Edvard elnök, bűnös elnök / Léptet győztesként a lován: / Hadd látom, úgymond mennyit ér / A felvidéki tartomány.
Az állomáson fegyveres katonák állják körül a szerelvényt, miközben a hideggel dacoló szorgos kezek mozdonyt csatolnak az első vagonhoz. A munka állandó, a teher változó: egyszer élőállat, máskor pedig emberek sokasága. A bűnöket látott vasúti egyenruhások is szégyenkezve tekintenek a paripa hátán feszítő idegenre.
S a nép, a magyar nép, / Ha oly boldog-e rajt’ / Mint a szállított barom, / Melyet igába hajt?
A csontig hatoló hideg egyaránt kínoz embert és állatot. A ló nyerítése, az őrkutyák csaholása a peronon, míg a marhavagonból kiszűrődő gyermeki sírás, asszonyi zokogás, a másvilágra készülő erőtlen sóhajtása keveredik a tehetetlen családfői káromkodással. Csak egy vigyorog, csak egy kacag, s az őrség neki sorfalat ad.
S a nép, a magyar nép, / Oly hontalan rajta, Sire! / Kunyhói hallgatva, mint / Megannyi puszta sír.
Majd a vagon szólal, az első a sorban: fegyveres kísérettel kényszerközmunkára viszel. Hangzik az újabb, második a sorban: a házam maradt, az életem szorgalma odavan. Jön az ifjú, hetedik a sorban: háborús bűn a magyarságért, deportálás az anyanyelvért. Kiált a gyermek, tizedik a sorban: meleg szoba helyett jéghideg vagon, iskola helyett verés a peronon. Vádol az anya, tizenötödik a sorban: újszülött a kézben, aggastyán a szalmán, befagyott vizesvödör a konyhán. Véreset köp a betört orrú, huszadik a sorban: vásárfia lettem, a fogamat nézik, a karomat mérik. Puska célra, a vagon újra hallgat, fütyül a nyugati szél a katonás zajra.
Edvard elnök, bűnös elnök / Léptet győztesként a lován: / Körötte csend amerre ment, / És néma téli tartomány.
Jön az Ősz, az utolsó a sorban: ifjaink a fronton, porladnak a csontok, özvegy a vagonban, gyermeke a karomban, jajgat a beteg, megőrül az ember, robog a vonat, távol a haza, mert szerinted bűnös a magyar. Te tetted ezt, elnök! Halld hát szavam: zúg majd Prága, vörös rongyokat rázva, harsogja átkát, te rád, te rád.
Csallóköz a föld neve, / Hol aznap este szállt; / Csallóköz a táj neve, / A magyarért kiál(l)t!
