Egy perc néma felállással kezdődött tegnap a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galériában a magyar széppróza ünnepe, mellyel a napokban elhunyt Tóth Elemér és Gyüre Lajos emléke előtt tisztelegtek a résztvevők. Hodossy Gyula, a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának elnöke köszöntőjében örömét fejezte ki, hogy a magyar költészet és a magyar dráma napja mellett végre a magyar szépprózának is lett ünnepnapja.
Az írószövetség elnöke elmondta, minden ilyen emléknap apropó arra, hogy beszéljünk a szépirodalomról, az olvasás fontosságáról. Bár sokan olvasnak, könyvet és interneten keresztül is, kérdés, hogy vajon a szépirodalmat választják-e. A könyvek eladási listái bizony elszomorítóak, hiszen a celebekről szólók vezetnek, nem pedig a komoly és színvonalas irodalmi alkotások. Ezért kiváló alkalom a mai nap, amikor felhívhatjuk a figyelmet az igazán értékes irodalomra, például irodalmi felolvasásokkal, beszélgetésekkel is. Ilyenkor szóba kerülhet az is, ki, mit olvas, és milyen könyvet tud ajánlani a másiknak. A minőségi olvasás irányába kell elmozdulni, hangsúlyozta.
Hodossy Gyula beszámolt arról is, hogy a SZMÍT néhány évvel ezelőtt elindított egy mentori munkát, melynek keretében az idősebb írók foglalkoznak a tehetséges fiatalokkal, próbálják őket a szépirodalom irányába terelgetni. R. Nagy Krisztiánt – akinek a könyvét most bemutatják – mentora, Szászi Zoltán segítette, tanította, irányította az írás során, aminek gyümölcse a Szúnyog a negyedik falon című rendkívül izgalmas és élvezetes kötet.
Százéves a szlovákiai magyar irodalom
A szlovákiai magyar széppróza alakulásáról, történetéről N. Tóth Anikó irodalomtörténész adott elő, néhány életmű kiemelésével, amivel buzdítani szerette volna a hallgatóságot ezen írók „felfedezésére”, könyveik elolvasására, vagy újraolvasására. 2018 jelentős évforduló azért is, mert ekkor „született” a szlovákiai magyar széppróza, amit szlovenszkóinak, csehszlovákiainak, kisebbséginek, határon túlinak, s legújabban külhoni magyar irodalomnak is neveznek. A régiek, vagyis az első írók közül Darkó Istvánt, Szenes Piroskát és Neubauer Pált említette, akik műveikben meg tudták mutatni a szlovenszkói lelkületet.
A mai alkotók közül Száz Pál Fűje sarjad mezőknek és Bogyó Noémi Vakfoltok című könyveit ajánlotta az olvasók figyelmébe. Száz Pál könyve tulajdonképpen egy fito-legendárium, a füveskönyvek földi paradicsomkertjébe invitál, mely a létezés eredendő csodáját, a teremtést szeretné megértetni. Bogyó Noémi regénye az 1989-es bársonyos forradalom idején játszódik és a szerző, aki maga is egyetemistaként élte meg a rendszerváltozást, szürrealisztikus jelenetekkel átszőve, négy fiatal történetén keresztül mutatja meg a kort.
Elgondolkodtató fantasztikus történetek
Az est hátralévő részében, a kötetből való részlet felolvasása után, a huszonhét éves R. Nagy Krisztián elsőkötetes szerzővel beszélgetett Csillag Lajos. A dióspatonyi illetőségű, ám előtte húsz évig Gellében élő fiatalember Budapesten járt egyetemre, és jelenleg is ott él és dolgozik. Arról kérdeztük őt, hogy miért kezdett írni.
„Szerettem olvasni, s úgy gondoltam, én még jobban is tudok írni, mint mások. Persze ekkor még kicsi voltam, nem is sikerült, de később egyre jobban belejöttem az írásba. Ebben a könyvben novellák találhatók, s engem elsősorban a spekulatív fikció, a sci-fi és fantasy dolgok vonzanak. Miután elkészültem a kötettel, szünetet tartottam az írásban, de most, hogy végre megjelent, lassan talán belefogok a következőbe” – tudtuk meg a fiatal írótól, aki könyveit elsősorban a húszas-harmincas éveikben járóknak és mindazoknak ajánlja, akik szeretik a fantasztikus történeteket, melyek ráadásul még elgondolkodtatóak is.
A fiatalos, lendületes stílusban író R. Nagy Krisztián elmondta, örül annak, hogy van egy napja a magyar szépprózának, de úgy véli, még elég kevesen tudnak róla. Baráti körében, a fiatalok közül szerinte sokan olvasnak, csak nem biztos, hogy mindenki minőségi irodalmat. Jó lenne erre törekedni.
