
Ilyen például az euró feltétel nélküli bevezetésének ötlete, ami azt mutatja, hogy lám, „még a csőd, a szégyen közepette is csak a saját túlélésükre gondolnak” – írja a magyar gazdasági folyamatok előzményeit is felidéző lap, arra is emlékeztetve, hogy a választások előtt a Fidesz nagyságrenddel bőkezűbb ígéreteket tett a szocialistákhoz képest, akik „megengedték maguknak azt a képtelenséget, hogy még teljesítsék is ígéreteiket”.
A kiadások 300 milliárdos csökkentése, amit Gyurcsány már előre „radikális megszorításként jelentett be, csupán kozmetika”. A szlovák szerző kifejti: ha az IMF, személy szerint a Valutaalap vezetője, Strauss-Kahn, nemkülönben pedig a mentőhitelhez hozzájáruló unió „tudott volna és akart is volna szigorúbb lenni, akkor a hitelfeltételek Magyarország és magyar politikai vezetés számára nagy esélyt is jelenthettek volna”. Ebben az esetben ugyanis a szükségszerű intézkedéseket – karjukat széttárva – úgy indokolhatták volna, mint egyfajta „fiskális diktátum” óhatatlanul szükséges eszközeit. „A válság közepette és a csődveszély fenyegetettségében az ostoba és önző politika által éveken keresztül késleltetett reformokat” a cikkíró szerint most „néhány nap lefogása alatt meg lehetne valósítani”.
Schutz szerint a magyaroknak juttatott mentőhitel „közvetve Szlovákiának is árt”, talán jobban is, mint gondolni lehet. Mivel a válság réme nem jár egyedül, és a Kárpát-medencét is bejárja, Magyarország pénzügyi válsága és a Nemzetközi Valutaalap „mentőcsomagja Szlovákiát sem kerüli el”.
Privátbankár