Néhány nappal ezelőtt jelent meg Juhász Attila, abaújtornai római katolikus lelkész szerkesztésében a Torna regéje – történelmi rege öt énekben, című könyv.
2008. január 18 – án, szombaton, a késő délutáni órákban mutatták be a könyvet Tornán, a helyi könyvtárban. A könyvbemutatón szép számban jelentek meg a meghívott vendégek, a tornai hívek, olvasók és további érdeklődők, a szomszédos községekből is. A bemutatót megtisztelte jelenlétével Zborai Imre, Köteles László parlamenti képviselő munkatársa, megyei képviselő, valamint Gajdos Irén, Áj község polgármestere és Miliczky Sándor, Szádudvarnok község polgármestere. A könyvbemutatót Molnár Pál, Torna község polgármestere nyitotta meg. Üdvözölte a meghívott vendégeket, a tornaiakat és a környékbeli községekből érkezett híveket és érdeklődőket. Külön üdvözölte Juhász Attilát, a helyi plébániatemplom lelkészét, a könyv szerkesztőjét és Szitás Henriettet, aki rajzaival, képeivel illusztrálta a könyv oldalait. Örvendetes tény, hogy mindhárom község polgármestere megjelent a könyvbemutatón, ahol Juhász Attila atya papi szolgálatát teljesíti. Egyéb elfoglaltsága miatt nem tudott részt venni a könyvbemutatón Magyar Zoltán, budapesti néprajzkutató, a tornai mondavilág legjobb ismerője, aki a kísérő tanulmányt írta és a rege szövegét gondozta a kiadás előtt. Ugyancsak más elfoglaltsága miatt nem vett részt a bemutatón Koleszár Krisztián, bódvaszilasi környezetmérnök, aki a nyomdai előkészítő munkálatokat végezte. A bevezető és az üdvözlések után a történelmi rege negyedik énekéből nagyon bátran, magabiztosan, a történelmi tényeket és az adott kort átélve, idézeteket olvasott fel Krompasky Réka, aki egykoron a tornai magyar alapiskola tanulója volt, jelenleg Kassán a Márai Sándor Magyar Tannyelvű Gimnázium diákja.
A felolvasás után Juhász Attila atya, a könyv szerkesztője és felelős kiadója mutatta be a könyvet: „Gyerekkoromban nagyon sok mesét hallottam. A mesélésben különösen kitűnt apai nagyanyám. Mivel az utcánkból rá lehetett látni a várra, gyermeki fantáziámat gyakran megmozgatta a vár létezésének ténye és így rengeteg kérdés merült fel bennem. Szűnni nem akaró kérdéseimmel állandóan nagymamámat nyaggattam, hiszen családunkban ő tudott a legtöbbet a tornai várról és a régi dolgokról. Nagymamám pedig egészen magabiztosan válaszolt gyerekes kérdéseimre, és sohasem untam bele szavai hallgatásába. Tőle hallottam először Katalin és Krisztina történetéről. Ez már gyermekként mély nyomot hagyott bennem, és amikor felmentem a várba, szinte félve lépegettem a simára kopott köveken, nehogy véletlenül megzavarjam Krisztina nyugalmát. Emlékszem a hosszú téli estékre is, amikor nagyszüleim szobájában a péter – kályha körül összejöttek családunk idősebb tagjai és beszélgettek. Ilyen alkalmakkor még a tévé sem érdekelt bennünket, hiszen az öregektől sokkal érdekesebb dolgokat lehetett megtudni. Az élet ügyes – bajos dolgai mellett gyakran ráterelődött a szó a múlt eseményeire is. Tornaiak révén nem tehették meg, hogy ne szóljanak néhány szót Katalin és Krisztina esetéről. Mi gyerekek, megszeppenve, de elnyomhatatlan kíváncsisággal hallgattuk végig ezeket a történeteket. És egy szemernyi kétségünk sem volt afelől, hogy az elmesélt dolgok valóban megtörténtek. Akkoriban még gyakran lehetett hallani a gyilkos várkisasszonyról. Az iskolában is egymásnak mondogattuk el az otthon hallott rémisztő történetet Krisztina megjelenéseiről. Azóta eltelt néhány évtized, mi felnőttünk, egykori mesélőink pedig az örökkévalóságba költöztek. De amikor felidézem a tőlük hallottakat, egyben rájuk is gondolok. Amikor a múlt életre kel, átérezzük, hogy mi is a történelem részei vagyunk. A mesélés által felvillan az a kapocs, amely összeköt bennünket az előttünk járt generáció tagjaival, az a kötelék, amely összeköti a múltat a jelennel. Katalin és Krisztina nekem szeretett nagyszüleimet és a tágabb családot juttatja az eszembe. Mert a mese nem választható el a mesélő személyétől … Torna várának regéje lelkemben egy ősi, mély szférát mozgat meg és így kapcsol szülőföldemhez. Mikor manapság, az országúton hazafelé tartva, távolról megpillantom a tornai vár romjait, szinte minden alkalommal eszembe jut ez a régi történet. Tornához közeledve, az út bal oldalán a vár, jobb oldalán a régi temető képe fogad. Engem pedig olykor egy megmagyarázhatatlan érzés fog el és az a tudat, hogy hazajöttem.“ Ezeket a gondolatokat a könyv szerkesztője és felelős kiadója a megjelent könyv előszavában is leírja.
Attila atya így folytatta a könyv bemutatását: „Ennek a könyvnek is megvan a maga története. Teleki Zakariás Sándor művét először id. Stibrányi Guszti bácsi hagyatékában láttam. Ezért evvel a könyvvel, neki – a Bódva-völgy szerelmesének, helyi történelmünk fáradhatatlan kutatójának – is szeretnénk emléket állítani. A későbbiekben Teleki Zakariás Sándor művét megtaláltam az Országos Széchenyi Könyvtárban, a Felsőmagyarország című lap az 1908 – as esztendő egyes számaiban folytatásban közölte. A könyv kéziratának létrehozásában sokan önzetlen munkájukkal működtek közre, nem kaptak munkájukért egyetlen garast sem. Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak elsősorban Magyar Zoltán néprajzkutatónak, a tornai mondavilág legjobb ismerőjének, aki a kísérő tanulmányt írta és a rege szövegét gondozta. Hálás köszönet illeti a tornai születésű Szitás Henriettet, a könyv illusztrációiért és Koleszár Krisztiánt, bódvaszilasi környezetmérnököt, a nyomdai előkészítő munkálatokért, továbbá a tornai születésű Szitás Margitot, aki a szlovák fordítást és Jenigár Ildikót, aki az angol fordítást végezte el. Kérem Önöket, adják át másoknak is ezt a kötetet, hogy minél többen forgassák és olvassák a könyv lapjait, hogy minél többen hozzáférjenek ehhez a történelmi regéhez, a Katalin és Krisztina évszázadok óta apáról – fiúra szálló történetéről.”
Attila atya tartalmas beszámolója és könyvbemutatója után Szitás Henrietta, a könyv illusztrátora mondott néhány szót: „Juhász Attila felkérésére, hogy rajzaimmal tegyem színesebbé és érthetőbbé a könyv oldalait, azonnal igent mondtam. Fárasztó munka volt, csaknem egy féléven át, gyakran éjfélekig dolgoztam, amíg elkészültek a rajzaim. Többször el kellett olvasnom ezt a tornai várkisasszonyokról szóló történelmi regét, hogy megértsem annak alaptémáját. Azt szerettem volna elérni, hogy rajzaim a lehető leghűbben ábrázolják az akkori történelmi kort és a rege eseményeit. Remélem sikerült ezt elérnem, és bátran remélem, hogy a rajzaim elnyerik az Önök tetszését is. Kérem, lapozzák és forgassák örömmel ezt a könyvet.”
A hozzászólásokban a jelenlevők közül többen segítségüket ajánlották fel a plébániatemplom lelkészének és lelkes csapatának. Ígéretek és ajánlatok hangzottak el a közreadható írásos anyagok felkutatására és összegyűjtésére. Szilágyi László, nyugalmazott tanár Szepsiből örömét fejezte ki, hogy Attila atya és munkatársai könyv formájában is megjelentetik a régi idők történelmét, és a valaha megírt, de nem közreadott eseményeket és történéseket Tornáról és a Bódva – völgyéről. Továbbá elmondta, hogy ő maga is híve annak, hogy ezeket az utókornak és a fiataloknak fontos értékeket ilyen formában sikerül megmenteni. Saját maga is több tanulmányt és feljegyzést dolgozott ki és fogalmazott meg, pl. A megálmodott faluról, Tornaújfaluról, az 1956 – os budapesti forradalom eseményeiről, az ostyasütés fortélyairól, stb. Jelenleg a barkai búcsújárást gyűjti össze és dolgozza fel. Attila atya megígérte, ha a továbbiakban is jól mennek a dolgok, Szilágyi Lászlónak, az eddig kidolgozott feljegyzéseit és írásos anyagait, megjelentetik a sorozat kötetei között.
Magyar Zoltán, néprajzkutató, a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézetének főmunkatársa igazi kutató. Igazi kutató, aki a terepen tölti életének egy jelentős részét, megy és gyűjt a nép között. A nép ajkáról jegyzi le a hiteles szövegeket. Ő nemcsak gyakorta tesz gyűjtő utakat, ő pontosan eltervezte, hogy módszeresen végigjárja a határon túli, magyarság által lakta falvakat, és ott megpróbálja megörökíteni a szóbeli néphagyomány, elsősorban a történelmi mondaanyag még fellelhető emlékeit. Ezt a törekvését az elmúlt években közreadott, vaskos kötetei is bizonyítják. Azon kívül a magyar mondakatalógus előkészítését is célul tűzte ki maga elé. Külön sorozatot szentelt a magyar szenteknek, így a Szent Györgyről, az Árpád-ház szentjeiről és Szent Erzsébetről szóló kötetei már megjelentek. Magyar Zoltán, budapesti néprajzkutató, 2007 – ben a Magyar Művészetért Díjban részesült.
Magyar Zoltán, Attila atya barátja, Zakariás Sándorról, az öt énekből álló rege szerzőjéről a következőket írja: „Zakariás Sándor, aki a Teleki nevet csak utóbb, mintegy szerzői neve részeként vette fel, erdélyi örmény család leszármazottjaként született 1870 – ben a Szatmár megyei Fehérgyarmaton. A gimnáziumot a szatmári római katolikus főgimnáziumban végezte el, majd Kolozsvárott folytatta tanulmányait, ahol kereskedelmi főiskolai képesítést szerzett. Kolozsvárott, majd Szegeden, mint pénztárnok és könyvelő működött, az 1900 – as évek elejétől pedig Kassán, a kassai jelzálogbank pénztárnokaként helyezkedett el. Eddig ismert irodalmi tevékenysége is ezekre az évekre tehető. Munkatársa volt a Tanulók Lapjának, a Deákok Lapjának, újságcikkei jelentek meg az Új Idők, a Magyar Lányok, a Virágfakadás, továbbá a Felsőmagyarország című lapokban. Torna című regéje is ez utóbbi újságban jelent meg, pontosan száz évvel ezelőtt, 1908 – ban látott napvilágot, részletekben. Főbb munkái: Regék a drágakövekről, Várregék, Bélavár, A Vág eredete, Bodókő, Holcvár, Sóvár, Virágregék, stb.” Magyar Zoltán, néprajzkutató tanulmányában egy fejedelmi népmonda és annak történeti vonatkozásairól ír, Torna regéje és a Bebekek címmel. Tanulmányában ír a Bebek család felemelkedéséről, a Bebek család alkonyáról, Krisztináról, a tornai várkisasszonyról, Torna regéjéről, a Teleki Zakariás Sándor által megverselt rege témájáról, a tetemrehívásról és néhány szót említ a rege eredeti szerzőjéről, Teleki Zakariás Sándorról.
A könyvnek nyomdai előkészítő munkálatait és a szövegek gondozását Koleszár Krisztián, bódvaszilasi környezetmérnök, Attila atya további barátja, végezte. Koleszár Krisztián, a Tornai vármegyei kutatások lelkes híve, az Észak – Magyarországi Környezetvédelmi Főfelügyelőség Miskolci Irodájának munkatársa. Rémiás Tibor könyvének kiadásánál is, Torna vármegye és társadalma a 18 – 19. századi források tükrében, címmel, a szövegek gondozását vállalta magára. Bodnár Mónika könyvében, Népi díszítőművészet dél – Gömörben és dél – Tornában, címmel, mint társszerző szerepel. Diplomamunkáját, a tornaszentandrási – bódvarákói Esztramos – hegy természeti értékeinek bemutatásáról dolgozta ki, munkájának javaslatát a későbbiekben hasznosították.
Teleki Zakariás Sándor, az eredeti megverselt ének szerzője, Torna – Történelmi rege öt énekben címmel, egy magyar néprege alapján írta ezt a művet még 1908 – ban, Mikszáth Kálmánnak, a nagy írónak kiváló tisztelettel ajánlotta. Pontosan száz évvel később, 2008 – ban újra megjelent ez a történelmi rege, ám átdolgozott és felújított gondozásban, kiegészítve Magyar Zoltán, néprajzkutató kísérő tanulmányával, valamint Szitás Margit, szlovák és Jenigár Ildikó, angol fordításával. A könyvbemutató után a sorban álló hallgatóságnak, olvasóknak és az érdeklődőknek Juhász Attila atya, a könyv szerkesztője és Szitás Henrietta, a könyv illusztrátora készségesen dedikálták a helyszínen megvásárolt könyveiket. A könyvek dedikálása után a késő éjszakába nyúló kötetlen baráti beszélgetésre került sor.
A beszélgetések közepette Attila atya kiemelte: „A most megjelent könyv előkészülete még 2002 – ben kezdődött. Jómagam, akkor még Rómában tanultam és nagyon nehéz volt összehozni, hogy a könyv kiadásáért és előkészítéséért felelős személyek, munkatársaim és barátaim valamennyien együttesen összejöjjenek és találkozzanak. Róma, Budapest, Bódvaszilas és Torna között kellett dolgoznunk, gyakran csak telefonon tartottuk a kapcsolatot. Fordulatot vett a munkálatokban, amikor befejeztem római tanulmányomat, és haza kerültem. Évekig nem sikerült a megfelelő pénzösszeget sem előteremtenünk a könyv kiadására, míg végre a szepsi Régiófejlesztési Ügynökség felajánlotta segítségét és megérkeztek a pénzforrások. A tavalyi év utolsó napjaiban sikerült megegyeznünk a nyomdával is, és 1000 példányszámban elkészülhetett ez a történelmi rege a felnőtteknek, de kiváltképp a gyerekeknek. Ezt a könyvet azért adjuk közre, hogy a mai tornai gyerekek és a környékbeli nebulók is halljanak Katalin és Krisztina évszázadok óta apáról – fiúra szálló történetéről, és ez által is szorosabban kapcsolódjanak szülőföldjükhöz. Azt szeretnénk, hogy ők se nőjenek fel mese nélkül. Azt pedig csak remélni tudjuk, hogy majd ők is megemlékeznek rólunk, egykori mesélőikről …. A most megjelent történelmi regét, kissé átdolgozva, akár a kassai Thália Színház is bemutathatja, ha akad, aki megírja a tornai rege színpadra vitelének forgatókönyvét.”
Attila atya, kérdésemre válaszolva elmondta, hogy az első kötetet követte ez a legújabb második kiadás, s még az idén, remélhetőleg a húsvét előtti időszakban a harmadik könyvet is kezében tarthatja majd az olvasó, a pénzösszeg is összegyűlt a kiadáshoz. Nem árulta el az előkészületben levő harmadik kötet címét, sőt tartalmát sem, legyen ez a hívek és a további olvasók és kíváncsiskodók meglepetése, mondta nevetve. „A pénzforrások megszerzésére és a projektek kidolgozására megalakítottunk Tornán egy polgári társulást, s remélhetőleg ezek után már könnyebben jutunk a könyvek kiadására szánt és kiadott pénzösszegekhez. Eddig nyolc könyv kiadására van már írásos anyag, előkészületben vannak a könyvsorozat újabb kötetei. Ha a pénz, rendszeresen és folyamatosan csordogál majd pénztárunkba, a tervek szerint évente szeretnénk a Bibliotheca Tornensis könyvsorozatát bővíteni az idősebb generáció és a gyerekek, a tornaiak és a környékbeliek örömére.” – fejezte ki reményét Juhász Attila, tornai római katolikus plébános, a Torna regéje – történelmi rege öt énekben, című könyv szerkesztője és felelős kiadója.
Szepsi, 2008. január 20 – án.
FelvidékMa, Zborai Imre
