A napokban arra emlékeztünk, hogy Urunk, Jézus Krisztus megszületett értünk. Ő a világ Világossága, aki 2000 évvel ezelőtt láthatóvá lett az emberiség látóhatárán. Jézus Krisztus világra jötte az irgalmasság nagy napja, amelyen az Atyaisten kinyilatkoztatta végtelen gyöngédségét az emberiségnek – mondta a minap, a Szentatya, Ferenc pápa. Urunk földi születésnapja az a nap, amely elűzi a félelem és a szorongás árnyait. Az emberiség igazi béke napja, mert ezzel lehetőség adódott találkozni, párbeszédet folytatni és kiengesztelődni az Atyával és egymással. Urunk születésnapja, az öröm napja is, a kicsinyeknek és az alázatosaknak, s minden jóakaratú embernek egyaránt. Jele a jászol, amelyben a pásztorok „egy pólyába takart gyermeket” találtak. (Lk 2,12).
Ahogyan egykor a betlehemi pásztorok és a bölcsek elindultak, hogy lássák ezt a jelet, ezt az eseményt, úgy egyházközségünk hívő népe is december 31-én, a polgári esztendő utolsó napján, a Jubileumi Kapun ment be plébániatemplomunkba. A Karácsony ugyanis olyan ünnep, amikor minden család, minden plébánia, minden közösség megélheti Istennek, Urunknak, Jézus Krisztusnak és az Ő evangéliumának a befogadását. Erre volt lehetőségünk. Egyházközségünk tagjaiként átléptük az Irgalmasság Kapuját, tanújelét adva annak, hogy irgalmasok akarunk lenni, mint az Atya.
Hálaadó szentmisénkben a pásztorokhoz és a bölcsekhez hasonlóan közösen borultunk le a Bárány előtt, aki elvette a világ bűnét. Imádtuk Őt és hálát adtunk jóságáért. Kértük a bűnbánat könnyeit, hogy töltsék el szemeinket s mossák meg szívünket. Erre mindnyájunknak szüksége van, mert csak Ő, az élő Isten tud megmenteni minket. Csakis az Atya irgalmassága szabadíthatja meg az emberiséget a rossz megannyi, olykor szörnyű formájától, amelyeket az önzés hozott létre bennünk és közöttünk.
Isten kegyelme – amint tapasztaltuk – csodákra képes.
Megtéríti a szíveket. Kiutat mutat és készít az emberileg megoldhatatlan helyzetekből is. Ezért léptük át szent bizalommal és vágyakozással az Irgalmasság Kapuját. Megérintve a kapu-fél kövét, keresztet vethettünk magunkra, esetleg az alázat és a bűnbánat jeleként meg is csókolhattuk azt.
A becsengetésre elindult a menet. Elől az esperes-plébános, utána a ministránsok, majd a hívek. A bevonulás alatt a Vox Columbellae vegyes-kar a jubileumi himnuszt, a hívek a közismert refrént énekelték vagy dúdolták– Misericordes sicut Pater – Irgalmasok, mint az Atya.
Mindazok, akik betegségük miatt nem tudtak elzarándokolni templomunkba, de az internet segítségével – a www.romkat.sk honlapon lélekben csatlakoztak hozzánk, a szokásos feltételek mellett, a Jubileumi Év kegyelmében részesülhettek. A visszajelzésekből tudjuk, hogy többen kihasználták ezt a lehetőséget.
A következő ilyen jellegű közös zarándoklat január 6-án 11:00 órai kezdettel lesz, szlovák nyelven, majd január 17-én 16:00 órai kezdettel, amikor a Voces énekkar tart zenés áhítatot templomunkban, Szepsiben.
Köszönetet mondunk mindenkinek, akik részt vettek a zarándoklaton és elősegítették a méltóságteljes ünneplést. A következő találkozásokra is szeretettel hívunk és várunk mindenkit, aki szeretne irgalmas lenni, mint az Atya.
Gábor Bertalan, Felvidék.ma
Fotó: romkat.sk
{iarelatednews articleid=”58369,58150″}
