Végh József helytörténész, kutató a párkányi múzeumban bemutatta legújabb kötetét, melyet Czinka Pannáról, a híres sajógömöri cigányprímásról írt. A könyv bemutatójához videófelvételeket is mellékelt, érzékeltetve kutatásának fő állomásait.
Azt is elmondta, miként kezdett kutatni a cigányság múltja után. Tizenöt évvel ezelőtt írt egy könyvet a XVII. századi Hont vármegyei „emberevő cigányokról“, s ez adta az apropóját, hogy tovább kutassa ennek a számára érdekes népnek a múltját, s így ismerte meg Czinka Panna életét.
A bemutatón a sajógömöri híres cigányprímás életének egy-egy epizódját is feltárta.
A cigánylány már gyermekkorában gyönyörűen hegedült, 12 éves korára pedig bámulat tárgya lett. Tizenöt évesen férjhez ment egy nagybőgőshöz. Férjével és annak két testvérével alapította meg azt a zenekart, amellyel elindult a fényes karrier útján. Házasságából négy fiú és egy leány született. Később zenekara már csak a fiaiból állt. Kortársai lelkesedtek a zenéjéért, virtuóz játékával mindig elkápráztatta az őt magasztaló úri közönséget. Halálhírét a kor minden sajtófóruma világgá kürtölte. A hagyomány szerint zsinóros díszegyenruhában, elmaradhatatlan pipájával és nevezetes Amati hegedűjével együtt temették el 1772-ben a gömöri temetőben.
A nem éppen szépségől híres cigányprímás a kőházból kivonulva sátrakban élt.
Rútsága által, s tipikus cigány külseje miatt nem volt éppen vonzó, de ha megszólalt a hegedűje, mindent feledtetett, s még a legelőkelőbb nemesi családokat is meghódította.
Élő főnix volt ‒ mondták Czinka Pannáról a kortársak, csodálói Szapphóhoz, az ókori költőnőhöz hasonlították. Versek tömkelegét írták hozzá, megörökítették festményeken, szobrokon, az irodalomban, színésznők versengtek a legendás prímásnő szerepéért, filmek tucatjai készültek életútjáról.
Még a XX. század színházaiban is számos színész elevenítette meg a színpadon is alakját. A hazai színészek közül Varsányi Mari, a Komáromi Jókai Színház tagja keltette életre őt a színpadon egy Jókai-darabban.
A könyv szerzője így foglalja össze mondanivalóját:
„A XVIII. század tájékáról már név szerint ismerjük a legjelesebb cigányzenészeket. Kiemelkedik közülük Czinka Panna, a híres sajógömöri cigányprímásnő. Tizenöt évesen férjhez ment egy nagybőgőshöz. Férjével és annak két testvérével alapította meg azt a zenekart, mely a mai értelemben is legkisebb klasszikus felállásnak számít: prímás, kontrás, cimbalmos és bőgős. A források úgy tartják, hogy nemes Lányi János, Gömör mezővárosának földesura fedezte fel páratlan tehetségét, s a közeli Rozsnyóra küldte saját költségén, hogy taníttassa.
Thaly Kálmánt és Káldy Gyulát a kuruc kor zenéje iránti lelkesedés odáig vitte, hogy még a források meghamisítására is ráálltak. Így lett a köztudatban Czinka Panna Rákóczi hegedűse, sőt előfordul írás, mely azt is tudni véli, hogy kedvese is volt a fejedelemnek.
A szájhagyományban mindmáig meglévő emlékezetét erősítette, hogy legendája több irodalmi feldolgozást is nyert.
Ez a könyv arra tesz kísérletet, hogy csokorba kösse mindazon törekvéseket, melyek az irodalom, a képzőművészet, a zene, a film- és színházművészet eszközeivel hozzájárultak ahhoz, hogy Czinka Panna emlékezete máig élénken éljen a köztudatban.”
