Az Új Ember című katolikus hetilapban megjelent cikkében PaedDr. ThLic. Herdics György c. apát, főszerkesztő, Nádszeg lelkipásztora bizakodásának adott hangot az új egyházmegyei elrendezéssel kapcsolatban. Kiemelte a párbeszéd és a reménybeli növekedés fontosságát, amelyet bizonyos szervezetek és egyháztól távol álló emberek hátráltatnak, s megnyilvánulásaikkal megosztást szülnek.

Átjárhatóvá váló határok?

Mostanság sokat írnak, beszélnek arról, hogy az új egyházmegyei felosztás, mely február 14-én valósult meg, hátrányosan érintette a felvidéki magyar katolikusokat.
Tény, hogy az eddig nagyobb tömbben lévő magyar katolikusok mostantól kezdve több egyházmegyében élnek. Az átszervezés elsősorban a Pozsony-nagyszombati Főegyházmegyét érintette, hiszen ebből alakult meg a pozsonyi főegyházmegye, innen került kilenc esperesség a nyitrai püspökséghez, két esperesség pedig Besztercebányához. Az említett esperességeket főképp magyar, illetve vegyes nemzetiségű plébániák alkotják.
Sokszor elhangzott már az elmúlt tizennyolc évben, hogy a felvidéki magyar papok és hívek gondjairól, valamint a megoldatlan kérdésekről beszélni kell. Beszélni kell azért, mert – mint minden közösségnek – a felvidéki magyaroknak is természetes vágyuk, hogy a lehető legmagasabb szinten legyen egyházi képviseletük.

Minden magyar pap, aki ragaszkodik azon értékekhez, melyek a katolikus és magyar közösség sajátjai, szívügyének tekinti az itt élő magyar katolikusok minél teljesebb körű lelkipásztori ellátását.
megfogalmazódott. Itt a szlovák és a magyar püspöki karok képviselői a két nép kölcsönös kiengesztelődésének jegyében szentmisét mutattak be, és aláírták a két püspöki konferencia testvéri levelét a kiengesztelődésről és az együttműködésről.
Gondolhatunk akár arra is, hogy 2006-ban az ártatlanul megvert nyitrai magyar diáklány esetével kapcsolatban a szlovák püspöki konferencia elnöke elítélte a nacionalizmus minden megnyilvánulását. Ezt az állásfoglalást az MKPK nyilatkozatban üdvözölte.
Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a szlovák katolikus egyház életében is elérkezik a generációváltás, és ezzel minden bizonnyal egyfajta szemléletváltás, a szó nemes értelmében vett európai gondolkodásmód is.
Számtalan pozitív példát hozhatunk fel a közelmúltból. Sajnos sok negatív példa is van, de ezek nem tántoríthatnak el bennünket attól, hogy bizakodjunk. Hadd idézzem az Egyházi Törvénykönyv utolsó kánonját: a legfőbb törvény a lelkek üdvössége. Ezt kell tudatosítania minden félnek. S akkor a józanság és a optimizmus egyértelműen győzni fog.
A felvidéki magyarság örömmel csatlakozott az MKPK által meghirdetett nemzeti imaévhez, a Szent Erzsébet-évhez, valamint a Biblia évéhez is. Az egyházmegyei határok átszervezése után a papság, a hívek, a szlovákiai magyar szervezetek rendezvényeikkel, építőmunkájukkal minden bizonnyal továbbra is azon lesznek, hogy minden határ, mely még elválaszt – a politikai határokhoz hasonlóan -, átjárhatóvá váljon.
A felvidéki magyar papságnak ezután is ugyanaz marad a feladata, ami az eddigiekben volt: szolgálja az itt élő magyar katolikusok lelki és hitbeli megerősödését és felemelkedését. Bízom benne, s ez az én húsvéti reményem, ha lelkiismeretünk szavának engedelmeskedve, Isten és az egyház törvényeit magunkéinak vallva akarjuk megvalósítani mindazt a jót, melyre hivatottak vagyunk, egyre több fal fog leomlani…

Herdics György

Forrás: Új Ember, 2008. március 23.