Márai Sándor születésének 116. évfordulója alkalmából a Nemzeti Kisebbségek Klubja és a Márai Sándor Emlékszoba, Kassa Város Nemzeti Kisebbségek Bizottsága, a Márai Sándor Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola és Gimnázium, a Rovás Polgári Társulás és a Kassai Polgári Klub április 11-én, hétfőn ünnepi megemlékezést tartott a kassai Márai-szobornál a róla elnevezett téren.
Filipko József önkormányzati képviselő, a Nemzeti Kisebbségek Klubja tanácsának tagja üdvözölte a vendégeket, többek között a Kassa-Nyugat lakótelep polgármester-helyettesét, Andrej Sitkárt, majd Jáky Judit, Márai Sándor unokahúga üdvözletét tolmácsolta.
Ezt követően a Márai Sándor Alapiskola és Gimnázium diákjai adtak műsort, Illés Csenge elszavalta a legszebb 56-os verset, Márai Sándor Mennyből az angyal című költeményét és Bazár György részleteket olvasott föl szlovákul a Kassai őrjáratból. A diákok remekeltek, felkészítésükről Bodon Andrea tanár gondoskodott.
Renáta Lenártová főpolgármester-helyettes elmondta, immár hatodik alkalommal vesz részt ezen az ünnepségen. Márai korának felvilágosult elméje volt, hiszen már a 20. század elején igazi európai embernek számított. Élete folyamán számos városban fordult meg, de két várost, Kassát és Budapestet emlegeti a legtöbbször. Híres mondása volt: „Mindig nyugatra menj. És ne feledd soha, hogy keletről jöttél.” A főpolgármester helyettese elmondta, örül, hogy létrejött ez az emlékhely, mely gondolkodásra késztet. Végezetül azt kívánta, hogy ugyanolyan érzésekkel viseltessünk Kassa iránt, mint Márai tette. „Maradj hűséges Istenedhez, hazádhoz és jellemedhez. Ámen.” – idézte az írót.
Mihályi Molnár László tanár ünnepi beszédében arra a kérdésre kereste a választ, hogy ha Márai most érkezne Kassára, vajon ráismerne-e szülővárosára. Számára a zsinórmérték, az igazodási pont a városépítő mester, a rendet szerető ember, az isteni és emberi harmónia volt. A Dóm tornya, mint szellemi világítótorony minden bizonnyal újra megihletné. A Fő utca ismerős házai azt sugallnák, hogy itthon van.
Ám a furcsa reklámok és feliratok, a tolongó emberek, a hagyományok iránt közömbös világ rémülettel töltené el. Pontosan megfogalmazta, miként kellene megújulnia a háború utáni Európának. A mértéket veszítő világ lezüllik. A város józan emlékezetének és emelkedett szellemiségének a megszólaltatója kívánt lenni. Hitte, vallotta, sőt hirdette, hogy ezek nélkül nem épülhet emberi jövő. És hányszor meggyalázták, itt a városban is mindezt!
Márai is megélte a Beneš-dekrétumok sötét, embertelen időszakát és a kommunista diktatúra vészt jósló kezdetét. Ezért soha többé nem tért vissza szülővárosába, csak az álmaiban. De gondolatait, üzeneteit befogadva mégis itt van bennünk, ezért olvassuk újra. A jó földbe vetett és ápolt mag kicsírázik, mint a gondolat, hogy birtokba vehesse a jövő birodalmát.
Majd Szesztay Ádám, Magyarország főkonzulja következett. Elmondta, iskolájukban szokás volt, hogy kisorsolták, kinek adnak karácsonyi ajándékot osztálytársai közül. Harminc évvel ezelőtt ő Márai Mennyből az angyal c. versét kapta kézzel írott formában, hiszen azt 1986-ban Magyarországon nem lehetett kinyomtatni. „És minden rendű népek, rendek/ Kérdik, hogy ez mivégre kellett./ Miért nem pusztult ki, ahogy kérték?/ Miért nem várta csendben a végét? Miért, hogy meghasadt az égből,/ Mert egy nép azt mondta: »Elég volt.«”
Ezek a sorok ma is aktuálisak. Az idei évet Magyarország a magyar szabadság évévé nyilvánította a forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulója kapcsán. Ezek a sorok segítenek hozzá, hogy megismerjük Márait, 1956-ot, és akár a mai Magyarországot. Ma is sokan kérdik, mivégre kell, amit teszünk a társadalom- és gazdaságpolitikában, és abban, amit az ország képvisel az európai politikában. Ma is sokan vannak – népek és rendek -, akik nem értik, mert nem akarják érteni, hogy a magyar nemzet miért nem várja csendben a végét. „Ezért fontos tudatosítani, hogy vannak olyanok is, a velünk közös történelmi térben, akik értik, mert saját sorsukat kezdik felfedezni a miénkben. Köszönet és tisztelet mindenkinek, aki szolidaritást vállal velünk.” Márai Sándor nélkül nem teljes 1956 emlékezete és 1956 nélkül nem teljes Máraié sem. Tegyünk meg mindent azért, hogy az író a 60. évforduló ünnepségein is jelen legyen!
Az ünnepség koszorúzással ért véget. Ezen a napon 12 órától 16 óráig szabadon megtekinthető volt Márai Sándor Mészáros utcai emlékszobája. Annak üzemeltetője, a Košice Turizmus felajánlása alapján a belépés díjtalan volt.
A rendezvény Kassa városának anyagi támogatásával valósult meg és a Szlovákia Kormányhivatala – Nemzeti kisebbségek kultúrája 2016 – program támogatta.
[pe2-gallery album=”http://picasaweb.google.com/data/feed/base/user/108427883720896117453/albumid/6272668097461368881?alt=rss&hl=en_US&kind=photo” ]
