Csendes koszorúzással emlékeztek meg Márkus Lászlóról rimaszombati emléktáblájánál, a Matej Hrebenda Könyvtár előtt. A megemlékezésen Pósa Erzsébet, a Rákóczi Szövetség Gömörben elnöke idézte fel a város egykori közéleti személyiségének életútját, munkásságát és Rimaszombat közösségi életében betöltött szerepét.
Márkus László 1877-ben született Füleken, falusi tanító gyermekeként. Jogi tanulmányait követően királyi közjegyzőként kezdte pályáját, később azonban az újságírás és a közélet vált életének meghatározó területévé.
Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma
A Gömöri Hírlap, majd 1921-től a Gömör című hetilap szerkesztőjeként évtizedeken keresztül volt alakítója Rimaszombat és környéke szellemi, kulturális és közéletének.
A megemlékezésen elhangzott: Márkus mintegy négy évtizeden át volt aktív résztvevője a város életének. Nem politikai tisztségeken keresztül szolgálta közösségét, hanem újságíróként, közéleti emberként, közösségszervezőként és felelős polgárként.
Számos helyi kulturális és társadalmi kezdeményezésben vállalt szerepet. Részt vett többek között a Múzeumi Egyesület, a Munkanélkülieket Támogató Bizottság és a Járási Művelődési Testület munkájában. Kapcsolódott az irodalmi élethez, a cserkészethez és a sporthoz is. A nehéz társadalmi helyzetben élőket szintén igyekezett segíteni, emellett ösztöndíjalapot hozott létre tehetséges, ám szegény sorsú gimnazisták támogatására.
Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma
Pósa Erzsébet beszédében hangsúlyozta: mindezek alapján olyan ember képe rajzolódik ki, aki számára Rimaszombat nem pusztán lakóhelyet jelentett, hanem közösséget és otthont, amelyért felelősséget érzett.
„Márkus László története nem csupán egy ember története. Rimaszombat és Gömör történetének része” – hangzott el a megemlékezésen.
A koszorúzás résztvevői arra is emlékeztettek, hogy Rimaszombat története sokszínű örökség: magyarok és szlovákok, különböző közösségek és nemzedékek alakították a város életét. A múlt megőrzése ezért nem egymás ellenében, hanem egymás mellett lehetséges.
Az emléktábla, amelyet közel egy évvel ezelőtt állítottak, ennek az emlékezetnek a része. Nem csupán egy-egy nevet és dátumokat őriz, hanem arra is emlékeztet, hogy egy város akkor ismeri igazán önmagát, ha képes megőrizni azoknak az embereknek az emlékét, akik munkájukkal hozzájárultak történetéhez. Ezért Márkus László emlékét kegyelettel kell őrizni tovább.
Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma
A megemlékezés végén elhelyezték a koszorúkat Márkus László emléktáblájánál.
Koszorút helyeztek el a budapesti leszármazottak nevében, valamint a Magyar Szövetség Rimaszombati Járási Elnöksége, a Csemadok Rimaszombati Területi Választmánya, a Rákóczi Szövetség Műszaki, Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakközépiskolai Szervezete, a Rákóczi Szövetség Gömörben Polgári Társulás és a Szövetség a Közös Célokért Rimaszombati Területi Irodája képviseletében.
A csendes főhajtás egyszerre szólt egy ember emlékének, Rimaszombat múltjának, valamint azoknak a polgároknak, akik munkájukkal és közösség iránti felelősségükkel gazdagították a várost.
HE/Felvidék.ma
