Az oktatási tárca az elmúlt napokban hozta nyilvánosságra az Oktatás és Nevelés Fejlesztésének Nemzeti Programját. A terjedelmes, 226 oldalas vitaanyag a „Tanuló Szlovákia” elnevezést viseli.
Véleményem szerint a szakmailag jól kidolgozott tervezet szellemiségében már a 21. századot tükrözi. A jelenleg érvényben lévő oktatáspolitikától és gyakorlattól teljes mértékben eltérő filozófiát és újszerű kihívásokat fogalmaz meg. A tartalomközpontú iskola helyett gyerekközpontú iskolát fogalmaz meg. A tanítás helyett a tanulásra összpontosít.
Pozitívumként értékelhető, hogy a jelenlegi helyzet elemzése és a problémák megfogalmazása után a tennivalókat is megfogalmazza.
A tíz évre tervezett reformot 2018-ban indítaná el az oktatási tárca és kétévenként kiértékeli, majd a tapasztalatok függvényében módosítja a következő lépéseket.
A feltételeket, a pénzt és a törvényi keretet természetesen a politikának, tehát a parlamentnek és a kormánynak kell biztosítania. És szükség lesz egy kormányokon átnyúló egyezségre is, ha azt akarjuk, hogy a reform hosszútávon sikeres legyen.
A kulcsszereplő viszont a pedagógus-társadalom, hiszen az iskolákon és a pedagógusokon múlik, hogy mit tudunk és mennyit vagyunk hajlandóak a reformelképzelésekből megvalósítani.
A változások ugyanis bizonytalansággal járnak és ezt senki sem szereti. Ezért (is) előfordulhat, hogy a legnagyobb ellenállás éppen a pedagógusok körében alakul ki. Nem is csodálkoznék rajta, hiszen a pedagógustól teljes „átalakulást” vár el a tervezet: megváltozik pl. a pedagógus szerepe az oktatásban, hiszen a tananyag közvetítése helyett a diák önálló tanulásának szervezőjévé, segítőjévé válik. Minden gyerek más, minden gyerekhez másképpen kell viszonyulnia, ezért a tanulás individualizációja is a feladata lesz. A szülőkkel együttműködve ki kell dolgoznia a tanulók egyéni haladási terveit. El kell sajátítania és alkalmaznia kell az oktatás új szervezési formáit: a tananyag modulokba foglalását, a blokkosítást és a tanév szemeszterekre bontását. El kell sajátítania az újszerű oktatási módszereket és formákat: a problémamegoldó oktatást, a projekt módszert, a csoportos oktatást, az egyéni konzultációk módszerét, a team-oktatást stb., folyamatosan értékelni kell a tanulók egyéni előrehaladását szóbeli értékeléssel, portfóliók összeállításával. Számolnia kell a virtuális (on-line) oktatás térnyerésével és a napi gyakorlatba való bevezetésével stb…
Ma a tanító- és tanárképző karok nem készítik fel a pedagógusokat ezekre a szerepekre, ezért (is) valószínűleg megnő a továbbképzések súlya.
A pedagógus-társadalom tehát óriási kihívás előtt áll, de nincs más választásunk. Korszerű oktatási rendszer és hatékony iskolák nélkül esélyünk sincs a sikeres országokhoz való felzárkózásra.
