Hunyadi Mátyás emlékét sok csallóközi községben őrzik ma is. Az erdőborította szigeteken sokat vadászgatott a király, s ezt a kapcsolatot őrzik a népmondák is. Liszka József kutatásaiból tudjuk, hogy se szeri, se száma Mátyás király fáinak, ahol megpihent vagy a lovát kötötte. De több községnek az eredetét is hozzá kötik.

Dercsika keletkezésének történetét már Ipolyi Arnold is megírta 1858-ban: Egykor Mátyás király itt vadászván, kedves szolgálójának Erős Györgynek bizalmas beszélgetés közben nyilvánított kívánatára annyi földet ajándékozott, amelyet az ebéd ideje alatt a mocsaras és ingoványos téren körülnyargalhatott. A szolga, amit körülfutott, vörös köpenyéből leszelt darabok elhullatásával jelölte meg maga után. Mire a király megtekintendő, tért szolgájával körülnyargalta, felkiáltott volna: György, sok az! Innen vette Dercsika (Györgysoka) a nevet. E leírt történet alkalmából született meg a művész fejében a gránitból készült embernagyságú lovon ülő Mátyás király szobra, amely Dercsika hitközség ékessége lett. Május 31-én a Mátyás király szobor felszentelésére került sor, amelyet Ábrahám Piroska dercsikai polgármester felkérésére Szalay Gyula egyházkarcsai esperes-plébános szentelt fel. A szentelést jelenlétükkel megtisztelték Kvarda József parlamenti képviselő, a környékbeli polgármesterek, helybeli pedagógusok, plébánia tanács tagjai, újságírók, az anyaországból érkező vendégek és a környékbeli hívők, akik nagy számban jelentek meg. De nem utolsó sorban mindnyájunk számára szép pillanat volt, ahogyan a kisdiákok és az ifjúság népviseletben várták a felszentelés pillanatát. A felszentelés után a fiatalok egyházi zászlókkal és a falu címerével elindultak a római katolikus templomba, ahol ünnepi szentmisét celebrált Szalay Gyula egyházkarcsai esperes-plébános. A szentmisén minden jelenlévő részt vett, és csodálatos énekével elvarázsolt bennünket a Batthyány Strattman László Kórus. Ezen a szép Szűz Mária Szeplőtelen Szívének ünnepén szentbeszédével Szalay Gyula esperes-plébános szólt hozzánk, de főleg a fiatalokhoz, akik nagy számban voltak jelen.
„A szív elnevezés minden nyelvben egyet jelent a szeretettel, és jósággal, a másikra való odafigyeléssel, és az irgalommal. Szűz Mária szeplőtelen szívének ünnepe arra hív bennünket, hogy példája nyomán mi is egyre mélyebben tárjuk fel szívünket az Isten előtt.”
Szentbeszédében hangsúlyozta, hogy nemcsak e mai napon, amikor mindnyájan ünnepelünk, és amikor szívünkben öröm van, de a nehéz órákban kedves fiatalok, amikor a hit lámpása kialvóban van, az ima forrásai kiapadóban vannak és hideg száraz kietlen közöny üli meg a lelkünket fohászkodjunk a Szűz Anyához, hogy öntsön olajt az imádság pislákoló lámpásába. A szentmise a pápai és a magyar himnuszokkal fejeződött be. Felejthetetlen napunk volt és köszönjük, hogy a szürke hétköznapokból sikerült egy maradandó ünnepnapot átélnünk.

Juhász Ferenc