A szegedi Simoncsics Sára a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként tavaly szeptember óta a Nagykürtösi járás magyar közösségeiben tevékenykedik. Munkájával a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmányt segíti. Sárát az elmúlt közel fél év tapasztalatiról, további terveiről, a járásbeli szórvány magyar közösségekről is kérdezte a Felvidék.ma.
Milyen céllal jelentkeztél a programba?
Nagyon szerettem volna külhoni magyar közösségben dolgozni. Szakmai tapasztalatom és a családi kötöttségeim is lehetővé tették a programra való jelentkezésemet. Második programidőszakot töltöm ösztöndíjasként.
Az erdélyi ösztöndíj után érkeztél a Felvidékre.
Az előző programidőszakban az erdélyi válaszúti Mezőgazdasági Szakiskolában tevékenykedtem. Ez a tanintézmény a Kallós Zoltán Alapítvány működteti, ez az alapítvány volt a fogadószervezetem. Itt kamatoztathattam a táncpedagógia, rendezvényszervezési tapasztalataimat.
Milyen feladatokat látsz el a jelenlegi fogadószervezetedben?
Elsősorban a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmányának rendezvényein működök közre, segítem a lebonyolításukat, végzem az adminisztrációt. A Kürtös című regionális közéleti és társadalmi havilap megjelenését segítem. Cikkírások mellett a havilap járásbeli terjesztését is segítem. Ezáltal havi szinten bejárom a járás magyar lakta területeit. Emellett folytatom elődeim munkáját a Felvidéki Magyar Értéktár bővítésében. A járás falvait járva kutatom és dokumentálom az egyes települések értékeit. A teljesség igénye nélkül az elmúlt hónapokban megfordultam Kelenyén, Csábon, Dacsókeszi, Ipolykéren, Bussán, Galábocsony, Csalárban. A napokban készülök Leszenyére illetve Ipolyharasztiba.
Melyek voltak számodra a legkülönösebb értékek a gyűjtés során?
A felsorolt települések mindegyike bizonyos szinten kis ékszerdoboza a térségnek. Szerencsére a járás bővelkedik irodalmi és történelmi nagyságokban. Itt járva ugyanazt a földet tapossuk, mint egykoron Kéri János, vagy Mikszáth Kálmán, avagy Madách Imre. A gyűjtés során egyrészt megismerem a környéket, másrészt fantasztikus emberekkel találkozok.
Milyenek a benyomásaid a Nagykürtösi járás településeit járva?
Azt látom nagyon összetartó, a magyarságát őrző s aktív magyar közösségek lakják a vidéket. A kulturális és közösségi élményekben gazdag térség. Tán egyedüli hátrány a közlekedés minősége és az infrastruktúra fejletlensége. Ez hatással van az itteniek mobilitására.
Huszonöt éve néptáncolsz, Budapesten néptáncszakon végeztél, tudod ezt kamatoztatni a Felvidéken?
Az erdélyi ösztöndíjprogram során napi szinten alkalmaztam a megszerzett ismereteimet. Felvidéken e tekintetben kicsit más a helyzet. Az értéktár gyűjtésben közvetett módon hasznosítottam a népművészeti, a történelmi-irodalmi tapasztalataimat. Közvetlenül a néptáncoktatással nem foglalkoztam eddig.
Még bő két hónapig tart az programidőszak. Mik a terveid május végéig?
A Csemadok jövőre ünnepli megalakulásának hetvenedik évfordulóját. Ehhez kapcsolódóan a Kürtös havilap archív lapszámaiból gyűjteni kezdjük a területi választmány által szervezett rendezvények sorát. Összeállításhoz most kezdjük gyűjteni az anyagot. Nagyon széleskörű a fogadószervezetem tevékenysége, így sok anyag vár feldolgozásra. Folytatódik az értéktár bővítése, s előttünk áll még jó pár rendezvény megszervezése s lebonyolítása is.
A Csemadok által milyennek látod a felvidéki magyar közösséget?
A Csemadok működése az ilyen szórvány területen nagyon fontos és értékes dolog. Összefogja az embereket, lehetőségeket kínál a magyar közösségeknek. Fontos a folytonosság, ez a fiatalok bevonásával lehetséges. A településeken hatalmas lelkesedéssel végzik munkájukat a Csemadokosok. Belülről jövő motiváció vezérli őket, ez egy plusz bennünk, s ebben is különböznek az anyaországiaktól.
