A parlamentben megkezdődött az oktatási törvénytervezet vitája. Az alábbiakban Andruskó Imre MKP-képviselő felszólalását közöljük:

Tisztelt Elnök Úr, Hölgyek és Urak,
a neves amerikai McKinsey tanácsadó cég kutatási tapasztalatai alapján egy sikeres oktatási rendszer legfontosabb tényezői:
1. A jó képességű tanárjelöltek kiválasztása (a tanárok az egyetemek legjobb tanulói közül kerülnek ki)
2. Magas szintű a képzésük és továbbképzésük
3. Minden gyerek számára a lehető legjobb színvonalú oktatást igyekszik biztosítani
4. A végzetteket meg is fizetik, már a kezdőknek is jó fizetést adnak (az átlagbér 95-99 százaléka)

A felsoroltakból nyilvánvaló, hogy bármely oktatási rendszer sikerességének legfontosabb eleme az anyagi feltételek megfelelő biztosítása. Ez természetesen Szlovákiára is vonatkozik: nálunk sem alakulhat ki jobb iskolaügy a pénzügyi források kellő növelése nélkül. Ennek ellentmond az a tény, hogy az oktatásügyre szánt költségvetési csomag növekedése látványosan elmarad a termelés növekedési ütemétől. Az értékelést itt akár be is fejezhetnénk, hiszen ennek fényében minden törvényi kezdeményezés csak fogatlan kutya ugatásához hasonlítható.
Bár a társadalmi és szakmai elvárásoknak megfelelően az új oktatási törvénytervezet olyan modern és haladó elemeket is tartalmaz (tartalmi reform, az iskola pedagógiai programja, az idegen nyelvek tanításának erősítése), melyek nélkülözhetetlenek az oktatási rendszer valódi reformjához, mindezen pozitívumokat semlegesítik azok a hibák, melyek a megvalósítás elsietett és átgondolatlan formájából következnek. Hiába haladó gondolat az iskolai programok bevezetése, ha kidolgozásukra mindössze néhány hónap áll rendelkezésre. Egy komoly és átgondolt program kidolgozása ugyanis akár évekig is eltarthat, hiszen folyamatosan kell egymásra építeni az egyes évfolyamok tananyagait. Ezzel ellentétben az alapiskolák most arra kényszerülnek, hogy néhány hónap alatt elkészítsék az első és az ötödik évfolyamra vonatkozó programokat, miközben még hiányoznak a második, harmadik, negyedik évfolyam programjai. Az ötödik évfolyam tekintetében tehát alapok és falak nékül kell tetőt építeniük.
A középiskolák tekintetében érthetetlen, hogy az évek hosszú során kidolgozott és bevezetett érettségi rendszert az út törvénytervezet „visszaépíti“, és az objektív többszintű érettségi helyett újra az egyszintű (és kevéssé objektív) rendszert hozza vissza. Megszűnik tehát annak a lehetősége, hogy az emelt szintű érettségi vizsgák eredményét a főiskolák beszámíthassák a felvételi eredményébe. Ehhez kapcsolódik a magyar iskolákat érintő probléma is, mely szerint a mostani harmadikosok még nem tudják, hány tantárgyból fognak jövőre érettségizni. A törvényhez kapcsolódó végrehajtó rendelet szerint a magyar iskolákon a jövőben ugyanis nem négy, hanem öt tantárgyból kell majd érettségizni. A magyar iskolákat hátrányosan érinti az a tény is, hogy az állami oktatási program által meghatározott keretekben a miniszter által sokat emlegetett 30-40% helyett az összóraszámnak mindössze 10-15%-a áll majd rendelkezésre a saját program kialakítására.
A Szlovák Nemzeti Párt vezette Oktatási Minisztérium által kidolgozott és beterjesztett törvényjavaslat sajnos magán viseli az említett párt gondolkodásmódját. Ez abban is megnyilvánul, hogy akár a modern, demokratikus elemeket is feláldozzák annak érdekében, hogy központi irányítású, kézzel vezérelt és „ütemre tapsoló“ iskolarendszert hozzanak létre. A tervezet megerősítené a tanügyi hivatalok szerepét, csak a központilag jóváhagyott tankönyvek használatát engedélyezné, ugyanakkor csökkentené az iskolai önkormányzatok és az iskolatanácsok lehetőségeit és jogkörét.
Összegzésként megállapítható, hogy az oktatási törvénytervezet néhány pozitívumát feledteti a sok negatívum, az átgondolatlanság, és a koncepció hiánya. A mechanikusan összeragasztott egyéb törvények és előírások rendszere nem elégséges egy átfogó reform megvalósításához.

Andruskó Imre, MKP