Bár még a szuperhold kifejezés hallatán is berzenkedik minden jóravaló csillagász, ez a tény mit sem von le abból, hogy amennyiben november 14-én éjszaka az esetleges felhőtakaró nem foszt meg bennünket ettől az égi látványosságtól, lesz mire rácsodálkozniuk az érdeklődőknek, padon összebúvó szerelmespároknak és az udvaron idegesen ugató, s így éjszakai álmunkat zavaró Blökinek is nehéz lesz majd megmagyarázni, hogy – bár annak látszik – mégsem sajtból van a Hold.
De miről is van szó tulajdonképpen? Tudott dolog, hogy Földünk hű kísérője nem kör alakú pályán kering a kék bolygó körül, hanem kissé elnyújtott utat tesz meg. Ez annyit jelent, hogy amíg földtávolban mintegy 405 ezer kilométernyire távolodik el tőlünk, addig földközelben ez a távolság 356 ezer kilométer. Ez utóbbi esetben – amennyiben a földközel telihold időpontjára esik – a holdkorong látszólagos mérete a megszokottnál mintegy 14 százalékkal nagyobb lesz, míg fényereje akár 30 százalékkal is megnőhet. Akadnak évek, amikor a földközel és a telihold fázisa egyszer sem esik egybe, ám olyan esztendők is előfordulnak, amikor ez többször is megismétlődik.
Az idén például 14 alkalommal van, illetve lesz földtávolban és tizenháromszor földközelben a Hold, de ez utóbbiak közül csak egyetlen egy, történetesen a várható november 14-ei esik a telihold fázisára. Ha elfoglaltságunk és az időjárási viszonyok engedik, érdemes lesz ezen a napon egy pillantást vetni a Holdra, mert ilyen rekord méretű szuperholdra még 2034. november 25-ig, azaz közel tizennyolc évig várnunk kell majd.
A szokottnál is hatalmasabb holdkorong különösen olyankor feltűnő, ha a Hold a látóhatár felett alacsonyan látható, s ekkor a földi tereptárgyakhoz képest rendkívül nagynak látjuk. Ha a kezünk ügyébe akad, érdemes lesz elővenni a fényképezőgépünket, vagy egy távcsőt, azonban csalódást fog okozni, hogy érdemleges felszíni részleteket nem fogunk tudni megörökíteni, vagy látni, mert a Hold tükörként veri vissza a napfényt.
A holdkráterek és egyéb felszíni képződmények akkor jól kivehetők, ha telihold előtti, vagy utáni fázisban szemlélődünk, amikor a Nap úgynevezett súrolófényének hatására a holdfelszínen a domborulatok árnyékot vetnek, és így plasztikusabban rajzolódnak ki a látómezőben. Ez azonban ne szegje senkinek sem a kedvét, a várható látványból, illetve élményből mit sem von le.
