Tudás, merészség, bölcsesség, akarat, elhivatottság érzés, vagy válasz a kihívásra? Vajon mindez elég? Esetleg ennél is több kell ahhoz, hogy az ember tanácsadóként működjön? Az egész egy nagy megmérettetés. Hogyan látja ezeket a kérdéseket Papp Sándor, a Szlovák Televízió vezérigazgatójának tanácsadója? Mi is még a feladata a tanácsadáson kívül? Egyebek között az összes nemzetiségi műsor monitorozása és értékelése. A tanácsadó kötelessége, az én esetemben az, hogy jelezzem a vezérigazgatónak azokat az észrevételeimet, amelyeket észlelek és orvosolni kell. Jó néhány akad. Rendszeresen értékelem a magyar, a roma, a lengyel, az ukrán, a cseh és egyéb nemzetiségi műsorokat. Tudni kell, hogy nálunk élnek afgánok, indiaiak, vietnamiak, s nekik is készül műsor, igaz vajmi kevés, évente talán négy.

Az előbbi mondatára reagálnék, mármint, hogy van gond, probléma és nem is kevés.
Monitorozás közben derül ki, hogy nem minden nemzetiség készíti egyenlő feltételek között a műsorokat. Nagyon jók a magyar nemzetiségű magazinok, ugyancsak a roma etnikumnak készült magazinok, de fel kellett hívnom a vezérigazgató figyelmét, hogy például a lengyel és a német magazinok számtalan hiányossággal kerülnek képernyőre. Nincs például műsorvezetőjük. S ez nemcsak ezekre a nemzetiségi műsorokra vonatkozik. Ez egy durva leépítésnek köszönhető. Ezt sajnos csak státuszok kiépítésével lehet helyrehozni.

Hogy néz ki egy magazinműsor műsorvezető nélkül?
Hát ez jó. Elindul egy műsor, és követik egymást az anyagok. Ha a néző véletlenül félrenéz, vagy elgondolkodik, nem tudja, melyik betétet látja, hogy az előzőt-e, vagy elkezdődött-e egy újabb mondanivaló. Ezt, tetszik, nem tetszik, csak odavaló emberekkel lehet megoldani, helyrehozni.

Hogy lehet hiteles véleményt mondani olyan műsorokról, melyeknek nyelvét a monitorozó például nem beszéli, így nem értheti?
Hála Istennek ezt már kitalálták mindenhol, ahol nemzetiségi műsorok készülnek, egyszerűen feliratozást kell követni, s az ember minden gond nélkül megérti.

Hány műsort kell figyelemmel követnie mondjuk naponta? Hogy történik a monitorozás?
Hétfőn, kedden, szerdán közvetít a Szlovák Televízió nemzetiségi műsorokat és hétköznaponként jelentkeznek a hírek magyar nyelven. Nem mindig megfelelő számomra az időpont, így ezeket a műsorokat rögzítem, s egy megfelelő időpontban megtekintem azokat. A videózás azért is jó, mert egy-egy részlete a műsornak újból megtekinthető, így az elhallás kiküszöbölhető.

Nem hagy nyugodni a kérdés, hogyha a monitorozónak nem jó egy-egy műsor időpontja, mért lenne jó a nézőnek, akinek módja sincs azt rögzítenie?
Igaz, ellenkezni sem tudok a kérdéssel. Mentségül szolgáljon, hogy a nem főműsoridőben közvetített nemzetiségi műsorokat hajnalban, vagy kora reggel megismételik. Nem vagyok benne biztos, hogy ezek a műsorok, főleg a hírek miatt nem veszítenek értékükből, de én bízom benne, hogy találunk a probléma megoldására módot. Például akkor, ha a TV csatornája bővül, és a sportközvetítések átkerülnek egy más csatornára, egy halom műsoridő feltételezem, hogy felszabadul és más időpontokra tehetők majd a nemzetiségi műsorok is.

Visszatérve a tanácsadáshoz. Milyen felelőssége van a tanácsadónak, ha tegyük fel, téved?
A felelősség azé, aki dönt. Tehát a tanácsadó konkrétan nem felelős a döntésért. Persze, ha egymás után sok rossz tanáccsal szolgál… tudjuk mi a vége.

Mi volt az első benyomása, mikor felkérést kapott erre a posztra? Tudjuk, hogy Papp Sándor a Pátria Rádió, majd a Szlovák Rádió nemzetiségi műsorainak főszerkesztője volt éveken keresztül. Tehát elég sok tapasztalattal kellett rendelkeznie egy-egy műsor minőségének az eldöntésekor.
Tavaly októbere óta vagyok a Szlovák Televízió vezérigazgatójának tanácsadója. Örömmel láttam neki a feladatnak, s akkor még nem tudtam, hogyha ellátogatok Kassára, ahol több nemzetiségi műsor is készül – gyakorlatilag a magyaron kívül szinte mindegyik -,hogy ugyanazokkal a kollégákkal találkozom majd, akikkel rádiós koromban is ismertük egymást. Tudni kell, hogy a rádiónak is és a televíziónak úgyszintén, nagyon sok külsős munkatársa van, szinte ugyanazok a nevek jelentkeznek mindkét médiában. Örülök annak, hogy a régi tapasztalataimat fel tudtam használni.

Térjünk vissza a környező országokban működő nemzetiségi adások értékeléséhez, merthogy ez is a feladatai közé sorolható, Gondolom összehasonlítási elgondolásból, vagy van ennek egyéb oka is?
Nyilvánvaló, mert mikor elfogadtam ezt a tisztet, kötelességemmé vált, hogy a környező országok nemzetiségi műsorait hasonlítsam össze a hazaiakkal. Tudni kel azt is. hogy a Kárpát-medencében a rádió és a televízió rendszerint egy közös egységet alkot. Néhány ország nemzetiségi műsorával módom volt megismerkedni. Úgy tapasztaltam, hogy Szlovákiában a nemzetiségi műsorok megfelelő teret kapnak, igaz, hogy anyagi és státusz kérdése, hogy ezek a műsorok minőségileg jobbak legyenek. De az összehasonlításkor ki kell jelentenem, hogy a hazai műsorok jobbak.

Tagadhatatlan, hogy Papp Sándort idehaza sokan ismerik. Hogy érzi magát ebben a munkakörben az egykori kissé bohém szerkesztő, a jókedvű, a rádiós műsorok szerkesztője, majd az itt-ott – vagy inkább mindig – szigorú főszerkesztő? Nem merev beosztás ez egy kicsit?
Nem tagadhatom, hogy a sok év során rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem, de én szeretem ezt a beosztást, bízom benne, hogy hasznos vagyok, akkor igazán, amikor tanácsomra történik egy-egy kellemes változtatás, s akkor érzem, nem vagyok ott hiába. Be kell vallanom, csodálom, hogy a nemzetiségi adások terén az elmúlt években történt leépítések folytán ilyen eredményeket érnek el a kollégák. Ez vonatkozik minden nemzetiségi műsorra. Jómagam gyakorlatilag otthonról figyelem az eseményeket és a műsorokat, és egy külsős tanácsadó vagyok, akinek nincs irodája a Szlovák Televízióban, de nem is igazán van rá szükség, mert mindenem megvan ahhoz, hogy figyeljek mindent, ami a munkámhoz kell. Nem tudom, hogy túl komoly-e, merev-e, örülök, ha sok jó műsort látok és az értékelésem 80 százaléka mindig pozitív.

Köszönöm az információkat.

Hominda Katalin, Felvidék Ma