Eltemettük Béres Jóska bácsit. Mindenki Jóska bácsiját, egy igaz magyart. Kilencvenkilenc éves lett volna ez év március 20-án. Katolikus létére, evangélikus pap temette. Eltemettük? Nem. Csak részt vettünk a szertartáson. Temetésén, haló poraiban még azt sem kaphatta meg, hogy anyanyelvén mondják el a búcsúbeszédet. Így döntött a család. Lelkük rajta. (Öt percet engedélyezett a család arra, hogy Kolár Péter a kassai Csemadok alapszervezet elnöke elmondhassa emlékbeszédét.)

Szinte apai barátom volt. Gondjait megosztotta velem, ha szüksége volt rám, hívott. Mikortól is ismertük egymást? Ezerkilencszáznegyvenkilenctől, a kassai Csemadok alapszervezet megalakulásától. Máig emlékszem. A Bercsényi körúti munkásotthon telt házában volt az alakuló gyűlés. Simay doktor tartotta az ünnepi beszédet, ott hangzott el, hogy szükség volna egy városi hangos beszélő készülékre, melyben a város magyarságát informálhatnák részben a közügyekről, részben pedig a Csemadok híreit sugározhatná a Kassán még akkor jelentős számú magyarság részére. Nem sokkal ezután kaptunk egy helyiséget a Főutcán, a Slovan mozi bejárata mellett egy szobát, ahonnan Jóska bácsival együtt közvetítettük a minket érintő napi híreket.

1953-ban a Csemadok központi Bizottsága megbízásából megszervezte a NÉPES népi együttest, melynek igazgatója lett. A Galánta melletti Hody megüresedett kastélyában kapott helyet az együttes. A tánckar vezetését Hemerka Olga, és Takács András irányította, kosztümjeiket Gesztes Zsuzsa varrta művészi igénnyel. Az énekkar vezetésével Janda Ivánt, Viczay Pált és Ág Tibort bízták meg, de közreműködött még karnagyként Szíjjártó Jenő. Ő azonban nem akarta a Szl. Rádiónál betöltött zenei állását otthagyni, így csak karnagyként vállalt szerepet, illetve zenei kompozícióival támogatta a NÉPES-t. Az együttes ének, zene, és tánckara 1954-ben, Komáromban mutatkozott be. A hatalom azonban rövid életűvé tette a szépen fejlődő művészeti együttest. Bacilek elvtárs utasítására megvonták a kar pénzügyi dotálását, s így rövid idő alatt feloszlott. ( Kosztümjeit, csizmáit a Csemadok Központ raktározta egy ideig, majd részben az akkor megalakuló Ifjú Szívek örökölte meg, részben pedig falusi együttesek kapták.) Mivel Béres József igazgatói állása így megszűnt, visszatért Kassára, és a Csemadok kassai kerületi titkára lett.

Ekkor szervezte meg a Batsányi Kör létrehozásával Fábry Zoltán kassai előadását, majd a régóta esedékes Illyés Gyula, illetve Németh Lászlóval való találkozóját Fábry Zoltánnal. Az előadás-sorozat azonban Czine Mihály Móricz Zsigmondról tartott emlékezetes beszéde, a Kodály- est után abbamaradt. A kör működését hivatalból betiltották. Rövid életet élt. (harsány besúgók vitték a kör belső életéről a híreket a hatalomnak). Emlékezetes marad az a barai ifjúsági találkozó is, ahol a nagy esőzések okozta sártengerben traktoron vitték ki Németh Lászlót a Latorca parti ifjúsági beszélgetésre. Ő volt az, aki megszervezte Fábry Zoltán házának a tatarozását a somodi ácsokkal.

Fábry temetése is tulajdonképpen az ő kezdeményezésére indult meg. Akkor én már a kassai ipari tanára voltam, s érettségiztettem, amikor az iskola titkárnője a terembe bejött, és súgva mondta: Zoli bácsi meghalt. Béres Jóska bácsi üzeni, hogy azonnal menjek ki Stószra a temetési szertartást elrendezni. A falu lakossága idegenkedett attól, hogy hivatalos temetése legyen. A ház kapubejáratának tölgyfa deszka burkolatán állítottuk fel a ravatalt, s ott történt a stósziak részére a búcsúztatás. Kassáról mindössze Jóska bácsi, a Simay- család, és én voltam jelen. Mivel Jóska bácsi nem vállalta a beszédet gyenge szíve miatt, így én tartottam a hevenyészett búcsúztatást, német nyelven pedig a meczenzéfi városi titkár vállalta a beszédet. Ezután vitték fel a koporsót a községházára, ahonnan a hivatalos búcsúztatás a virágzó gesztenyefa alatt a falu főterén ment végbe a szemerkélő esőben. A temetésen megjelent a hivatalos küldöttség mellett az örök barát Győry Dezső, aki az éppen nyomdából kijött, Fábrynak dedikált könyvét akarta átadni. Mikor a sírkert dombjaira kapaszkodtunk fel, az erősen szívbeteg, kimerült Győry odasúgja nekem: tedd rá a koporsóra. Rátettem. Sűrűsödött a pásztázó eső, s ekkor odasúgja megint: vedd le. Vidd, s tedd a könyvtárába. A temetés befejeztével elállt az eső, s az égbolton megjelent a hét színben tündöklő szivárvány.

Az 1968-as események hatására – mivel az ellenállási központok a kerületi hivatalokban szerveződtek – a kerületeket országosan megszüntették. Ennek következtében a Csemadok kerületi titkárságai is megszűntek. Ezzel együtt megszűnt Béres József munkahelye is. A Csehszlovák Rádió magyar adásánál kap új munkahelyet, ahol nyugdíjba vonulásáig dolgozik. Illyés Gyulával, Németh Lászlóval, Keresztúri Dezsővel magnószalagra rögzített nagyívű beszélgetéseit a Szlovák Rádió magyar osztálya őrzi. Hangját az egész szlovákiai magyarság ismerhette meg ezáltal. ( Éppen ezért volt szükség az 1968-as események kapcsán megindított titkos rádióadó elindításakor idegen hangra, nehogy hangja ismeretében lebukhassanak az adást vezetők.)

Mindenképp meg kell említeni a tiszacsernyői vasútállomáson készített riportját a Brezsnyev – Dubček találkozóról, ahova csak furfanggal tudott bejutni. Egy a mezőről hazafelé tartó, takarmányt szállító traktorra kapaszkodott fel, hogy bejusson Csernyőbe. Ugyanis a várost hermetikusan körülzárta a katonaság a találkozó idejére, s a szlovák rádió tudósítói sem tudtak bejutni, riportot készíteni a vitatkozó államférfiakkal. A határőrség parancsnoka, Lukács kapitány, falubelije, iskolatársa, bevitte az állomás épületéig a saját irodájába, de a vasúti kocsiban tárgyaló Brezsnyevhez, Dubčekhez ő sem tudta közelebb vinni, csak kívülről hallgatták a két egymásnak feszülő ember kiabálását, s azt, hogyan verik egymás előtt pisztolyok agyával az asztalokat. Rajta, és Lukács kapitányon kívül senki sem hallhatta. Mert csak ők ketten voltak jelen.

A „Bodrogköz” titkos rádióleadó is tulajdonképpen az ő indítványára született meg. Az akkor még Kassán működő Repülő Főiskola egyik tisztje segítségével működtetett adás létezését vannak akik nem ismerik el, mondván: nincs visszajelzése a hallgatóktól. Elfelejtik, hogy az adásnak nem volt állandó helye, se rögzített telefonszáma, ahova az érdeklődő emberek hívhattak volna. A közvetített adás szalagjait azonnal megsemmisítettük, így tulajdonképpen semmi tárgyi, sem más bizonyíték nem maradt meg a működéséről, csak az abban részt vállalók tanúsága. De volt, s ez mindenképp Béres József nevéhez köthető.

Nem járok messze az igazságtól, ha azt mondom, kevés olyan embert ismerek rajta kívül, aki annyit tett a szlovákiai magyarságért, mint ő. Egész életében ennek szolgálatában élt, akkor is, ha hivatalos mivoltában tette amit kell, akkor is mikor becsülettel, minden ellenszolgáltatás nélkül önzetlenül végezte a rábízott feladatokat.
Egész életet élt. Emlékét megőrizzük még akkor is, ha sírját nem találjuk majd a szlovákiai magyarság sírkertjében.

Kedves atyai barátom, nyugodj békében.

Gyüre Lajos, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”59654,59479,55337,47946″}