Évek óta alig láthattuk színpadon. Egy-egy Heltai- és Márai-est, ennyi volt és nem több. Csendes László évek óta „végzett” a színházzal, mint egyik találkozásunkkor mesélte, volt már fontosabb is az életében. Például a festészet. De tavaly, amikor eljött a Tompa Mihály Országos Szavalóverseny zsűrijébe, Nádasdival és Benkővel együtt hosszasan elemezgettek egy-egy produkciót. Szeretettel, nem megbántva senkit. Most váratlanul itt hagyott bennünket, alig 72 évesen.
1944. szeptember 21-én született, és minden vágya az volt, hogy tornatanár legyen. Felvételizett is a testnevelésire, de nem vették fel. Ahogy nem kellett a színművészetire sem, azt mondták rá, antitalentum. Más megoldás nem lévén, bevonult katonának. De előtte a helyi színjátszó körben szerepet vállalt a Tavaszi keringő című darabban, míg mestere, Drobka Géza a Mestert, ő a titkárát játszotta. Ebben az előadásban látta meg a szintén rimaszombati Tóth László, aki akkor már a MATESZ-ban játszott Komáromban. Kézen fogta, s vitte Fellegi Istvánhoz, s két hét múlva már be is ugrott Egri Viktor Szarkafészek című drámájába. A katonáskodás után már nem volt kérdés, hogy hol folytatja, Molnár Liliomában ő a Holunder fiú, míg a Szent Péter esernyőjében Vibra Gyuri. S jön Beke Sándor és vele a főszerepek egész sora. „A színészet számomra csak meseszerű álom volt, amikor felvettek a színházhoz, ajándék” – mondta egy interjújában a kezdetekről.
Agárdi Péter A néma leventében, Mercutio a Rómeó és Júliában, Zsigmond Háy Gyula Isten, császár, parasztjában, Osvald Ibsen Kísértetekjében.
Fotó: Gecse Attila
S 1969-ben jönnek a kassai évek. Ők a színházalapítók. Majd főszerepek sora, amíg csak el nem lehetetlenítik őket. Előbb Beke, majd ő is távozásra kényszerül. De addig olyan szerepek, mint Csongor Vörösmarty lírai játékában, Kakuk Marci Tersánszky pikareszkjében, Sebők Zoltán Sarkadi Elveszett paradicsomában, Emberfi Szakonyi Adáshibájában. Gágyor Péterrel pedig színre viszi Kocsis István Bolyai János című monodrámáját is. 1983-ban a kecskeméti Katona József Színházba távozik, később Debrecenben, majd 1988-tól Egerben játszik. Innen is vonul szakmai nyugdíjba. A rendszerváltás után visszatér vendégként Kassára, Ratkó József Segítsd a királyt című drámájában a címszereplő Istvánt játssza el, akit Erkel operájának tévéfilmváltozatában is megszemélyesít. Kassán egykori játszótársa, Thirring Viola oldalán A régi nyár című kisoperettben látjuk. Megrendezte Hernádi Gyula Márai Sándor emlékét megidéző színdarabját a Márai Stúdió ünnepélyes megnyitóján.
A kilencvenes években Kállai Ferenc meghívta őt Németh László Villámfénynél című darabjába a budapesti Várszínházba. Sokan találkozhattak vele a képernyőn is, markáns arcvonásai megjelennek Kósa Ferenc több filmjében, ahogy Koltay Gábor Honfoglalás című filmjében is, ahol Tétény vezért játszotta Franco Nero oldalán, míg a Fekete rózsa című tévéfilmben Bujtor István volt a partnere. Utolsó két filmje a Magyar vándor, illetve a Konyec – Az utolsó csepp a pohárban című volt, de legjobban Almási Tamás Ballagás című filmjét szerette, amelyben egy igazgatóhelyettest játszott.
Megtalálta a hivatalos elismerés is, 1996-ban Jászai-díjat kapott. Többször is jelölték Városdíjra szülővárosában, de a helyi képviselők egyszer sem találták alkalmasnak az elismerésre. Mindezek ellenére nagy szeretettel nyilatkozott Rimaszombatról, s ha csak tehette, hazalátogatott. Legutóbb tavaly, amikor Márai-estjét is előadta, míg a Tompa Mihály Országos Szavalóversenyen Heltai Jenő-összeállítását mutatta be, de részt vállalt a zsűrizésből is.
Csendes László a zsűri tagjaként (fotó: Gecse Attila)
A színpad helyett az elmúlt években már inkább a festészetnek hódolt, de segítette felesége jógaintézetét is. Fia dzsesszzenész lett, s bejárta az egész világot.
Csendes László halálával egy nagyívű színészi pálya zárult le, s bár évtizedekig nem élt és dolgozott a Felvidéken, a Komáromban és Kassán töltött évei során meghatározta a két társulat arculatát.
