A múlt hét péntekén Pozsonyban tárgyalt az Európai Unió 27 tagországának vezetője. Az értekezlettől a szakemberek azt várták, hogy elindul egy folyamat, amely az Unió átalakulásához vezet majd. A pártok politikusai nem egységesen vélekednek az elkezdett megújulásról. Menyhárt József, a Magyar Közösség Pártjának elnöke is nyilatkozott.
„A múlt pénteki pozsonyi uniós csúcsértekezlettel elkezdődött egy folyamat, amelynek végén az EU vezetői remélhetőleg valós és megvalósítható megoldásokat tesznek le az asztalra. Ez a csúcsértekezlet abban tér el sok korábbi hasonlótól, hogy meghatározó befolyása lesz arra, hogy az európai integráció megmarad-e, vagy lassú/gyors leépülésbe kezd” – nyilatkozta Menyhárt József, az MKP elnöke az informális uniós találkozó kapcsán.
Menyhárt József szerint az Európai Unió olyan történelmi jelentőségű szövetség, amelynek számos, az európai polgárok számára előnyös vívmánya van. Elmondható ez annak ellenére, hogy az Unió jelentőségét és értékeit nem egyformán látják az emberek.
„Sok ilyen vívmányhoz „hozzászoktunk”, ezeket a mindennapi életünk természetes részeként éljük meg. Hiányuk kevésbé szabaddá, kiszolgáltatottabbá és szegényebbé tenné az átlagembereket, falvainkat és városainkat, iskoláinkat, környezetünket, és ezeken keresztül nemzeti közösségünket is” – véli a párt elnöke.
Menyhárt azt is kiemelte: „az EU jövőjével kapcsolatban számos olyan terv létezik, amelyek eltérő megítélésűek. Ezek a tervek ma komolyan megosztják Európát.”
Az MKP elnökének meggyőződése, hogy amikor az európai vezetők a következő fél évben a megoldásokról próbálnak majd megegyezni, három szempont érvényesítését semmiképp nem kerülhetik ki.
Egyrészt, az Európai Unió nem önmagában és nem önmagáért létezik. Minden régi és új hatáskörét, intézkedését olyan szempontból kell megvizsgálni, hogy az szolgálja-e az átlagpolgárok többségének érdekeit. Az EU nem lehet egy szűk politikai és gazdasági elit játékszere.
Másrészt, az Európai Uniónak vissza kell térnie a gyökereihez: az ideológiai alapú szerepértelmezés helyett az átlagpolgárok jólétét, illetve az európai nemzetek közötti együttműködést szolgáló gyakorlati eszközként kell működnie.
Harmadrészt, nem szabad megosztó tervekhez annak árán is ragaszkodni, hogy az az eddigi pozitív vívmányokat is veszélyezteti. Európa csak annyival „több Európát” (több integrációt) bír el, amennyit a leggyengébb láncszem elbír (lásd: Nagy-Britannia kilépését). A „több Európa” végül „kevesebb Európához” vezethet.
