Az egyetlen közös pont, melyben mind a szlovák kormánykoalíció, mind pedig az ellenzék meg tud egyezni, az nem más, mint a magyarokhoz és politikai reprezentációjukhoz való viszony – kezdi jegyzetének bevezetőjét Miroslav Kusý, ismert szlovák politológus a SME című lapban, aki így folytatja gondolatmenetét: Ha Slota a magyarokra vicsorít, Fico csak úgy tessék-lássék módon valamit elsusog, a szlovák ellenzék pedig még ennyit sem tesz, csupán szemérmesen hallgat és legyint – ez szóra sem érdemes! Még a magyar tankönyvek megcsúfolásán sem kapja fel a fejét, sőt még azon sem, hogy a szlovák oktatásügyi miniszter a magyar nyelv nyilvános használatának esetleges megtiltásán elmélkedik.
Amint azonban a magyarok szót kérnek, és amint Csáky kifejti politikai nézetét – amire egyébként teljes mértékben joga van – mindegyikük egységesen beléjük rúg. Fico és Slota, Hrušovský, továbbá Dzurinda. Utóbbi kettő nem is olyan régen még Csákyt nyilvánosan a Ficoval való kollaborálással vádolták, most pedig Ficoval közösen törnek fölötte pálcát. Mert mi olyan szentségtörő dolgot cselekedett vajon Csáky? Állítólag használni merte a Szlovákiában egyébként tiltott és tabunak számító autonómia kifejezést. Ezt a szót ugyanis már valamennyi szlovák miniszterelnök és államfő megátkozta. Erről a magyarokkal soha az életben nem fogunk beszélni! – jelentették ki a szlovák politikusok. Még azok is, akiket százszázalékos demokratáknak tartottak és tartanak a mai napig is.
Ugyanakkor ez a kifejezés a modern Európa demokratikus szótárába tartozik. Sőt, még abban a formájában is, amelytől egyébiránt ezeknek a szlovák „hazafiaknak” égnek mered valamennyi hajszáluk: a területi autonómia. Európának ugyanis egy sor jó tapasztalata van ezen a téren, például Finnországban (Aland-szigetek) vagy Olaszországban (Dél-Tirol). Ott ugyanis megoldásként jól bevált a fokozódó etnikai feszültség csillapítására. Még a Szlovák Köztársaság Alkotmánya sem zárja ki expressis verbis a területi autonómia lehetőségét. Moravčík egykori miniszterelnök síkra szállt mellette, de a mai napig sem lett belőle semmi.
Slota, Fico, Hrušovský és Dzurinda közös erővel fokozzák nálunk ezt a fajta feszültséget, amivel az MKP-t totális politikai izolációba szorítják. Viszont éppen ezzel ösztönzik a radikalizmust a magyar politikai reprezentáción belül, hogy aztán hisztérikus módon megálljt parancsoljanak az erre a nyomásra a magyar térfélről logikus mértékben feltörő védekezésnek. Dzurinda Hrušovskýval egyetemben annak idején elérték az MKP-nál, hogy amíg koalícióban lesznek, nem nyitják meg az autonómia kérdését. Ezek az idők már elmúltak, és az MKP egyelőre még mindig nem beszél róla. Ha viszont közös erővel, Ficoval együtt mégiscsak rákényszerítik, sírnak majd a haszna felett.
A megfélemlítés vagy a szájkosár felhelyezése nem európai megoldás a 21.században. Ha a magyarokat kiszorítják a közügyeket illető teljes jogú részesedésből, továbbá az ezért folyó versenyből, akkor nem marad más a számukra, minthogy saját kézbe vegyék saját ügyeik intézését. Tekintet nélkül arra, hogy hajlandó lesz-e valaki az autonómiáról beszélni velük vagy sem. Mivelhogy teljes mértékben jogosultak lesznek rá.
Miroslav Kusý, SME, Felvidék Ma
