Koszorúzással, mécsesgyújtással és főhajtással emlékeztek tegnap Komáromban az Esterházy János-dombormű avatásának és megszentelésének hatodik évfordulójára. Az Egy Jobb Komáromért Polgári Társulás nevében Knirs Imre alpolgármester üdvözölte az összegyűlteket és emlékezett meg a mártírpolitikusról. Ünnepi beszédet Gubík László, az Esterházy Akadémia igazgatója mondott.
A csoda megalapozásának éve
„Egy jobb Komáromról álmodó és egy jobb Komáromért dolgozó polgárok 2011-ben avattak emléktáblát gróf Esterházy Jánosnak” – kezdte beszédét Gubík, aki kiemelte: Esterházy ikonikus, az évforduló kerek, az időpont szimbolikus volt. A mártírpolitikusról elmondta, a legtökéletesebb példakép a szülőföldjét szerető, közösségét jobbá tenni szándékozó, az itt élő nemzetek egymásra utaltságát valló polgár számára. Gubík emlékeztetett: hat évvel ezelőtt, születésének 110. évfordulójára emlékezve, Felvidék-szerte újabb és újabb emlékhelyek születtek – ezzel felfrissült a felvidéki emlékezetpolitika. A komáromi emléktábla-avatás időpontja, november 17-e, a bársonyos forradalom napja sem véletlen, hiszen Esterházy maga volt a békés ellenállás szimbóluma.
„Következetességével és jámborságával két diktatúra és egy nemzetállam-építő demokrácia sem tudott mit kezdeni” – fogalmazott Gubík László. Duray Miklóst idézve hangsúlyozta, azért kell beszélni róla nap, mint nap, mert általa mosható tisztára a politikus szitokszavunk. „Az állás hivatássá nemesedik, karrierből szolgálat, hivalkodás helyett alázat, alku helyett a helytállás jut eszünkbe. Esterházy János a közjó erkölcsös szolgája, aki mérce a számunkra: utolérhetetlen, de követendő mérce” – mondta Gubík. Hozzátette: „általa válik minősíthetővé a mai közélet szereplője is. A komáromi emléktábla, a rajta lévő rabszám, arra emlékeztet minden előtte elhaladót: megvan a magad keresztje, ne félj azt viselni”.
A csoda megvalósításának éve
2017-ben történelmet írunk – folytatta Gubík, aki elmondta, több kiváló embernek, Esterházy családjának, de leginkább a zoboralji magyaroknak köszönhetően ma már az anyaföldben nyugszik gróf Esterházy János.
„A róla elnevezett emlékévben, halála után hatvan évvel, halálra ítélésének hetvenedik évfordulóján hazahoztuk” – emlékezett vissza a szeptemberi eseményre. Majd hozzátette, régi vágya teljesült azáltal, hogy ebben az évben megnyitotta kapuit az Esterházy Akadémia, húsz tehetséges növendékkel. A Martoson működő felvidéki közéleti tehetséggondozó egy szellemi műhely és Esterházy hitvallását hirdeti: „hivatásunk magyar, küldetésünk európai!”
Az akadémia igazgatója szerint céljuk, hogy Esterházy János politikai örökségét eljuttassák a felvidéki közélet minden egyes zugába. A feladat, saját bevallása szerint, nem egyszerű, hiszen esterházysnak lenni felelősség: keresztet hordani, célkeresztben állni és felnőni az elérhetetlenhez. Gubík úgy fogalmazott, kételkedni és gyalázni fogják az esterházysokat, ahogy Esterházyban kételkedtek és gyalázták, és ez már most érezhető – tette hozzá.
„Viszont ennél jobb próbatételt aligha kaphat a közéleti pályára készülő ifjú, hiszen a makulátlan jellem és elsajátított tudás mit sem ér ellenálló-képesség nélkül” – jegyezte meg. Éppen ezért szívós, jellemes, felkészült későbbi közszereplők hagyják majd el az akadémiát, hogy közösségüket szolgálhassák – Esterházy üzenetével és példájával a zsigereikben” – fogalmazott Gubík László.
Zárógondolataiban hangsúlyozta, Esterházy hazatérésével része lett életünknek. A szellemiségével átitatott helyeket tehát használjuk sorskérdések és komoly közéleti és erkölcsi válaszútjaink eldöntésére – Esterházy jelenléte biztosan segíteni fog. Gubík kiemelte: Esterházy János boldoggá avatásához súlyos tanúságtételekre van szükség. „Legnagyobb tanúságtételünk az lenne, ha életének példáján, politikusi magatartásán és eszmei meggyőződésén felbuzdulva végre magához térne felvidéki magyar közéletünk, hogy mi is boldogabbak lehessünk a szülőföldünkön” – fejezte be ünnepi beszédét Gubík László.
