Jézus azért jött, hogy hidat építsen az Atya szíve és a mi szívünk közé

János 1,1-14

Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige. Ez kezdetben az Istennél vala. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett. Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága; És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt. Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János. Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen ő általa. Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról. Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert. A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt. Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek; A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek. És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.

Sok nagy dolog történt az emberiség életében, de máig nincs ahhoz fogható, ami több mint kétezer évvel ezelőtt egy zsidó városkában, Betlehemben végbement. Az élő Isten emberi testben a földre lépett. A mi korunkban felerősödtek azok a váradalmak, amelyek kívülről, egy másik civilizációtól remélik az emberiség problémáira a megoldást. Igénk azonban azt üzeni, hogy le vagyunk maradva, mert már kétezer esztendővel ezelőtt eljött Valaki közénk, Valaki rátette a lábát erre a földre, de Tőle nem kell félni, mert lába nyomán kivirágzik a jelen, az élet. Ez a valaki az Úr Jézus Krisztus benne az élő Isten hajolt le hozzánk. Az Úr Jézus azért jött, hogy hidat építsen az Atya szíve és a mi szívünk, a mi világunk és az Atya világa közé. Ez a híd a Golgotán épült, az a középső kereszt, amelyen Jézust megfeszítette az ember. Az Úr ott állítja helyre azt, ami elromlott. Azért jött, hogy élete és igéje által hirdesse: Isten, az Atya szereti ezt a világot és nem azt akarja, hogy az emberek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérjen és éljen. Vagyis, hogy minden ember megváltoztassa gondolkodását, életvitelét és hozzá igazítsa a krisztusi mintához. Mert Jézus bemutatta az Isten gondolata szerinti életet, azt amilyennek Isten látni szeretné minden ember életét. Őbenne gyönyörködött az Atya. Karácsony felülről indul, Istentől, és akkor lesz ma is igazán, amikor a Fiú megszületik, amikor megjelenik az életünkben. Karácsonyt nem a mi igyekezetünk, szeretetünk hozza létre, hanem az teljesen Isten műve. Ő az, aki megajándékozta az embert, mégpedig a legtöbbet adta számára, ami adható: Önmagát.

János apostol Jézus munkásságát megelőzően beszél még Keresztelő János szolgálatáról is, hiszen ő a tanítványa volt. Az apostol elmondja, hogy milyen világosan felismerték, hogy áldott tanítójuk, bármilyen jelentőségteljes személy volt is és bármilyen fontos szolgálatot végzett is, nem a világosság, nem a Krisztus volt. Nem ő a lényeg, hanem Jézus. Ugyanígy nekünk is meg kell különböztetni a lényeget. Ne ragadjunk le a fenyőnél, az ünnepi szokásoknál, mert az a lényeg, akire mutatnak, akire figyelmünket akarják irányítani, ez pedig nem más, mint Isten testet öltött szeretete, Jézus. Ma a sok díszleten, a külső látványon van a hangsúly, de ezek az elemek már inkább elvonják a figyelmet az ünnep igazi tartalmáról, és valami mást tesznek a helyébe.

Amikor Jézus megszületett akkor úgy jött el a világba, mint aki haza jött. A saját tulajdonába érkezett, tehát Ő nem idegen, hanem az élet jogos tulajdonosa. De nemcsak a világ, hanem személyesen az én életem is az Övé. Tőle kaptam ajándékba. Tehát nem véletlenül vagyok én itt. Ha valakit gyötör a tudat így karácsonykor, hogy engem nem akartak, vagy senkinek sem vagyok fontos, hadd szóljon a drága üzenet: Isten akarta az életed és fontos vagy a számára. Akarta, mert szeret, terve van Veled. Fordulj most felé! Keresd akaratát, ezzel a hittel: „Tudom, az Úrnak terve van velem. Ezért ajkam, életem Őt dicséri szüntelen. Tudom, az Úrnak terve van velem” (Jertek énekeljünk 163.).

Amikor az első karácsony idején eljött az Úr, nem ismerték fel. Csak kevesen látták meg Benne az Istent. Miért? Mert leszállt a mélybe és onnan indult el keresni az embert. Ő nem élt vissza azzal, hogy Isten, nem lekezelte az embert, hanem kezelni akarta, mert beteg, sőt ma is azt akarja. „ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult” (Filippi 2,6-7). Annyira, hogy kész volt gyermekké lenni, ezért meg tudja érteni az embereket, ismeri életutunk kezdeteit is. Ez az igazi szeretet, a jobbat, rosszabbra cserélni valakiért. Ezt tette Jézus értünk. Nem ismerték fel a főpapok, a farizeusok és a nép többsége. Voltak azonban, akik az egyszerű ácsmesterben meglátták az Életet. Többek között Péter, a leprás, Bartimeus. Voltak akik, úgy mentek hozzá, hogy tudták, benne az élő Isten van jelen, ezért hitték, hogy életüket helyre tudja állítani. Tudták, Jézusnál átélhetik bűneik bocsánatát. Voltak, akik gyógyulásuk, szabadulásuk után jutottak el a felismerésre, hogy Jézus a Krisztus. Tudod-e Testvérem, hogy karácsony azért van még mindig évről-évre és azért szól még az ige, hogyha eddig még nem találkoztál Isten Fiával, most találkozz Vele és átéld az igazi karácsonyt ma. Jézus megszülethet Benned. Azért vagyunk itt, hogy végre megtapasztaljuk Isten szeretetét. Átéljük: Velünk az Isten. Velünk és nem ellenünk

És ha ezt hittel elfogadjuk, rendbe jöhetünk. Kiegyenesedhet az életünk. A bűnbocsánatot átélve megbékülhetünk Vele, majd embertársainkkal is. Legtöbbször azonban mindent egyedül akarunk megoldani. Aztán, csalódunk, mert mi nem tudunk megbékülni, se magunkkal, se a másikkal. Legfeljebb ünnepek idejére fegyverszünetet kötünk, hogy az ünnep elmúltával ott folytassuk, ahol abbahagytuk. Egyszer egy anyós azt mondta vejének, akivel haragban volt és veszekedett: most abbahagyjuk, de ha visszajöttem a templomból folytatjuk. Ő pedig azért keres bennünket, hogy már ne ott folytassuk, hanem kezdjünk egy új életet. Ezt viszont magunktól nem tudjuk, mivel igaz az ige: ,„nélkülem semmit sem tudtok cselekedni”(János 15,5). Pál apostol is azt mondja, „Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre” (2Kor 5,17).

Voltak, akik nem fogadták be, mint például Betlehemben a vendégfogadó háznál. Miért? Mert megtelt már a szálláshely mindenütt. És sokan ezért nem fogadják be ma sem, mert megtelt valami mással a szívük. Például a gazdag ifjúnak is megtelt a szíve a vagyonával. Ha valami megtelt, azt előbb ki kell üríteni, hogy újabb dolgokat lehessen belerakni. Így van ez a szívünkkel is. Az Úr üres szívben akar megszületni.

János apostol szerint azért voltak, akik befogadták Őt az életükbe, akik ezt megtették átélték a csodát és Isten gyermekeivé váltak. Valami olyasmit élhetünk át, ha befogadjuk az Urat, mint a tékozló fiú, amikor hazaért. Így tervezte a dolgokat: „Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy.” (Lk.15,18-19). Tehát méltatlannak tartotta magát, arra hogy ismét fiúi jogokat élvezhessen, megelégedett a béres pozíciójával, csak atyja mellett lehessen, csak visszafogadják. Meglepetésére az Atya nem béresként, hanem fiúként fogadta vissza, mert úgy látta, hogy meghalt és feltámadott. Ez számunkra is lehetséges, tulajdonképpen ezért van karácsony, hogy mi is megtapasztaljuk ezeket.

Ha befogadtuk, akkor annak következménye van. Hiszen Isten gyermekének lenni nem elmélet, hanem gyakorlat, egy új életforma, ami eltér attól, ahogyan addig éltünk, de attól is, amit ma a világ képvisel. Megtörténik a kánai menyegző csodájának a fordítottja, nem a víz válik borrá, hanem a bor, a züllött élet alakul át egy új békés, szabad, önmagáért és a rábízottakért is felelős életté. Egyúttal az alkoholra és egyéb szenvedélyekre költött pénz is átalakul lakássá, gondoskodássá, szeretetté növekedő életté. Úgy amint Péter apostol is írja: „hogy többé ne emberi vágyak, hanem az Isten akarata szerint éljétek le testi életetek hátralevő idejét. Bizony, elég volt abból, hogy a múltban a pogányok szokása szerint kicsapongásokban, kívánságokban, részegeskedésekben, dorbézolásokban, tivornyázásokban és szentségtelen bálványimádásokban éltetek. Azért haragusznak rátok, sőt káromolják Istent, mert nem rohantok velük együtt a kicsapongásnak ugyanabba a posványába.” (1Pt. 4,3-4).

De jelenti azt is, hogy mint gyermekek az Atya kezére bízhatjuk életünket. „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok” (1Pét 5,7). A Gyermek azért született, hogy magára vegye minden gondunkat, terhünket. Áldott lehetőség ez számunkra és éljünk vele, adjunk át Neki mindent, ami keseríti, lehúzza az életünket. Ő pedig, mint Isten Báránya a kereszten hordozta el, mindazt, amit ráhelyeztünk. Így felszabadulva, örök karácsonyban élhetünk, az Ő békességével, amely beleárad környezetünkbe is.

Karácsonykor Jézus születését várjuk, pedig mi már abban az örömteli helyzetben vagyunk, hogy az Úr újra eljövetelét várhatjuk, amint ígérte. „Íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték, és siratja őt a föld minden nemzetsége. Úgy van. Ámen” (Jel 1,7).

FelvidékMa