Ilyentájt közel két évtizede minden évben egy héten át a házasság és a család fontosságára irányul a figyelem világszerte. A férfi-nő párkapcsolat elengedhetetlen töltetéről, a szeretet legőrjítőbb változatáról, a szerelemről szól az a verses összeállítás is, melyet a kassai Márai Stúdióban láthatott a közönség a napokban. A Szer+elem+ez? mindenkinek szólt.
„Éltető sodrásban”
Valentin-nap környékén a házasság hetét hazai és nemzetközi szinten is sokan ünneplik, kifejezve elköteleződésüket a házasság, a család ügye iránt. A kezdeményezést 1996-ban Richard és Maria Kane indította útjára Angliában. Magyarországon a programot a Magyar Evangéliumi Szövetség és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa indította el 2008-ban. Azóta rendezik meg az eseménysorozatot a keresztény egyházak és civilszervezetek széles körű összefogásával, számtalan nagyváros, település, közösség részvételével.
A társadalom egy része a házasságot Isten csodálatos ajándékának tartja. Úgy vélik, ez gondoskodásának egyik megnyilvánulása, amelyben a felek megtapasztalhatják a feltétel nélküli szeretet, a hűség és az őszinte megbocsátás értékét egy nekik rendelt, de nem tökéletes társon keresztül. A házasságban egy férfi és egy nő saját elhatározásából elkötelezi magát, hogy egymás bátorítására, segítésére és védelmére törekszik egész életében. Ilyen módon a házasság felelősségteljes, biztonságos és meghitt közösséget jelent számukra, és áldásul szolgál életük minden más területén is. A társadalom többi tagja csak formalitásként tekint a házasságra, nem tulajdonítva annak különösebb jelentőséget, nem tartja szükségszerűnek egy működő párkapcsolatban sem.
„Én úgy gondolom, hogy egy olyan kultúrában élünk itt Kelet-Európában, ahol a házasság úgy van bekódolva az emberek agyában, hogy az a szerelem kiteljesedése. Ha nagyon-nagyon szerelmesek vagyunk, összeházasodunk, gyermekeink lesznek és együtt képzeljük el a jövőt. Én teljes mértékben házasságellenes vagyok, nem hiszek ennek szentségében. Számomra ez csak egy forma, amit én nem szerettem volna a magaménak tudni, ha egy kapcsolat működik, házasságon kívül is megy. Nem kell, hogy ezt megpecsételjük egy házasságkötő teremben vagy templomban” – mondta Bandor Éva színművész, aki házasságmentes, hosszan tartó boldog párkapcsolatban él.
Olasz István színművész (Fotó: Nagy Emese/Felvidék.ma)
Olasz István nős emberként így nyilatkozott a házasságról portálunknak: „Mi sem misztifikáltuk túl, nem magyaráztunk bele többet. Egyszerűen szeretjük egymást, ezért megadtunk ennek ilyen formában a jelét. Nincs ebben több, mint egyfajta gesztus. A lényeg ott dől el, hogy tudunk-e együtt lenni egymással. Sokan nagy fellángolásban és puccban megcsinálják a lagzit, aztán egy-két éven belül válnak. A párkapcsolat töltete a lényeg, nem a gyűrű. A mi életünkben is az a fontos, hogy szeretetben és megértésben éljünk.”
A tartós párkapcsolat titka a tolerancia
A Kassán vendégeskedő komáromi színművészek bár úgy vélik, nincs recept a hosszan tartó kapcsolatra, a kulcsa viszont a tolerancia, az odafigyelés, a másik elfogadása és a tőle kapott szabadsággal való nem visszaélés. „Nem azzal, hogy elvárunk valamit a másiktól, vagy megpróbáljuk megváltoztatni. Nem mindenáron beteríteni az egónkkal a másikat. De ideális párkapcsolat nem létezik” – vallja a színésznő. Olasz István szerint, a gond abból származik, ha nincsenek kimondva a dolgok. „Szerintem, amikor a szerelemről képzelgünk, egy ideális képet alkotunk. Ilyenkor az történik, hogy inkább a szerelembe vagyunk szerelmesek. Amikor benne vagyunk egy konkrét kapcsolatban, akkor kell egymáshoz igazítani a dolgokat úgy, hogy kezdjenek ideálisak lenni. Nem az előre eldöntött dolgok fognak jól működni, hanem ha mi valóban egymásnak vagyunk teremtve, akkor a valósakat kezdjük terelgetni egymáshoz.”
A gyerek nem megoldás
Megmentheti a gyermek a házasságot? – tesszük fel gyakran a kérdést. Olasz István kétgyermekes apa szerint ez önámítás. „A gyerek csak egy eredménye lehet a jó kapcsolatnak, úgy érdemes vállalni. Jóban-rosszban, szeretetben nevelni, ez egy viszony kiteljesedése. Ha valaki megoldást akar ebből csinálni, az egy hazugság.” Bandor Éva is egy tízéves kislány anyukája. „Az ember egyfajta szeretetben él, folyamatosan zajlik az élet körülötte és csak a másikra kell összpontosítania. Amikor megjön a gyermek a saját egójával, beadagolja a szülőknek, hogy itt vagyok. Nagyon nehéz feladat elé állítja azokat a fiatalokat, akik azt gondolják, hogy a gyerek egy megoldás. Nem, ő egy harmadik, negyedik ember a családban. Le kell adni az embernek az egójából és a gyerek felé kell fordulni. Az a fontos, hogy ebben a hármasban mennyire tudnak együtt pörögni tovább, ami egyfajta próba elé állítja az egész kapcsolatot” – nyilatkozta a Jászai Mari-díjas színésznő.
A nagybetűs SZERELEM
Tavaly január 22-én mutatta be Bandor Éva és Olasz István kortárs és klasszikus magyar költők szerelmes verseiből összeállított előadását Komáromban. A nagysikerű darab nemcsak a boldog, mámorító oldalát mutatja meg a szerelemnek, hanem a kezdetektől, az óvodás gyerekek világából elrugaszkodván a kamaszkoron keresztül az idős, illetve az öregkori szerelem és a megnyugvás dramaturgiai ívén át mutatja be ezt a szinte megfogalmazhatatlan érzést.
Bandor Éva, Jászai Mari-díjas színésznő (Fotó: Nagy Emese/Felvidék.ma)
Egy nő és egy férfi élettörténetén vezet végig, azt barangolja be. A darab nem konkretizál, csak bizonyos prototípusokat mutat be, ennek köszönhetően marad nyitott, mindenki megleli magát a szituációkban. A szerelmet mindenki másképp éli meg. „Ha az ember szerelmes, az egy fantasztikus, felemelő és hihetetlenül őrült érzés, melybe minden belefér. Rettenetesen butít, nem normális állapot. Szerintem abban nincs különbség, hogy ez kiskorban, kamaszkorban vagy időskorban következik be. Nincs olyan ember, akinél ez a „betegség” ne fordulna elő. De úgy, ahogy jön, el is múlik, egyszer csak valami kijózanodásféle történik az emberrel és akkor kezdődik az igazi élet, hogy most azt az embert, akit még tegnapelőtt fantasztikusnak láttam, két hónap múlva is annak látom-e és vajon le tudom-e vele élni az életemet” – nyilatkozta portálunknak Bandor Éva.
Olasz István szerint mindenkire máshogy és máskor tör rá ez az érzés. „Szerintem negyven felett is képes az ember úgy bolondulni, mint kamaszként. Lehet, hogy már nem művel olyasmit, mint fiatalon, de elképzelhető, hogy a korához képest még az is őrültségnek fog tűnni. Az érzésnek az erőssége, minősége és őszintesége a fontos az egészben. Mellékes, hogy miben mutatkozik meg, a belső töltet a fontos, fantasztikus később is megérezni. Néha olyan jó lenne még szerelmesen hülyének lenni, megélni azt az első pillanatot, mikor kiszárad a torkunk, és izgatottan várjuk a találkozást.”
A Szer+elem+ez? című előadás legfontosabb célja megszerettetni a költészetet a fiatalokkal. A színészek elmondása szerint terveik között szerepel egy kelet-szlovákiai turné is.
