A könyvek csodálatos világa

Március a könyv hónapja. Ebben az időszakban különböző rendezvényekkel próbálják felhívni a figyelmet az olvasás fontosságára.

A könyvek és talán az újságok olvasására is, amely mintha visszaszorulóban lenne.

A könyv, az olvasás olyan élményt jelent, amely pótolhatatlan. Egy regény, egy útikönyv, vagy történelmi témájú mű olyan világba kalauzolhat el bennünket, amelyet megélni, megismerni nem volt, és sok esetben nem is lesz lehetőségünk.

A márciusi hónapban több író-olvasó találkozón vettem részt. Mindegyik picit rólunk, felvidéki magyarokról szólt. Most ebből kettőt emelnék ki. Az egyiket akár klasszikus könyvbemutatónak is nevezhetném, ha nem lettek volna a közönség soraiban olyan emberek, akiket a téma személyesen is érintett. Valószínűleg így volt ez a kötet többi bemutatóján is. A szenci bemutatón több olyan érdeklődő is részt vett, akiknek nagyszülei vagy szülei fogságba estek az első világháború idején. A Császári és királyi hadifogolytáborok a Csallóközben (1914-1918) című könyv bemutatóján a szerzők ismertették a három csallóközi hadifogolytábor kialakulásának körülményeit, és a foglyok életéről is szóltak. Kiemelték: a táboroknak külön pénznemük volt, de a sporttevékenység és a kulturális élet is korán beindult. Iskolák is működtek, hiszen több esetben nők és kisgyermekek is voltak a foglyok között.

A szerzők Horváth Lajos, Nagy Attila és Varga László, a somorjai, a dunaszerdahelyi és a nagymegyeri tábor történetét írták le a kötetben. Mindegyik tábor más volt egy kicsit, de történetükben hasonlóságok is mutatkoznak, hiszen egy katonai parancsnokság alá tartoztak, és a nemzetközi szabályokat akkoriban még szigorúbban betartották. Horváth Lajos elmondta: ezek a táborok másként működtek, mint a második világháború alatti szovjet lágerek, amelyekről a legtöbbet tudjuk.

Kopka Marcell átveszi a Fáklyavivő hangskönyvet

A csallóközi városok nem voltak felkészülve a táborok kialakítására, hiszen akkoriban csupán néhány ezren lakták ezeket a településeket, 1914 őszén viszont több ezer fogoly érkezett, és számuk egyre nőtt. A szerzők elmondták: volt hozadéka is a települések számára a hadifoglyok jelenlétének, Nagymegyeren például ők készítették az első járdákat, Somorját vasúttal kötötték össze. A háború miatt a munkaképes férfiak nagy részét besorozták katonának, így munkaerőhiány lépett fel, amit sok esetben a foglyokkal pótoltak. A fogolytáborokat a háború végével bezárták. Nagy részüket a helyiek szétlopták, sok tárgyat eladtak. A fabarakkokat széthordták tüzelőnek.

Mindhárom településen volt hadifogoly-temető is. A nagymegyerit már korábban felújították, a Dunaszerdahely melletti sikabonyi temetőt két évvel ezelőtt tették méltó sírkertté. A kötetet a szerzők dedikálták, sorba kellett állni, ez is mutatja, szükség volt erre a hiánypótló munkára.

A másik könyves élményem Szomolai Tiborhoz kötődik, akinek bemutatójára Félbe mentem el. Majd két nappal később a nagyölvedi alapiskolába látogattam el meghívására. Szomolai Tibornak két kötete jelent meg ezidáig, a Felvidéki saga és a Fáklyavivő. Mind két könyvet olvastam már, de mivel a szerző Alsószeliből származik, ahonnan az én édesapám is, úgy éreztem, tartozom magamnak azzal, hogy elmenjek a féli találkozóra.

Szomolai Tibor már több helyütt elmondta, hogyan találkozott Kopa Marcellal. Pécsváradon a kitelepítettek emléknapján Marci Petőfi Sándor Magyar vagyok című versét szavalta. Ezt követően szívesen ismerkedett meg az ott beszédet mondó Szomolai Tiborral. Nem sokkal később a szerző arra gondolt, hogy megkéri majd az érsekújvári gimnazistákat, segítsék meg kortársukat, – aki olvasna, de nem lát – és olvassák fel neki a Felvidéki saga című regényt. Ők ezt szívesen megtették. Ezt a történetet elmesélve jutott eszébe a nagyölvedi alapiskola magyar szakos pedagógusának, Tóth Anikónak, hogy az ő iskolájuk pedagógusai és tanulói pedig felolvashatnák a Fáklyavivőt. Az elhatározást tett követte. A hangoskönyv elkészült, a lemezt ünnepélyes keretek között adták át a vak fiatalembernek, Kopa Marcellnak.

Szomolai Tibor is kapott egy hangoskönyvet ajándékba

Milyen érdekes a sors, Marci olvasna, de nem lát. Mi, látók pedig elkényelmesedtünk és büszkén valljuk, nem szeretünk olvasni, óriási tisztelet a kivételnek.

A könyv hónapja talán sikerrel irányítja az emberek figyelmét az olvasásra. Ezzel egy olyan világot ismerünk meg, amely már csak a leírt történeteknek köszönhetően jut el hozzánk, hiszen sem az első világháború fogolytáboraiba nem nyerhetünk másként betekintést, sem a huszadik század elejét nem élhetjük újra. Tegyük hozzá: szerencsére. De a könyvek elhozzák azt a világot.