Az Úr követei megjelennek a Mamré tölgyesében, hogy jó hírt vigyenek Ábrahámnak és Sárának. Az üzenet pedig nem más, minthogy hamarosan gyermeke születik a már idős korban lévő Sárának. Hogy miként fogadta ezt a bejelentést Ábrahám és Sára, arról Molnár Éva királyhelmeci segédlelkész gondolatai olvashatók az alábbiakban.
Kedves testvéreim, az apostol szavaival köszöntelek titeket: Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.
Az ige, amelynek alapján most hozzátok szólani kívánok írva található a Mózes 1 könyve 18. részének az 1-15. terjedő verseiben, ekképpen: Azután megjelent neki az Úr Mamré tölgyesében, amikor a nappali hőség elől a sátor bejáratába húzódott. Fölemelte tekintetét, és látta, hogy három férfi áll előtte. Amint meglátta őket, eléjük futott a sátor bejáratától, földre borult, és így szólt: Uram, ha megnyertem jóindulatodat, kérlek, ne kerüld el szolgádat! Mindjárt hozatok egy kis vizet, mossátok meg a lábatokat, és dőljetek le a fa alá!
Én meg hozok egy falat kenyeret, hogy felüdüljetek, és úgy menjetek tovább, ha szolgátok mellett mentek el! Ők azt felelték: Tedd azt, amit mondtál! Ábrahám besietett Sárához a sátorba, és azt mondta: Siess, dagassz meg három mérték finomlisztet, és süss lángost! Kiszaladt Ábrahám a csordához is, fogott egy szép szopós borjút, és odaadta a legényének, az pedig gyorsan elkészítette. Azután vett vajat, tejet, meg vette a borjút, amelyet elkészíttetett, és eléjük tette. Ő maga pedig ott állt mellettük a fa alatt, amíg ettek. Azután ezt kérdezték tőle: Hol van Sára, a feleséged? Ő így felelt: Itt a sátorban. Egyikük azt mondta: Egy esztendő múlva visszatérek hozzád, és akkor már a feleségednek, Sárának fia lesz! Sára meg ott hallgatódzott a háta mögött a sátor bejáratánál.
Kedves Testvéreim!
Isten megjelenik Ábrahámnak a Mamré tölgyesében, hogy megerősítse a korábban tett ígéretét, hogy fia születik feleségétől, Sárától. Isten küldötteinek látogatásakor Ábrahámnak azonban már van egy fia Izmael, akiről a korábbi elbeszélésből tudjuk, hogy nem ő lesz Ábrahám örököse, hanem majd az a fiú, aki Sárától fog születni.
Bár azt olvashattuk, hogy Ábrahám hitt az Úrnak, amikor azt az ígéretet kapta, hogy születendő fia révén, az ég csillagaihoz hasonlóan, utódait sem lehet majd megszámolni, mégis idővel, amikor már Ábrahám és felesége egyre öregebbek lettek az Istentől kapott reménység kezdett elhalványodni. Ábrahám és Sára öregedésükkel, korosodásukkal teljesen elfelejtkeztek az Istentől kapott ígéretről, teljesen elvesztették a fiúk születésével kapcsolatos reménységüket. Megöregedtek. És ehhez az öreg Ábrahámhoz, és az emberileg már szülni képtelen Sárához jön el egy napon az Úr három követe által.
Ábrahám ugyan megfeledkezett a kapott ígéretről, de az Isten nem felejtette el. Elment Ábrahámhoz, meglátogatta őt angyalai által. És miután Ábrahám a kor szokásai szerint megvendégelte a jövevényeket a követek megismétlik Isten ígéretét, hogy fia fog születni, és nem mástól, mint az idős Sárától: „Egy esztendő múlva visszatérek hozzád, és akkor már a feleségednek, Sárának fia lesz!” – olvashattuk. Az évekkel ezelőtt kapott ígéret, most egy éven belüli időszakra szűkül. Talán azt is lehetne mondani, hogy a születés időpontját jelentik be a követek. Az utód már szinte kézzel fogható, de ennek ellenére Sára kételkedik és nevet. Nem hiszi el azt, amit korábban ő is Ábrahámmal együtt remélt, kételkedik a három jövevény szavában. Sára csak magát látja. Csak a saját öregségére a szülni nem képes állapotára tud tekinteni, a természet törvényeiben inkább hisz, mint a vendégek szavában. Hogyan is szülhetne ő, amikor fiatal korában nem lett gyermeke, hát akkor most, amikor 90 éves hogyan is hozhatna világra egy gyermeket? Talán ezek a gondolatok jártak a fejében, amikor kinevette a vendégeket, vagy inkább azt a kijelentésüket, ígéretüket, hogy egy éven belül fia fog születni. Nem gondol arra, hogy amit Isten kijelent, az úgy is van, hogy amit Ő megígér, az be is következik. Nem gondol arra, hogy még ha emberileg nézve lehetetlennek tűnik is, hogy fiút szüljön, az Istennél ez is lehetséges.
Az Istent követő ember, Ábrahám elfelejtkezik az Isten ígéretéről, Sára pedig csak magát, s állapotát látja, csak a természet törvényeit látja, s nem azt, aki az egész természetet alkotta és fenntartja, vagyis az Urat. Kételkednek az ígéret komolyságában, beteljesülésében, sőt teljesülhetőségében is. Ismerik az Istent, ismerik mindenhatóságát, de mégis a kételkedés, a „nem hiszem” lesznek úrrá Sárán amikor nevet. Valahogy elfelejti, azt, ami Jézus ajkáról is elhangzik: Az embereknek lehetetlen, de az Istennek nem, mert az Istennek minden lehetséges. /Mk 10, 27/ Elfelejtkezünk erről mi magunk is. Elfelejtkezünk Istennek a Krisztus által adott ígéreteiről, de elfelejtkezünk Isten mindenek felet álló voltáról. Elfeledkezünk Isten ígéreteiről, nem hiszünk bennük. Lehet, hogy néhányan csupán szép mesének tartják mindazt, amit Isten a Szentírásban ránk hagyott. Inkább hiszünk a horoszkópokban, próbáljuk jövőnket kifürkészni, biztosítani különböző jóslásokkal. Felélesztjük a rég elfeledett babonáságokat és megpróbáljuk velük bebiztosítani életünket. Pedig Isten ígéreteiben nem csak reménységet ad, de buzdít, bátorít is bennünket, hogy Ő mindenkor az övéi mellett van, és mindenkor kész beteljesíteni ígéreteit. Hiszen az Isten a lehetetlent lehetségessé teheti, a kizártnak tartott dolgokat nem csupán valószínűvé teheti, de megcselekedheti, még ha Sárához hasonlóan hitetlenkedünk és nevetünk is a dolgon.
Sára nevetett, de letagadta, mert félt. Lehet, hogy rádöbbent arra, hogy mit és kit nevetett ki. Lehet, hogy rájött arra, hogy ki látogatta meg őket, hogy ki ígérte neki a gyermeket, s lehet, hogy ez rémisztette meg. De a csodálatos az, testvéreim, hogy az Úr bár tudta, hogy Sára nevet, hogy kételkedik a szavában, mégis megcselekszi az ígéretet és fiat, örököst ad Ábrahámnak. Sára kételkedése, tette miatt nem vonja vissza ígéretét, hanem mindenhatóságával felülemelkedik az emberi kételkedésen, és az ember által meg nem cselekedhetőt, az ember által véghez nem vihetőt megcselekszi. Elmondhatjuk, hogy Izsák emberi reménység ellenére, Isten ajándékaként születik, amiben Isten szövetségének hűsége látható, amelynek a tettekben, az emberi életben való megnyilvánulásai olykor késni látszanak, de Izsák példájából is láthatjuk, hogy el nem maradnak.
Ez lehetett a reménysége Ábrahámnak Izsák megszületéséig, és ez lehet a mi reménységünk is afelől, hogy Jézus Krisztus a természet felett is Úr, és még ha a halál árnyékának völgyében kell is járnunk nem felünk a gonosztól, mert az Úr, aki a halál felett is Úr, velünk van. Ámen.
Imádság: Mindenható Isten, mennyei Édesatyánk! Köszönjük, hogy szóltál hozzánk, hogy Ábrahám életén keresztül rámutattál a mi hitetlenségünkre, kételkedéseinkre, de megmutattad a Te mindenekfelett álló voltodat, a Te mindenhatóságodat. Köszönjük, hogy Te azt is megcselekszed életünkben, amit mi nem tudunk, amiben mi kételkedünk, amit mi teljesen lehetetlen dolognak vélünk. Erősítsd meg a mi hitünket, adj benned való bizonyosságot, hogy az élet viharai ne süllyeszthessék hitünket, szeretetünket és benned való reménységünket. Add, hogy a te ígéreteid, cselekedeteid, csodáid hallására ne nevetés, hanem az öröm legyen a mi szívünkben, és a kételkedés magva nélkül el tudjuk azokat fogadni. Fogd kezünket, taníts, vezérelj, erősíts minket napról napra. Vezéreld gyülekezeteinket, anyaszentegyházunkat. Légy mindnyájunk Atyja, életünk csodáit megcselekvő mindenható Istene. Ámen.
