2016. május 25-én a szenci alapiskola egy csodálatos műsorral ünnepelte meg fennállásának 65. évfordulóját. Hatvanöt évre emlékeztek, holott Szencen az oktatás sokkal korábban indult. Az oktatási intézmény újbóli megnyitása viszont okot ad az ünneplésre.

A szenci alapiskola a 2002-2003-as tanévben vette fel a város híres tudós szülöttének nevét, azóta Szenczi Molnár Albert Alapiskolának hívják.

A kezdetekre Matus Mónika emlékezett vissza köszöntőjében. Kiemelte, mivel az iskola krónikáját csak 1958-ban kezdték írni, a ma még élő első évfolyamosok emlékeire tudtak csak hagyatkozni, hogy felidézzék, milyenek is voltak a kezdetek. Az események felidézésére ezért felkérte Polák Margit könyvtárost.

Az események felidézésére Polák Margitot kérte az iskola igazgatónője, Matus Mónika
Az események felidézésére Polák Margitot kérte az iskola igazgatónője, Matus Mónika

Ők akkoriban azon izgultak, lesz-e osztályuk, tanítójuk, ma azon szorong egy hatéves gyermek, milyen iskolába kerül – kezdte visszaemlékezését Polák Margit. 1950-ben az 1944-ben születettek voltak az első olyan évfolyam gyermekei, akik magyar iskolába jártak. 1950-ben még nem voltak a szenci iskolában padok, szinte semmi nem volt.

Négy lelkes szülő ragaszkodott ahhoz, hogy gyermekük megérdemli az anyanyelvi oktatást: Bakus Zoli bácsi, Minczinger Sándor, Polák Joli néni, Racskó Géza bácsi – az ő kezdeményezésükre indult újra a magyar iskola Szencen – emlékezett a könyvtáros.

Margitka a pedagógusokra is jó szívvel gondol: Jungkönig Sára tanító néni és Kipke Györgyi voltak az első magyar tanítók a városban az 1950-es években. A később munkába állók, Lefler Katóka, Jánosovics Rózsika, Strešňák Ancsi néni, Margitfalvy József, majd Neszméry Mancika Polák Margit szerint fantasztikus tanítók voltak. Polák Margit egy érdekes esetet is felelevenített: az egyik gyermeket a szlovák iskolába adták be, de ő megszökött és a magyar iskolába kezdett járni.

Kérésünkre Polák Margit egy kedves történetét is elmondta, amely azt bizonyítja, hogy az ő idejében még közösségben gondolkoztak a gyerekek. „Akkoriban nem kísérgettek minket a szülők, egyedül kellett hazamenni, és eltévedtem. Az egész osztály jött velem keresni a házunkat. Kérdezgették, merre lakom, milyen a házunk. Én csak annyit tudtam mondani, hogy két kémény van rajta, erre eljöttek velem a kolóniára, de minden házon két kémény volt. Olyan csodálatos volt a gyermekközösség is, csodálatosan szép volt. Nehéz volt, de nagyon szép emlékeim vannak.”

A krónika írásának első évében, 1958-ban már 19 osztályban folyt az oktatás a szenci magyar alapiskolában, 719 tanulóval, délelőtt a felső, délután az alsó tagozatosok tanultak. 1968-ban új fejlődési lehetőségeket láttak a pedagógusok, a szocialista demokrácia útját, és külön érdekessége a dolognak, hogy majdnem szóról szóra ugyanazokat a változásokat követelték, mint amit ma szeretnének elérni a pedagógusok: mégpedig egy önálló magyar pedagógiai tagozatot az oktatásügyi minisztériumban. Tehát, amikor arra gondolunk, hogy sok az 50 év, akkor kiderül számunkra, hogy a változáshoz sajnos nem elég hosszú ez az időszak – fogalmazott Matus Mónika.

Az 1977-78-as iskolaévben kezdték építeni az iskola új szárnyát, ekkor még mindig 19 osztállyal, 505 tanulóval működött az intézmény. 1985-86-ban elkezdődött a csillagvizsgáló építése, majd a tornateremé is. Az 1990-es évek elejére befejeződtek ezek a fejlesztések. Ma 191 tanulót oktatnak 10 osztályban.

Az énekkar is fellépett
Az énekkar is fellépett

Az ünnepnap délelőttjén az iskola udvarán egy időkapszulát helyeztek el a tanulók kívánságaival, amelyet 35 év múlva bontanak fel, amikor az iskola fennállásának századik évfordulóját ünneplik majd. A diákok nem rugaszkodtak el a mai kortól, inkább azt írták le, amit most szeretnének, abban a reményben, hogy 35 év múlva megvalósul.

A tanulók szeretnék, ha minden iskolában lenne nyomtató és 3D vetítő, Tomi bácsi fia lenne a gondnok (Sevcsik Tamás jelenlegi pedellus fia – a szerk. megj.), és elképzelésük szerint lesz focipálya, medence és halastó is. Nem lesznek viszont füzetek és könyvek, csak táblagép, és a pedagógusok arra töltik majd fel a leckét. Naponta csak négy óra tanítás lesz. Minden elektronikus lesz és napelemre fog működni. Nem léteznek székek, csak babzsákfotelek. És lesz olyan szoba, ahol a tanulók kipihenhetik fáradalmaikat, valamint jakuzzi, ahol relaxálhatnak. Használatba kerül a pince is – amelyen golyóálló üveg lesz, hogy a terroristáktól megvédje az iskolát. Az étteremben a gyerekek menüből választhatnak majd. A fák nagyra nőnek az udvaron.

Az egyik legérdekesebb üzeneten pedig mindenki meghatódott:

„reméljük, nem leszünk kevesebben, mint most vagyunk”.

Ha a gyermekek is így gondolják, akkor jó irányba halad az iskola.

(a szerző felvételei)