Miután több felvidéki magyar szervezet is megszólalt az egyházmegyei felosztással kapcsolatban, a szlovák katolikus egyház vezetői, úgy látszik, szeretnék megnyugtatni a kedélyeket és apránként újabb és újabb lépésekre szánják el magukat. Azonban a magyar nemzetiségű püspök kinevezése még várat magára. Vajon meddig?

Nézzük csak, mi történt azóta, hogy a Pázmaneum Polgári Társulás, a Mécs László Társulás és a Jó Pásztor Alapítvány nyílt levelet fogalmazott meg:
– Stanislav Zvolenský pozsonyi érsek Jozef Haľkot megbízta a pozsonyi magyar hívek pasztorációjával.
– Viliam Judák nyitrai püspök kinevezte Ján Pristáčot püspöki helynökké és megbízta az egyházmegyéjében található magyarajkú hívek lelki gondozásával.
– Rudolf Baláž besztercebányai megyéspüspök Hamerlik Richárdnak ígéretet tett egy magyarul jól beszélő vagy magyar nemzetiségű helynök kinevezésére.
– A besztercebányai egyházmegye honlapján magyarul is olvashatóak bizonyos információk.
Jogosan vetődik fel a kérdés: Megelégednek-e a felvidéki magyar hívek ezekkel a lépésekkel, vagy kitartanak eredeti álláspontjuk mellett?
Egy bizonyos. Semmiképp sem mondhatjuk, hogy elhamarkodott lett volna a három szervezet nyílt levele, amelyhez azóta többen is csatlakoztak. Az egyházmegyei felosztáskor a magyar hívekről szó sem esett. Csak miután felszólaltak a felvidéki magyar katolikusok képviseletében papok és világiak egyaránt. A hallgatás belenyugvást jelentett volna a szlovák egyházi vezetők akaratába. Ez csak olyanoknak érdeke, akik velük közös álláspontot képviselnek. Ők szembe mernek menni az országos szervezetekkel is és álláspontjukat aszerint formálják, kik vannak éppen hatalmi pozícióban. Az aláírásgyűjtést kritizálják azok, akik annak idején, 1993-ban maguk is kézjegyükkel látták el azt a levelet, amelyben magyar nemzetiségű püspököt kértek a felvidéki magyar katolikusoknak. A történelem érdekes dolgokat produkál, de a tetteknek nyoma marad. Nemcsak a nagy könyvben, hanem az emberek emlékezetében is.
A szlovák püspökök lépéseit is százezrek figyelik a magyar hívek közül. Hitükhöz való ragaszkodásuk engedelmességet is jelent Jézus Krisztus Egyházához. Az engedelmesség és alázatosság erényeit remélhetőleg nem fogják kihasználni az egyházi vezetők és a magyar hívekre nem mint birkákra, hanem mint erős, összetartó nyájra fognak nézni a közeljövőben. A nyájnak viszont olyan pásztorra van szüksége, aki nemcsak érti az ő nyelvüket, hanem belelát gondolataikba és kiáll mellettük és értük! Ilyen pásztorra várnak a felvidéki magyar katolikus hívek.

Karaffa Attila