„Akinek elveszik hagyománytiszteletét, annak törvénytisztelete is megrendül!” * Mihályi Molnár László jegyzete
Nemzedékem gyermekkorában talán csak harmadiktól kezdtünk el szlovákul tanulni az iskolában, s azt is bevallom, hogy jó tíz éves koromig nem nagyon láttam szlovák embert.

„Akinek elveszik hagyománytiszteletét, annak törvénytisztelete is megrendül!” * Mihályi Molnár László jegyzete
Nemzedékem gyermekkorában talán csak harmadiktól kezdtünk el szlovákul tanulni az iskolában, s azt is bevallom, hogy jó tíz éves koromig nem nagyon láttam szlovák embert (illetve csak azt a betelepített néhány családot, akik az erőszakkal elhurcolt becsületes magyar gazdák helyére érkeztek a Mátrából, de azok tudtak magyarul). Még a székvárosban, Rimaszombatban sem nagyon kellett (akkoriban) erőlködnünk, mert akkor a város a 45 utáni gyalázatos magyarüldözés és etnikai tisztogatás ellenére sem vesztette el túlzottan ősi arculatát. Engem pedig legfeljebb csak a szemorvoshoz vagy a sebészetre kísért el anyám, de az orvosok is magyarok voltak. (Régi, szép idők!)
Aztán nem is volt olyan sok óránk szlovákból, meg hát mi sem igyekeztünk túlságosan…, így az érettségikor oroszul talán jobban tudtam beszélni, mint szlovákul. Mert az igaz, hogy ismertük a szlovák nyelvtani szabályokat, meg az írók életrajzát, néha jobban, mint a szlovák társaink, akiknek ez nem nyelvtan, hanem anyanyelv volt (s annak is csak egy nyelvjárását használták). Mindezek ellenére az egyetemre kerülve rövidesen úgy elsajátítottuk a nyelvet, hogy később a katonáskodás alatt egyik szlovák társam azt kérdezte, hogy hol tanultam meg magyarul, mikor egy másik barátommal magyarul váltottam szót.
Ezért nem félteném én a diákjainkat. Igaz, hogy nehezen megy, mert van, akinek az angol, van, akinek a matematika, másoknak meg a szlovák nyelv okoz gondot. Múlik ez a tanuló akaratán, a tanár képességein és személyiségén, avagy a tanterven is. Az óraszám emelése a tehetségtelenebb tanárok és tantervkészítők igényét mutatja, mert a nagyobb terhelés gyakran nem többletet, hanem épp az ellenkezőjét hozhatja magával: fáradtságot, ellenszenvet, fásultságot.
Mi lehet akkor a minisztérium aggálya és fontoskodó, szinte már túlzott törődése a magyar tanulók szlovák nyelvtudása körük? Egyáltalán, miért akar ez a kormány többet törődni a magyar nemzet fiaival, mint a szlovák iskolákkal?! Épp itt a ki nem mondott, de egyértelmű válasz: nem az a fő cél, hogy megtanuljunk szlovákul, hanem az, hogy elhanyagoljuk anyanyelvünket, elfeledjük nemzeti hovatartozásunkat, fojtsuk el nemzeti érzéseinket! Vagyis szokásaink, hagyományaink, kultúránk feladására vegyenek rá, ami már eddig is elég jelentős sikert hozott a szlovák nemzeti sovinizmus javára: hiszen csak Szepsiben a magyar anyanyelvű szülők több mint a fele nem anyanyelvi iskolába adta gyermekét (annak ellenére, hogy a magyar iskolából sokkal jobb még most is a továbbtanulási arány, és jóval alacsonyabb a bűnözési perspektívája az itt kilencedik osztály elvégzése után)..
Mégsem elégedtek meg enynyivel!
Újra célponttá váltunk. Koszovó is azt juttatja eszükbe, hogy még mindig nem tiporták el a magyarokat. Csakhogy Koszovóban volt népszavazás, ahol a lakosság kilencven százaléka nem szerb. Aztán a történelemkönyvekben mégis azt fogalmazzák meg, hogy 1918-ban érvényesült a szlovák és a cseh nemzet ősi önrendelkezési vágya, amire természetes joguk volt. Úgy látszik, hogy ez a jog csak e két nemzetet illeti meg. Márpedig, ahol ezt így értelmezik, ott nincs demokrácia, ott nincs jogállam, ott nincs keresztény erkölcs!
Már csak azért is nehéz keresztény erkölcsről beszélni, mert a szlovákiai katolikus egyház is beállt újra (talán Tiso szellemében) a magyarok felszámolási programjába, és amint 1960-tól kezdődően a járások észak-déli szeletelésével megbontották egyes térségek arányait (a vakok számára is nyilvánvalóan főleg a magyar többségű térségekben), most az új püspökségek felállításának ürügyén aljas szándékkal a magyar katolikus hívek jóakarata ellenében kívánják szétzülleszteni népünket. Csakhogy ez már túllépi az ő hatáskörüket is. Ezzel nem a magyarokat teszik lehetetlenné, hanem az összes szlovákiai katolikust degradálják a Sátán országútja felé. Lelkük rajta! Van a pokolban főpapok számára is hely… Imádkozom értük, hogy térjenek meg Krisztushoz.

Mihályi Molnár László