Lengyelország és Magyarország történelmi szerepe a keresztény Európa védelmében Árpád-házi Szent Lászlótól napjainkig címen szervezett konferenciát az Országos Lengyel Önkormányzat (OLÖ) és a Magyarországi Lengyel Katolikusok Szent Adalbert Egyesülete a budai várban, a Hadtörténeti Múzeum és Intézetben a XXIII. Lengyel Keresztény Kulturális Napok keretében.
A rendezvényt dr. Rónayné Slaba Ewa, az Országos Lengyel Önkormányzat elnöke nyitotta meg. Bevezetőben sor került az OLÖ által kezdeményezett és a Vatikánban megáldott ereklyetartóban a Szent László-láng fellobbantására Buskó András, az OLÖ Sport és Ifjúsági Bizottsága tagja által.
A konferenciát köszöntötte és felszólalt Soltész Miklós, az EMMI államtitkára, aki a két országot a kereszténység védőbástyáinak nevezte. Ezt követően Molnárné Sagun Monikától, a Magyarországi Lengyel Katolikusok Szent Adalbert Egyesület elnökétől átvette a Danek Vince atya érmet. Ezt olyanok kapják, akik a magyarországi lengyel templomot és a Szent Adalbert egyesületet támogatják.
Jerzy Snopek, Lengyelország budapesti nagykövete szintén üdvözölte a rendezvényt. Ugyancsak köszöntötte a konferenciát prof. dr. hab. Andrzej Dzięga lengyel érsek, aki egy rövid fohásszal indította a konferenciát.
Történelmi előadások
Ezután következtek a színvonalas történelmi előadások neves lengyel és magyar történészektől.
A sort dr. Konrad Sutarski nyitotta Lengyelország és Magyarország történelmi szerepe a keresztény Európa védelmében a múltban és jelenleg című előadásával.
A Magyarországon élő lengyel történész, publicista, műfordító hasonló címmel tavaly nyomtatásban is megjelent dolgozatában összefoglalta a két nemzet elmúlt ezer évét.
Dr. Molnár Imre a Keresztény hivatás és önazonosság a középkori Magyarországon – Gondolatok a „Kereszténység védőbástyája” fogalomkör tartalmi összetevőiről számolt be.
Prof. dr. Major Balázs Magyarország és a szentföldi keresztes hadjáratok címmel tartott előadást. Az első ilyen hadjárat vezetésére Szent Lászlót kérték fel, aki azonban a hadjárat előtt elhunyt. Szó esett a II. András magyar király vezette sikeres ötödik keresztes hadjáratról is.
Prof. dr. hab. Krzysztof Bracha a XIII. században lejátszódott lengyelországi tatárjárásokról számolt be. Magyarországnak és Lengyelországnak egy időben kellett feltartóztatnia a keletről jött hódítókat.
Dr. Fodor Pál Az iszlám második támadása Európa ellen címmel az Oszmán Birodalom balkáni, magyarországi és lengyelországi terjeszkedéséről (1350–1683) szólt. Megtudtuk, hogy a mohácsi csatában a sok ezer magyar mellett több száz lengyel is elesett.
Prof. dr. Anna Odrzywolska-Kidawa–Antemurale a Lengyelország és Magyarország küzdelmei a második mohamedán Európa-elleni nyomulással témájával foglalkozott.
Dr. Radosław Kubicki Az orosz állam területi és politikai fejlődése, különös tekintettel Nyugat felé történő nyomulására a kora újkori időktől a XX. századig című előadásában szólt a pravoszláv egyház szerepéről és a „Harmadik Róma” koncepciójáról Oroszországban.
Prof. dr. hab. Arkadiusz Adamczyk előadásában Két totalitarizmus ellen címmel a lengyelek és magyarok szerepéről a haza és a vallás védelmében (1918–1990) esett szó. Esterházy János lengyelországi kutatója párhuzamot vont a két nép múlt századi közös harcáról a vörös, a barna, majd ismét a vörös diktatúrák ellen.
Kriesch Tamás előadása a kommunista és a náci totalitarizmus agressziójáról Európa és ezen belül Lengyelország és Magyarország ellen témájáról szólt. Megtudhattuk, hogy a lengyeleknek talán azért volt könnyebb a helyzetük, mert az első világháború után vereséget szenvedett és megszűnt mindhárom nagyhatalmi dinasztia, melyek megszállva tartották.
Dr. Salamon Konrád A II. világháború utáni keresztény Európa megtámadása a kommunizmus és a harmadik totalitárius rendszer – a globalizmus – által címmel az iszlám harmadik nyomulásáról, Magyarország és Lengyelország védelmi szerepéről szól. Elmondta, hogy mint annyiszor az elmúlt századokban, ismét e két ország bizonyul az európai értékek védőbástyájának.
Dr. Adrian Mitręga előadásának címe Lengyel–magyar együttműködés Európa keresztény azonosságának védelmében a XX. és XXI. század fordulóján volt.
Az előadások végén Buskó András hozzászólásában felkérte e sorok íróját, Okos Mártont, hogy ismertesse a Báthory-Bem Hagyományőrző Egyesület (BABHE) jövő évi kezdeményezését:
2018 legyen a – Vallásszabadság -Világszabadság emlékéve!
Jövőre nekünk, magyaroknak igen nehéz év következik. Száz éve, hogy az első világháború végén a fegyverszünetet kihasználva, Magyarországot egyes szomszédjai megszállták, majd a Nyugat segítségével rákényszerítették a trianoni békediktátumot. Ezért mi, magyarok jövőre olyan évfordulókat állítsunk a középpontba, amelyekre büszkék lehetünk ország-világ előtt, és amelyek szomszédaink méltóságát sem sértik.
Itt van mindjárt az önálló Erdélyi Fejedelemség megalakulása János Zsigmond fejedelemmel, kinek édesanyja Szent Lászlóéhoz hasonlóan szintén lengyel – Izabella hercegnő volt. Jövőre lesz 450 éve, hogy 1568. január 6. és 13. között a Tordán ülésező Erdélyi Országgyűlés a világon először mondta ki a vallásszabadságot.
Ugyancsak jövőre lesz 70 éve, hogy az ENSZ 1948. december 10-én elfogadta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, miszerint minden személynek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához, ez a jog magában foglalja a vallás és a meggyőződés megváltoztatásának szabadságát, valamint a vallásnak vagy a meggyőződésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind a nyilvánosság előtt, mind a magánéletben oktatás, gyakorlás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatásának jogát.
A fenti két évszámot összehasonlítva láthatjuk, hogy a világ nemzeteinek még 380 évre volt szükségük a tordai országgyűlést követően, hogy valami hasonlót összehozzanak. Ezért legyünk nagyon büszkét arra, hogy közel négy évszázaddal megelőztük Európát és a világot. Sőt ezt a tényt bátran tartsuk oda tükörként a jövő évben a szomszédaink százéves jubileumi ünnepsége kapcsán, ha az elviselhetőbbnél jobban bántanak. Így nevezhetjük az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának évfordulóját világszabadságnak is.
Mert 170 éve, 1848-ban a magyar forradalom elsőként hirdette meg a sajtószabadságot és mindenkit, vallásra és nemzetiségre való tekintet nélkül felszabadított a jobbágyság alól. Az akkori Európa két legelnyomóbb dinasztiájának kellett összefognia, hogy leverje a Petőfiék által nemcsak megálmodott, de meg is valósított világszabadságot. Aztán, mikor az aradi vesztőhely és a kegyetlen megtorlás után összeszedte magát a nemzet, és kiegyezésre
kényszerítette az uralkodót, ebben másokat is részesített.
150 éve annak, hogy megtörtént Magyarország és Horvátország kiegyezése, s ez évben Magyarország fogadott el a világon elsőként nemzetiségi törvényt.
A magyar szabadságszeretetet tükrözi, hogy a jövőre 575 éve Kolozsváron született Mátyás királyt 560 éve választották szabad királyválasztáson Magyarország királyának.
S jövőre lesz 140 éve, hogy megszületett Köpeczi Sebestyén József heraldikus, aki Ferdinánd román király felkérésére készítette el Románia címerét.
Szintén jövőre lesz 485 éve, hogy Szilágysomlyón megszületett Báthory István, akit előbb az erdélyiek választottak fejedelmükké, majd öt évre rá a lengyelek királyukká. S mind az
erdélyiek, mind a lengyelek a szabad választás mellett döntöttek elutasítva a külső császári, illetve cári nyomást.
Így nekünk a magyar-lengyel barátság ápolóinak jövőre csak az egyik szemünk sír. Mert a másik örül, hogy Lengyelországnak éppen száz éve újra van önálló állama. Így reméljük, hogy a lengyelek jubileumi ünnepsége a mi bánatunkat is enyhíti. S főleg hitet ad abban, hogy kétszáz év után sem szabad feladni az igazságért folytatott küzdelmet – fejtette ki Okos Márton elnök a Báthory-Bem Hagyományőrző Egyesület jövő évi tervét.
***
A rendezvényen Felvidék is képviseltette magát
A konferencián jelen volt a felvidéki Limes Anavum Regionális Honismereti Társulás küldöttsége Dániel Erzsébet elnök asszony vezetésével. A társulás 2008-ban Párkányban szobrot állított Sobieski János lengyel király emlékére, aki az 1686-os párkányi csatában nagy szerepet vállalt a török elleni küzdelemben, melynek győzelme az akkori Magyarország török hódoltságtól való végleges felszabadulást eredményezte. Hatására három évvel később, 1683-ban megtörtént Buda visszafoglalása. A csapatait kivont szablyával rohamra vezető Sobieski János királyt ábrázoló lovasszobor három méter magas, monolit terméskőtömbre van elhelyezve. A kőtömb oldalán csatajeleneteket ábrázoló vésetek láthatók. A szoborkompozíció posztamensén az alábbi felirat olvasható:
„Sobieski János (III.). Lengyelország királya, Európa megmentője. Ezen a helyen, 1683. október 9-én vívott győztes csatát, amely elvezetett Magyarország és a megszállt területek török uralom alóli végleges felszabadításához.”
A konferenciát a szervezők részéről Molnárné Sagun Monika azzal zárta, hogy jövőre folytatják a jelen helyzetének és a jövő lehetőségeinek megvitatásával.
A „Propugnaculum Christianitatis” vagyis a „kereszténység védőbástyája” ma is Magyarország és Lengyelország, mely védelmi szerepet vállalt az iszlám harmadik nyomulása ellen, mellyel Európa nem bír, vagy nem akar megbirkózni. Hogyan védjük meg Európát? Hogyan hárítsuk el a szekularizáció veszélyeit? Hogyan védjük meg a keresztény és a nemzeti értékeinket? Ezekre a kérdésekre keresett választ a konferencia, melyet a jövő évben folytatni kíván a Magyarországi Lengyel Katolikusok Szent Adalbert Egyesülete „A kereszténység állapota a mai Európában” címen.
A Magyarországi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat szervezésében, a magyar, és a lengyel kormány, valamint egyházi intézmények támogatásával létre jött 23. Lengyel Keresztény Kulturális Napok programsorozat – melynek mottója: „A győzelem, amikor bekövetkezik, Mária általi győzelem lesz” August Hlond bíboros szavait idézi – október 15-én 10.30 órai kezdettel, ünnepélyes szentmisével és koncerttel zárul a budapesti Lengyel Templomban.
