Húsvét után pár nappal kellett bevonulnom Kovácsfalvára, az NRC-be, a már évek óta aktuális rehabilitációra /az ottani élményeimről bővebben írok a Carissimi című, fogyatékosaknak szóló lapban/.
Az elutazás előtt épp pár nappal kaptam meg a “Freskó legendája” című regényem fordítását. A regényt szlovák barátaim egyre hangosabb unszolására fordíttattam le, akik mindinkább hiányolták, hogy a munkásságomat csak „hírből” ismerik, de eddig még semmit se olvashattak tőlem. Szóval, nekik szántam ezt a könyvet.
És ekkor kezdetét vette a kálvária, amiből megtanulhattam, hogy egy könyv születésénél nem is olyan egyszerű bábáskodni. Akit először megkértem, hogy fordítsa le, éppen nem ért rá, ezért egy barátját ajánlotta, akivel hamar megegyeztünk a részletekben.
Már az elején gyanakodnom kellett volna, hogy, finoman szólva, nem veszi elég komolyan a munkát, amikor az érdeklődésemre, hogy hogyan áll a munkával, folyamatosan kifogásokat keresett, és újabb és újabb határidőket adott meg. Így telt el fél év, amikor végül beismerte, hogy nem tudja a könyvet lefordítani.
Bevallom, én már ekkor feladtam volna a projektet, de nem így a nővérem, aki az interneten gyorsan talált egy másik fordítót, aki elvállalta, hogy pár hét alatt lefordítja a kéziratot, és ez a pár hét, pont április végén telt le. Akkor kaptam meg a szlovák kéziratot, amikor már utaznom kellett volna, és nekem hirtelen más ötlet nem jutott az eszembe, mint Attilához fordulni, aki már két könyvemet kiadta, hogy felügyelje ennek a könyvnek a kiadását is.
Elutaztam az NRC-be, de azért megállapodtunk, hogy e-mail-ben tartani fogjuk a kapcsolatot, és én, amíg ott voltam, naponta ellenőriztem a postámat. A lényeg, a lényeg, hogy letelt a hat hét, hazajöttem, de a kiadás nem haladt egy tapodtat se előre. A kézirat nem volt megszerkesztve, amit az elutazás előtt már nem volt időm átnézni, és a nyomda visszaküldte.
A könyvkiadás azonban, amúgy is lekerült a napirendről, mert aktuálissá vált a költözés Somorjára, és a lakásvásárlásra kellett a pénz. De a könyv kiadása, hogy lesz egy szlovák nyelvű könyvem, nem került le végleg a napirendről, csak szünetelt. Legközelebb a második nekirugaszkodással folytatom, ami még most is tart, és ki tudja, mikor lesz vége.
Folytatás következik…
Sztakó Zsolt, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”50402″}
