az ősök sírján
lecsiszolt kövek
s valami más nyelvű üzenet
hogy erre jártak
a lélekgyilkosok
de a levésett szavak
ezek a mélybe taszított hangok
visszatérnek
és felidézik a vádat
az elnémított édesanyákat
mert eldobhatták
taposták sárba
juttatták ebek harmincadjára
mégis visszajárnak
mint a kísértet
mint temetetlen holtak
lelke és árnya
mint levágott kézbe és lábba
a fájdalom
Emlékezünk, nem feledünk !
1945-ben, 70 éve, a megszálló szovjet csapatok nyomában elkezdődtek az elhurcolások, a málenkij robot, és beindult a magyarok elleni hajtóvadászat, amit a kassai kormányprogrammal szentesítettek, Beneš-dekrétumaival megerősítettek. Újra csonkolták hazánkat, a szülőföldünket hontalanná tették a számunkra…. Ez nekünk nem felszabadítás volt, hanem egy újabb, kegyetlen megszállás, ami a jogfosztással, kitelepítéssel, csehországi deportálásokkal, “lakosságcserével”, “reszlovakizálással” tetőzött. A magyar nyelv betiltása és a magyar múlt elorzása, a kollektív bűnösség hazug vádjának bélyege miatt máig nem járt jóvátétel, még bocsánatkérés sem.
Ki mondhatja ezek után, hogy egyenlő jogaink és esélyeink vannak?!
Mihályi Molnár László, Felvidék.ma
