A megyei választásokon – mint eddig mindig – az MKP erős volt, a Most-Híd gyenge. Most először próbálták viszont Bugár Béláék a „ha megdöglik az én kecském, dögöljön meg a szomszédé is” elvet alkalmazni.
Legjobb példa erre Pozsony megyében Szenc városa, ahol az MKP jelöltjeként az a Németh Gabriella indult, aki megyei alelnökként hosszú éveken át kiváló munkát végzett közösségünkért. 2013-ban még a Most-Híd is benne volt az őt indító széles jobboldali Pozsony megyei koalícióban, a Fico–Bugár–Danko paktum után azonban már nem kértek belőlük. Bugárék most elindították Morvay Petert, és így megosztották a magyarságot – és ez megbocsáthatatlan. Németh Gabriellára 1 181-en voksoltak, Morvayra mindössze 425-en, azaz, a Most-Híd jelöltje abszolút esélytelen volt a győzelemre. Arra viszont elég volt, hogy megfosszák megyei képviseletétől a Szencen már csak 15%-os lélekszámban élő magyarságot! Az MKP jelöltje mindössze 288 szavazattal lemaradva lett második az egymandátumos választókörzetben, pedig több szavazatot kapott, mint négy évvel korábban.
Azokon a területeken, ahol a magyarság tömbben él, már zátonyra futott a Most-Híd kamikaze-módszere. Nagyszombat megyében a választópolgárok nem voltak vevők Rigó Konrád arrogáns kampányára, aki az MKP-s Berényi Józseftől megsemmisítő vereséget szenvedett. A választópolgárok részéről az elutasítás az egész Most-Hídnak szólt, a Galántai járásban padlóra küldték Gál Gábor parlamenti képviselőt is.
Az, hogy Nyitra megyében Milan Belicát támogatták a hidasok, a magyarok számára olyan érzés lehetett, mintha az 1848/49-es forradalomra emlékezve a Habsburgok emlékműveinek megkoszorúzására hívnák őket. Ezt mutatja az is, hogy az MKP-s Farkas Iván mindkét Nyitra megyei magyar többségű választókörzetben kiütéses győzelmet aratott Belica felett.
A magyar megyei képviseletet illetően végül is Pozsony megyében 3:0-ra, Nagyszombat megyében 13:1-re, Nyitra megyében 11:1-re, Besztercebánya megyében 5:1-re kapott ki Bugár Béla vegyespártja a Menyhárt József vezette magyar párttól. Ebben a négy, magyarok által lakott megyében 32:3-ra győzött az MKP a Most-Híd felett. A kivétel Kassa megye, ahol a hat hidas mandátummal szemben egy képviselője van az MKP-nak, és így 33:9-re módosult a két párt által elért magyar megyei mandátumok aránya. A választások megmutatták, nem szabad értékromboló szövetségeket kötni, a választópolgárok nem csak jutalmaznak, hanem büntetnek is – párthovatartozástól függetlenül.
Amikor az MKP pozsonyi székházában tárgyalt a két párt, Bugár Béla azon búslakodott, hogy nem született egyezség, és történelmi lehetőséget szalasztottak el. Ez csak félig volt igaz rájuk nézve: ezt ők bukták el. Azok után, hogy a Most-Híd a Smerrel és a Szlovák Nemzeti Párttal lépett kormányra, Bugár Béla megtapasztalhatta, hogy már nem csak a magyarok, hanem a szlovákok részéről szembesül az áruló minősítéssel. És az ahogy az egy személy dominanciájára épülő pártok esetében törvényszerű, az idő ellene dolgozik. Az előremenekülést egy MKP-val kötött paktum jelenthette volna számára, a Magyar Közösség Pártja azonban nem esett bele abba a csapdába, hogy a Most-Híd őket is magával rántsa a politikai süllyesztőbe.
Bugár Béla eljutott oda, hogy Szlovákiában ő jelenti azt a Rubicont, melyet egy választópolgárai érdekeiért tenni akaró politikusnak nem szabad átlépnie. Alea iacta est, azaz a kocka el van vetve.
