Finnek, észtek, hantik, komik, magyarok, manysik,marik, mordvinok, udmurtok és vepszéküléseztek szeptember 4─7-e között a 13. Finnugor írókongresszuson Badacsonyban. A Finnugor Népek Világkongresszusa az 1990-es évek elején jött létre,s olyan kiváló írók és tudósok voltak elnökei között, mint a finnugor irodalmak magyar kutatója, Domokos Péter, vagy a neves észt író és műfordító, Arvo Valton. A társaság jelenlegi elnöke Pusztay János, a nyitrai Közép-európai Tanulmányok Karának professzora.
*
Mindenki meggyőződhet a párhuzamos világok létezéséről, aki megismer egy finnugrászt. Aki kettőt ismer, az rákényszerül, hogy átértékelje a világra vonatkozó eddigi tudását. Aki pedig kívülállóként csöppen bele egy finnugor írókongresszusba, az gyorsan elkezd oroszul tanulni.
Merthogy a finnugor népeknek nincs közös nyelve. A finnen és a magyaron kívül hosszabb-rövidebb ideig mindegyik a szovjet birodalom nemzetiségeként létezett, s önálló államisággal e kettőn kívül máig is csak az észtek bírnak. A többi finnugor népjelentős hányada az Orosz Federáció köztársaságaként (karélok, komik, marik, mordvin, udmurtok),autonóm körzetekben (hantik és manysik), illetve az oroszok közt kisebbségben élve maradt fenn (vepszék), így a közvetítő nyelv máig az orosz. Ezért az írókongresszus előadóinak többsége is oroszul szólalt meg, de voltak angol (és elvétve magyar) nyelvű előadások is. A szervezőket dicséri, hogy gondoltak azokra is, akik nem értik valamelyik nyelvet, ugyanis a konferencia egész ideje alatt szinkrontolmácsok biztosították az elhangzó előadások tolmácsolását magyarra, oroszra és angolra.
A konferencia témája a dráma volt. Többségében olyan előadások hangoztak el, amelyek egy-egy finnugor nép vonatkozásában mutatták be a színjátszás és dráma műfajának a történetét. Bár ahány nép, annyi változata jelenik meg a nemzeti nyelvű színház történetének, akadnak jócskán közös vonások is, melyek egy része az oroszországi finnugor népek hasonló szociokulturális környezetéből fakad. A nemzeti nyelvű írásbeliség szinte minden oroszországi finnugor népnél – a komiknál, mariknál, hantiknál, manysiknál és udmurtoknál is – a 19. század vége és a 20. század húszas évei között alakult ki. S ahogy annak idején a magyar kultúrában, eleinte ezeken a nyelveken is elsősorban fordítások születtek. A fordítások szerepe is ugyanaz, mint a nyelvújítás kori Magyarországon volt: kialakítani egy olyan nyelvet, ami elég hajlékony az adott kor ismereteinek továbbítására.
A dráma útja szinte minden „kis finnugor népnél” számos hasonlóságot mutat: a 20. század első felében a népi gyökerű zenés darabok dominálnak az orosz drámairodalomból származó fordítások mellett. A folklór a mitológiával kart karba öltve jelenik meg, s bizonyos írók életművében máig inspiratív erővel bír. A szovjet birodalomhoz való tartozás alaposan rányomta a bélyegét ezekre az irodalmakra: a húszas évekbeli agitatív szellemű drámákban az osztályharcé volt a főszerep. Az ötvenes évek minden oroszországi nép irodalomtörténetében a sematizmus jegyében teltek, s nem egy előadó beszélt a szovjet színjátszás sematikus tradíciói levetkezésének máig érezhető nehézségeiről. Persze jócskán van, akinek sikerült. Bár a színdarabok nagy része morális és társadalmi kérdéseket, az adott népek történelmi problémáit, a pusztuló falu és a pusztuló nemzeti identitás kapcsolatát mutatja be, a mai Oroszország-beli drámairodalomtól nem idegen a posztmodern kísérletezés sem. A kongresszus jól példázza az irodalom társadalmi szerepének változásait is: minél fenyegetőbb a nemzethalál víziója, annál nagyobbnak tűnik az irodalom jelentősége, annál több közösségi elvárás irányul felé, annál több a pátosz, s annál életképesebb a nemzeti romantika valamelyik 20. vagy 21. századra szabott válfaja. Márpedig a kisebb finnugor népek többségénél olyan gyors az asszimiláció és a nyelvcsere folyamata, hogy a marit, komit, mordvint és udmurtot még 1998-ban potenciálisan fenyegetett nyelvnek ismerte el az Európa Tanács.
Tény, hogy keveset tudunk egymás kultúrájáról. Ezt a helyzetet próbálja megváltoztatni a Finnugor Írószövetség, amelynek tagjai nagyon sokat tesznek egymás irodalmának kölcsönös fordításáért, megismeréséért. A Literat Ural sorozatában most is számos fordítás jelent meg a kongresszusra, többek között az 50 legszebb magyar vers, A 12 legszebb magyar novella és a 12 legszebb finnugor vers. Ez utóbbi az egyes finnugor népek legszebbnek ítélt 12 versét adja közre az összes finnugor nyelvre lefordítva.
ketk, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”35558,35399,13497,10318,5296,580″}
