Pozsonyban harmadik fejezetéhez érkezett az a nemzetközi történelmi konferencia, mely a második világháború utáni Csehszlovákiában történt tragikus cselekmények feltárására, és azok áldozatai előtt való főhajtásra irányul.
A június 29-30-án megtartott rendezvénysorozatnak három – egymással szorosan összefüggő – része volt. Pénteken este egy új történelemkönyv bemutatója volt a Magyar Közösség Pártjának székházában, ugyanitt folytatódott szombaton reggel az „1948 – A hontalanságból a totalizmusba” című történelmi konferencia, majd délután megkoszorúzták a pozsonyligetfalui gyilkosság áldozatainak emléktábláját.
A Dunajszky Géza helytörténész által vezetett Ligetfalu Polgári Társulás már harmadik alkalommal szervezte meg a rendezvényt a Pozsonyi Balassi Intézettel, a Kárpát-medencei Értékmentő Alappal, a Csemadok Pozsonyligetfalui Alapszervezetével és a BS-6 Fűz Polgári Társulással együttműködve. A konferencia támogatói az Emberi Erőforrások Támogatáskezelője, az Európai Néppárt és Csáky Pál, az MKP EP-képviselője voltak.
A „Nemzeti kisebbségek Csehszlovákiában, 1918-1938” című könyv szerzői Andrej Tóth, Ľukáš Novotný és Michal Stehlík történészek, kiadója a Pro Futuro Hungarica Polgári Társulás, a könyvajánlót Csáky Pál írta. Az MKP európai parlamenti képviselője szerint jövőképünk pontosításához el kell gondolkodnunk a múltbeli történések pozitív és negatív tapasztalatain is. Úgy gondolja, „látnunk kell a saját hibáinkat is, a magyar állam lebénulását 1918-20-ban, emlékezni az akkori vajúdásokra – azért, hogy ilyen többet ne történhessen meg. Az is fontos, hogy jobban megismerjük a másik – a többségi oldal – szempontjait, az ő tevékenységük mozgatórugóit is. A prágai Károly Egyetem tanárai egy komoly elemző kötetet tettek le az asztalra pár évvel ezelőtt. Miután elolvastam, azonnal arra gondoltam, hogy ezt le kell fordítani magyar nyelvre is, hiszen rengeteg olyan információt tartalmaz, amely magyarul eddig nem jelent meg. Nem csoda: ők voltak az első történész csapat, akiknek teljes terjedelmével rendelkezésére bocsátottak olyan dokumentumokat is, amelyek addig zárolva voltak.”
A konferencia további előadói: Dunajszky Géza, Vecsey Lajos, Jerguš Sivoš, Tóth Endre, Szabó József. Tarnai Tamás pedig Kövér László levelét olvasta fel (Fotó: Oriskó Norbert)
A konferencia programján a következő előadások szerepeltek: Csáky Pál: Az Európai Unió és a Beneš-dekrétumok; Vecsey Lajos: A martosi tragédia; Jerguš Sivoš: A ligetfalui munkatábor; Szabó József: A ligetfalui tragédia feltárása; Dunajszky Géza: E. Beneš kormányának 1945. 12. 4-én kelt határozata, valamint Tóth Endre: Nemzeti kisebbségek Csehszlovákiában. A konferenciát levélben köszöntötte Kövér László, Magyarország Országgyűlésének elnöke is, aki hangsúlyozta, hogy a nemzeti kizárólagosságra épülő politika pusztító és önpusztító periódusát a nemzeti méltányosság és a keresztény erkölcs segítségével kell lezárni. A házelnök levelét Tarnai Tamás, a társszervező Kárpát-medencei Értékmentő Alap alapítóelnöke olvasta fel. A konferencia házigazdájaként Dunajszky Géza ugyancsak rámutatott, hogy a mai kutatásokat az emberiesség szellemében végzik, hiszen a főbűnös Benešhez kapcsolódó borzalmaknak máig ismeretlen áldozatai és temetetlen halottai vannak.
Koszorúzás a pozsonyligetfalui tragédia áldozatainak emléktáblájánál, a BS-6-os betonerőd mellett (Fotó: Dunajszky Éva)
Az Európai Unió és a Beneš-dekrétumok
Csáky Pál előadásában emlékeztetett arra, hogy Esterházy Alice, a felvidéki mártír gróf lányának törekvései, valamint Karel Schwarzenberg, korábbi cseh külügyminiszter és államfőjelölt lépései is hozzájárultak ahhoz, hogy már történt előrehaladás a múlt tisztázásának terén. Ennek egyik folyománya volt Esterházy János tavalyi temetése Alsóbodokon. Schwarzenberg nyíltan kijelentette, hogy Benešt, ha a 21. századi európai jog normáival mérnék, a hágai bíróság valószínűleg elítélné népirtásért. Karel Kaplan cseh történész pedig a cseh történelem legnagyobb törpéjének nevezte Benešt. Ugyanakkor a csehek és szlovákok ma is foggal-körömmel ragaszkodnak a Beneš-dekrétumokhoz, mert azokban a csehszlovák jogfolytonosságot látják, ezért nem akarják azok teljes eltörlését a jogrendből. Csáky szerint, ha a dekrétumukból kivennék és hatályon kívül helyeznék azt a konkrét, mintegy 13–14 dokumentumot, amelyek alapján a magyarok és németek elleni meghurcoltatásokat elkövették, az nem érintené az általuk annyira féltett jogfolytonosságot. Emellett morális elégtételre és szimbolikus kártérítésre is jogosan tartunk igényt, hiszen Csehszlovákiában olyan kegyetlenül bántak a németekkel és a magyarokkal, hogy amiatt még a Vörös Hadsereg ausztriai tűzparancsnoka is tiltakozott a csehszlovák kormánynál. A morális elégtétel járhatóságára pedig példa a Helmut Kohl német kancellár és Václav Klaus cseh miniszterelnök által aláírt azon dokumentum is, melyben a cseh fél kinyilvánította sajnálatát a németeket a háború után ért durva bánásmód miatt. Emlékeztetett arra is, hogy az Európai Parlamentben ma is vannak Benešsel kapcsolatos beadványok.
