerűsítése volt. Az újonc cserkészek fogadalmat tettek. Schubert Pál csapatparancsnok is beszédet mondott. Ezután kis színdarabban mutatták be, hogy mit is csinálnak valójában a cserkészek. Vicces cserkészszámokkal szórakoztatták a közönséget és a Forgách Mihály vezette cserkészdalárda is nagy sikert aratott.
1932. december 18-án megjelent egy írás a Bars folyóiratban a cserkészet szükségességéről
1933. január 8-án a garamlöki cserkészcsapat karácsony második ünnepén tartotta műsorral
egybekötött első avatási ünnepélyét. Az ünnepélyen előadták a „Cserkész ahol tud segít” cimű szinművet egy felvonásban.
1933. február 21-én – Cserkész-táncmulatság – A Tisza Ilona cserkészcsapat 8-órai kezdettel tánccal egybekötött műsoros estélyt tartott.
1933. június 10-én zajlott le Pozsonyban a virágvölgyi katholikus kör cserkészcsapatának ünnepsége, amelyen a lévai cserkészénekkar már első szereplésével meghódította a nagyközönséget. Ünnepe volt ez nemcsak a pozsonyiaknak, hanem a lévai cserkésztestvéreknek is, hiszen ők megmutatták, hogy erős akarattal, vas kitartással és főleg fegyelmezettséggel sokat és nagyot lehet alkotni. A lévai cserkészénekkar vezetője Forgách Mihály volt.
1933. júliusában a lévai katolikus szlovák cserkészcsapat Garamszentbenedek mellett a folyó partján táborozott. Táborparancsnok Wilde József segédlelkész volt. Magyar gyerekek is tagjai voltak a szlovák cserkészcsapatnak, ami azért kapta a szlovák jelzőt, mert többségében szlovák iskolát látogató diákok voltak a tagjai.
1933. július 30-án és augusztus 6-án írások jelentek meg a Bars folyóiratban a gödöllői jamboreerról. A jamboreera utazó szepesi cserkészek 30 fős csoportja a lévai tanítóképzőben szállt meg egy éjszakára.
1934. március 24-én a gimnáziumi cserkészek akadémiáját tartották meg a Sztránszky színházteremben. Dr.Vidicska főorvos szólt a cserkészet fontosságáról. A gimnázium 16 tagból álló vonószenekara Schindler karmester vezetésével a cserkészindulót adtak elő. A cserkészek az „A cserkész ahol tud segít” darabot hozták színre, amelyben a cserkésztörvényt képletesen mutatták be. Nyolc lévai iparos cserkész az „Elsősegélynyújtás”című jelenetet mutatta be. A befejező részben egy vidám ebédelési jelenetet mutatott be 40 cserkészfiú sok mókával fűszerezve. A „Tábortűz”című volt a befejező jelenet, majd az egész a zenekar fellépésével végződött.
1934. szeptember 6-án a lévai Tisza Ilona leánycserkészcsapat Csiky Gergely: Nagymama című három felvonásos darabját mutatta be. A cserkészcsapat fáradhatatlan munkájának köszönhető, hogy még télvíz idején is a szegény gyermekeknek adományt gyűjtöttek. Sokáig nem volt otthonuk, míg végre Mischák István szentszéki tanácsos jóvoltából otthonhoz jutottak. A piarista rendház egyik szobáját kapták meg.
1936. március 8-án magyar cserkésztanácsülés volt Léván.
1937. október 24-én Faragó Ede, a lévai cserkészet megalapítója írása jelent meg a Bars folyóiratban „A lévai cserkészet negyedévszázada” címmel.
1938. május 26-án a Koháry István cserkészcsapat tagjai fogadalmat tettek a piarista rendház kertjében. A csapat új vezetője Szabó Vilmos lett. A cserkészek Sik Sándor: Cserkészek című költeményét adták elő. Vicces előadás volt még az elveszett cserkészkalap című előadás is.
1938. június 26-án Lökön cserkészavatás zajlott le Vajda Ernő csapatparancsnok vezetése alatt. Délelőtt tábori szentmise, illetve istentisztelet volt. Délutánra a lévai cserkészcsapat is megjelent teljes létszámban. A lökiek egy színdarabot adtak elő, majd vacsora következett. Este tábortűz mellett folyt a mókázás és dalolás.
1938. december 7-én a gimnáziumban új cserkészcsapat alakult, 316.sz.Vak Bottyán néven. A Koháry Isván cserkészcsapat emellett rendben működött tovább.
1939. május 20-án az új cserkészek tettek fogadalmat.
1939. július 5-20. között Balatonföldváron „Hazatérés” cserkésztábort szerveztek felvidéki és és kárpátaljai magyar fiúk részére. Összesen 300 fő volt jelen,a a lévai csapat is képviseltette magát.
1939. nyarán a Hárshegyi Cserkészparkban megrendezett 18. Országos őrsvezetői táborban lévai őrsvezető jelöltek is voltak.
1940. július 1-21. Fonyód – A gimnázium cserkészcsapatának tábora 37 cserkésszel.
1940. december 7-én a gimnáziumi cserkészek nyilvános beszámolót tartottak a Balatonföldvári táborról. A szépen sikerült ünnepség alkalmával a csapat vezetését Schleicher Pál vette át.
1940. december 17-én 12 újonc tett fogadalmat a karácsonyi ünnepség keretein belül. Az 1940/41-es tanévben így a csapat létszáma 55 főre dagadt.
1941/42 tanév – A csapat otthonát a piarista rendházban a nyár folyamán elvették, az ingóságokat a gimnázium folyosóira és pincéjébe szállították. A csapat parancsnokát áthelyezték Léváról, helyette Szomolányi Józsefet bízták meg a csapat vezetésével. A cserkészmunkát csak februárban tudták megkezdeni egy tanteremben.
A Második Világháború ekkor már egyre jobban éreztette hatását Léván is, így a cserkészmunkát az év végén abba kellett hagyni.
Az 1945-1989 –es időszak a bujdosás évei voltak. 1945-ben Csehszlovákiában is feléledt a cserkészmozgalom, viszont csak szláv csapatok működhettek, ők is csak 1948-ig. Itt szívesen fogadták az egykori magyar cserkészcsapatok neveltjeit, akik, mint tisztek igen jól beváltak.
Az itthon maradt cserkészek választhattak: vagy beléptek a szláv csapatokba, vagy titokban találkoztak. Volt még egy választás: a hallgatás.
A Csehszlovák cserkészetnek volt még egy rövid, de sorsdöntő időszaka. 1968-ban újraszerveződhettek és két évig működhettek a úgynevezett Prágai Tavasz ideje alatt. Ez a magyarázata, hogy Csehországban nagyon sok középkorú felnőtt ma is cserkészkedik.
A jelen időkben a valódi újrakezdés 1990. március 11-én történt Dunaszerdahelyen, ahol megtartotta alakuló ülését a SZMCS. Első elnöke Hodossy Gyula lett. Július 5-én megjelent a Cserkész első száma, augusztus 11 és 19 között első őrvezetőképzőt szerveztek Bodakon és 1991. április 6-án az SZMCS II. Közgyűlése elfogadta új alapszabályát, Dr. Tóth Tihamért pedig az Ellenőrző bizottság tagjává választották.
A lévai 46.számú Kittenberger Kálmán cserkészcsapat, a nagysallói csata emléknapján, április 19-én tartotta meg a csapatalapító ünnepségét 22 taggal. A csapatparancsnoksággal Csáky Erzsébet lett megbízva. Kezdetben a Csemadok székházban gyűltek össze, később a Czeglédi Péter Református Gimnáziumban alakították ki otthonukat a Lévai Református Egyházközség jóvoltából, ahol a mai napig található a csapat székhelye.
Szűcs Szabolcs, Felvidék.ma
Elhangzott Léván, november 27-én.
A jelenlegi csapatparancsnok, Szűcs Szabolcs, vezetése alatt havi rendszerességgel szerveznek találkozásokat, rendezvényeket, hétvégi táborozásokat, túrákat, nagyon sokrétű a tevékenységük.
