Az elmúlt időszakban több alkalommal indultak zarándoklatra felvidékiek Medjugorjéba. Az egyik zarándokúton nekem is volt szerencsém részt venni – első alkalommal – a rendszeresen zarándokló Németh Rezső atya meghívására. Erről az útról osztanám most meg élményeimet.
A csaknem egyhetes zarándoklatot a lévai Vargáné Récsei Matild szervezte, aki a kilencvenes évek elejétől évente több alkalommal vezet zarándokcsoportokat a Felvidékről Medjugorjéba. Így volt ez a közelmúltban is, amikor vagy félszáz felvidéki zarándok között én is ott lehettem. Zonctoronyban csatlakoztam a csoporthoz, ahonnan vasárnap indultunk útnak. Magyarországon, Horvátországon át vezetett az utunk Bosznia-Hercegovinába, a 900 kilométernyire fekvő Medjugorjéba. Hajnalban léptük át a horvát-bosnyák határt, majd a közeli Tihaljina településen reggel napindító misén vettünk részt a Szent Illés tiszteletére felszentelt templomban.
Utunkat folytatva vezetőnk elmondta, hogy Medjugorje ennek az érdekes országnak Hercegovina részében található, 25 km-re délnyugati irányban a fővárostól, Mostartól. Čitluk megyében található a város, amely 1981 óta a katolikus zarándoklatok kedvelt helyszínévé vált, mivel Szűz Mária megjelent itt hat helyi gyermeknek.
A Medjugorje megnevezés szó szerint „hegyek közötti”-t jelent. A 200 m tengerszint feletti magasságban enyhe mediterrán éghajlat uralkodik. A város etnikailag homogén, megközelítőleg 2300 horvát lakos lakja. Nagyon fejlett itt a zarándokturizmus, szinte tavasztól őszig – a fő zarándokszezonban –, de ezen túl is napról napra zarándokok ezrei keresik fel kegyhelyet. Ki vallásosságból, hite megerősítése céljából, ki csupán a táj, a környezet, a hangulat miatt, de szinte mindenki lelki feltöltődéssel, új, egy életre szóló élményekkel tér haza.
Megérkeztünk szálláshelyünkre, a Mijo panzióba, ahol négy éjszakát töltöttünk. Egy kicsit lepihentük az éjszakai utazás után, majd délután háromkor az ebédlőben jött össze a csapat és elimádkozta a litániát.
Esténként héttől minden nap szentmisén vetünk részt, melyet a Szent Jakab-templom előtti téren tartottak, több ezer különböző nemzetiségű és korú zarándok részvételével. Több lelkiatya koncelebrált, a mise szövegének fordítását is megoldották: a modern technika vívmányainak köszönhetően magyarul is hallgathattuk szinkrontolmácsolásban a misét az okostelefonok segítségével.
Kedden délelőtt felmentünk a Kereszt-hegyre, megjártuk a keresztutat. Feltűnő volt, hogy többen mezítláb imádkozták végig a Krisztus keresztre feszítése előtti 14 stációt. Legfönt van a Fogadalmi kereszt 33-1933-as évszámmal, mely Krisztus 33. életévében történt kereszthalálára emlékeztet. Fent Slavko Barbarić atya (1946-2000) emléktáblájánál hajtottunk fejet, aki 18 éven keresztül terjesztette a Szűzanya üzeneteit a világban és gondoskodott a Medjugorjéban tartózkodó zarándokokról. Barbarić atya naponta végigjárta és elimádkozta a keresztút egyes stációit. 2000. november 24-én a Križevacon a keresztút befejezése után halt meg. Sírja a medjugorjei temetőben van, amit meglátogattunk a keresztút után.
Csütörtökön a Podbrdót jártuk meg, itt is köveken, éles sziklákon jutottunk föl. Felfelé menet a fájdalmas és az örvendetes rózsafüzért imádkoztuk el, váltakozva minden tizedet más-más zarándok. Ezt követően pedig Rezső atya elmélkedését hallgatva még jobban belemélyedtünk az egyes titkokba.
1981. június 24-én itt történt az első Mária-jelenés, amikor a 15 éves Ivanka és a 16 éves Mirjana Bijakovići faluból sétálni indultak. A házakon túl a Crnica felé vették az irányt. Visszafele jövet Ivanka felpillantott jobbra a Podbrdo-hegyre, s egy fényben ragyogó, fiatal nő alakjára lett figyelmes. A 17 éves Vicka tisztán látta az égszínkék szemű nőalakot, aki ezüstszürke ruhában, fehér fátyolban volt. Arca szabályos rózsaszín és feje körül 12 csillagból álló korona lebegett, gyermekét fátylával takarta. Lábát hosszú ruha fedte, s egy felhőn állt, mely a föld felett lebegett. Mikor ezt otthon a kortársaiknak és a szüleiknek elmesélték, azt mondták nekik, hogy nem szabad tréfát űzniük ilyen komoly dologból, tiszteljék a Szűzanyát és gyónjanak meg. Ezt az eseményt még kilenc jelenés követte június 25. és július 3. között.
Néhányan csak először, de a társaság nagy része már sokadszor vett részt ezen az egyhetes zarándokúton. Hazafelé az Adriai-tengerben is megmártóztunk Makarskánál, de voltunk a Kravicai-vízesésnél is. Sok lelki élménnyel feltöltődve, megáldott és megszentelt kegytárgyakkal, ajándékokkal tértünk haza. Köszönjük ezt a szép zarándoklatot Matild néninek és kívánunk neki még sok erőt, egészséget, hogy még sokáig vezetni tudja ezeket a zarándoklatokat.
