A 168 óra hosszabb írásban is foglalkozik a pilisszentkereszti szlovákok ügyével. Ezt adjuk közre az alábbiakban. Pilisszentkereszt (szlovák neve: Mlynky) az egyetlen honi település, amelyben a lakosság több mint fele szlovák nemzetiségű.
A pozsonyi politika és sajtó – ellentétben a magyarországi gyakorlattal – gyéren foglalkozik a Szlovákián kívül, Magyarországon, Romániában, Szerbiában, Kanadában és Dél-Amerikában élõ szórvány szlováksággal. A hivatalos adatok szerint az államhatárok között 4,5 milliónyian élnek, s jó másfél millióra becsülhetõ a lélekszám a világ más tájain. A szlovák források szerint százezren élhetnek Magyarországon, a magyar népszámlálási adatok ennek tizedét mutatják ki. A szentkereszti konfliktus azonban bizonyítási kényszerré tette a nemzeti felelõsségtudatot.
Természetesen Ján Slota, az ügyeletes magyarfóbiás ugrott talpra elsõnek. A magyarországi szlovákok genocídiumát vizionálta, a pozsonyi magyar nagykövet berendelését óhajtotta a külügyminisztériumba. Gyűjtést is hirdetett a szentkereszti szlovákok megsegítésére, õ maga nyomban százezer koronát (800 ezer forintot) ajánlott meg, s kifejezte reményét, hogy a nemzeti párti képviselõk fejenként tízezerrel csatlakoznak. Ám a gyűjtési ötlet másodfõzet: Robert Fico miniszterelnök a hír vétele után azonnal felajánlotta, hogy a kormány pénzzel is kész segíteni a szentkereszti nemzettársakat.
A nemzetiségi ügyekért felelõs miniszterelnök-helyettes, Dušan Čaplovič – egyébként igen temperált hangon – arról nyilatkozott, hogy az ügyet meg kell tárgyalnia a kisebbségekkel foglalkozó szlovák–magyar kormányközi bizottságnak. És a felbuzdulás okát is kibeszélte. Azt mondta, ha hasonló eset történne a szlovákiai magyarokkal, rég Brüsszelben tárgyalnák az ügyet. Hát most a szlovákok mennek el oda. Ugyancsak Čaplovič volt, aki felszólította Csáky Pált, az ellenzékben lévõ Magyar Koalíció Pártja elnökét, járjon közbe a magyar kormánynál. Persze Meèiar sem hallgatott. Pártja szintén az Európai Parlamentet jelölte meg olyan fórumnak, ahol jogorvoslatot kell keresni.
De Brüsszelben már meg is fújták a riadót… Nem annyira a koalíció küldöttei jeleskedtek, inkább Mikolášik ellenzéki kereszténydemokrata, aki néppárti közegben verte a nagydobot. Az asszimiláció veszélyérõl beszélt, majd patetikusan azt a kérdést szögezte a néppárti magyar képviselõk orcájába: hová tűnt az ötszázezer szlovák, aki az elsõ világháború elõtt a mai Magyarország területén élt?
Tény: a Trianon utáni Magyarország területén soha nem élt félmillió szlovák. 1920-ban száznegyvenezren voltak, és a magyarországi szlovákság végleges elgyengülését a második világháború utáni – a csehszlovák kormány által kierõszakolt – lakosságcsere okozta, melynek során hetvenkétezer szlovák nemzetiségű magyar állampolgár váltott hazát. Ezután az ittmaradottak elveszítették értelmiségüket, megnyílt a természetes asszimiláció lehetõsége, amelyet az iparosítás, az életformaváltás csak gyorsított.
Az újságírók higgadtabbak, mint a politikusok. Talán az egyetlen kivétel egy undorító bulvárlap, amely – híven Mečiar látomásához – etnikai konfliktust láttatott. A két komoly napilap, a baloldali Pravda és a liberális Sme óvakodott attól, hogy messzemenõ következtetésre jusson.
A polgármester viszont nem szlovák, és a jelek szerint nemzetiségi ügyekben érzéketlen. Reprezentálni bezzeg szeret, ezért kinézte magának a helyi Szlovák Ház helyiségeit.
A Pravda publicistája arra figyelmeztetett, hogy a pilisszentkereszti esemény „több mint szokott helyi konfliktus”, mert a nemzetiségi viszályok villámgyorsan kiváltják a másik fél reakcióját. Azt kérdi: „Megérik ezt az árat a Szlovák Ház helyiségei?” A lap különben helyszíni riportot közölt a faluról, amelybõl megtudható, a település életét alapvetõen befolyásolja Budapest közelsége, sok a betelepülõ, õk nem szlovákok. A riporter talált helyi szlovák asszonyt, akinek magyar férje Szlovákiából, Losoncról települt át, s egy szót sem tudott szlovákul. „A férjnek azonban Magyarországon meg kellett tanulnia a nyelvet, mert a faluban a szlovák szóra szükség van.” És a helyi szlovák önkormányzat elnök aszszonya felsorolja a sérelmeket, amelyeket a falu polgármestere okozott: a kétnyelvű lap megszüntetését, a pedagógusoknál a szlovák nyelvi pótlék megvonását.
A Sme munkatársa a magyarországi média közömbösségét, az MTI gyenge tudósításait bírálta, amelyekben Ján Slota kirohanásai dominálnak. S a lap csupán azt a figyelmet kéri a szentkeresztieknek, amellyel a magyar lapok számon tartják a határon túli magyar kisebbségek jogait.
168 Óra, Fehér Pál
