Hihetetlen, mik történnek a szlovákiai magyar politikában! Olvasom a nyugati sajtóban, a magyar, a cseh sajtóban, hogy a Magyar Koalíció Pártja történelmi tettet hajtott végre a Lisszaboni Szerződés megszavazásával. Olvastam Bugár Bélának az MKP frakció tagjának a véleményét, aki dicsérte a lépést és úgymond lobbizott a megszavazás mellett. Majd fordult egyet, s most kígyót-békát kiabálva mindenki fejét kívánja. Mi történt, miért ez a változás, honnan ez a forradalmi hevület?
Nem tudom, van-e megállapodás az MKP és a Smer között a magyar iskolák jövőjét illetően. Miután a sajtó nagyrészt azt sugallja, hogy van, induljunk ki ebből a premisszából.
Azt sem tudom, volt-e Fico-Csáky találkozó, bár, ha van megállapodás, bizonyára kellett lennie. Nem értek a politikához, csak a logikám mondatja: ha van megállapodás, azzal az SNS bizonyára nem fog egyetérteni. Logikus lenne a szavazás előtt egy ilyen megállapodással telekürtölni a sajtót, hogy Slota azután megfúrhassa azt?
Miután az MKP nem közöl használható információkat, nézzük a partnert, akinek egy kétoldalú találkozón szintén ott kellett lennie: a Smert. Ugyanazt mondja, mint az MKP elnöke, s közben Robert Fico a status quot ismételgeti. Az oktatási miniszter nyilatkozataiban keménykedik, ám mindhárom pont esetében, amelyek az MKP számára fontosak, visszalépést jelez. A felek tehát óvatosak, ám a dolog nem biztos, hogy rossz irányba megy.
S akkor mi történik?
Simon Zsoltnak mindenről ugyanaz jut eszébe: legyen tisztújítás. Váltsuk le Csákyt. Simont a lóra! Lehetőleg fejjel lefelé, úgy emberibb képet mutat!
Az oktatási törvény sorsa egy hajszálon függ – Smeres hajszálon! -, s neki most ez a legnagyobb gondja. A tisztújítás. Most, azonnal!
Csak Bugár lihegi őt túl, a bár a tisztújtásról azt mondja nem lehet „belecsapni a lecsóba” felkészületlenül. Nehezményezi, mert nem a Kalligramos Szigetinek kértek támogatást ezek a fránya új vezetők, mint annak idején tette Bugár. A rossznelyevk szerint Szigeti írta meg, és tény hogy a Kalligram adta ki Bugár könyvét, s ő vásároltatta meg a Bugár-könyvet a magyar polgármesterekkel, mint a kommunista időkben.
Nem is Baraknak, aki minden rendszerben mindenkit kiszolgál. Most épp a Világi alfelét …
Nem is az Új Szónak, amely most megint úgy viselkedik, mintha a Kínai Kommunista Párt lapja lenne: Molnár Norbertet is, Czajlik kisasszonyt is megvették már rég dekára. Az Új Szó sajnos már régen a szlovákiai magyar gazdasági klikk lapja, nem a szlovákiai magyaroké. Mint tavaly, most is egy kapura játszik.
Minő szégyen: állítólag a Madáchnak kértek támogatást! Ez sem biztos, mert Bugár most már csak annyit mond, hogy a Csáky állítólag megemlített valamit. Egy olyan találkozón, amely talán nem is létezett.
Szégyen. Ennyiért meg kell ölni egymást a szlovákiai magyar szemétdombon?
Bugár pedig dolgozik. Járja a médiákat, szemébe köpve Bárdos frakcióvezetőnek meg a többi képviselőnek, akikkel állítólag megígérték egymásnak, hogy nem nyilatkoznak. Egy apróság miatt tartja be mindenki a megállapodást: ez pedig a nyitott oktatási törvény, ami miatt a szülők az utcára akarnak menni. Mert nekik még fontos a magyar iskolák jövője.
Bugár azonban azt mondja: teszek rátok! Nem érdekelnek szülők, pedagógusok, iskolák. A bosszú a fontos, az én személyes bosszúm.
Szégyen, szégyen!
Geönzöl Győző
