Azt már szinte megszoktuk, hogy miként fogalmaz a magyarellenes kirohanásairól elhíresült Ján Slota szlovák politikus, de most a pozsonyi kormányfő is meglepőt mondott. Idézek Robert Ficótól. “Észlelem a Fidesz magyar nacionalista mozgalom rendkívüli aktivitását, amely a szlovákiai magyar kisebbség státusát is érinti. Bízom az EU-ban és a NATO-ban, amelyek megelőző céllal beavatkozhatnak, hogy ezáltal el lehessen kerülni egy konfliktust”.
Ezt tehát a szlovák miniszterelnök nyilatkozta, mégpedig a Die Welt német konzervatív lap tegnapi számában. Fico arról is beszélt, hogy a magyar kormányfő miért nem látogat hivatalosan Szlovákiába, pontosabban nem érti, hogy a magyar kormányfő miért nem látogat hivatalosan Szlovákiába. Csáky Pál, a Magyar Koalíció Pártja elnöke a Magyar Rádió 180 Perc című műsorának nyilatkozott.
– A magyarok körében van egyáltalán még mindennek visszhangja Szlovákiában?
Természetesen van, és én magam sem vagyok könnyű helyzetben, amikor ilyen jelenségekkel szembesülök, hiszen nagyon sajnálom, hogy Szlovákia, amelyik egy jobb sorsra érdemes ország, néha ilyen szinteket produkál. Valószínűleg Robert Fico belső tulajdonságait kell szemügyre vennünk, amikor ezeket a jelenségeket elemezzük. Ennek talán két összetevője van, amit érdemes figyelembe venni. Az egyik az, hogy most már kétéves miniszterelnöki múlttal a háta mögött elmondhatjuk, hogy sajnos megmaradt azon a provincionális vidéki politikusi szinten, ami valószínűleg volt, és nem érzi azt, hogy miről szól az európai politika és miről kellene szólnia a modern XXI. századi politikának. Ezért mond valószínűleg ilyen felelőtlen dolgokat, mint azt tette a Die Welt esetében is, és én ezt nagyon sajnálatosnak tartom. A másik összetevő pedig, megpróbálja felmutatni magát az emberek előtt, főleg Szlovákiában belpolitikai szempontból olyannak, mint aki a népmesék harmadik legifjabb kisfia, aki megtestesíti a nép elvárásait és minden tettét, minden kijelentését úgymond az egyszerű nép védelmében teszi.
– Úgy tűnik, mintha az emberek ezt így is látnák, illetve el is fogadnák. Olvasom, hogyha most lennének a választások Szlovákiában, akkor Fico pártja akár abszolút többséget is szerezhetne.
Kétségkívül ez valószínűleg megfelel főleg az egyszerűbb vidéki nép elvárásainak és Robert Fico számára a jelek szerint sokkal fontosabb az, hogy mit mondanak róla egy vidéki kiskocsmában, mint az, hogy mit mondanak róla Brüsszelben vagy Európa más fontos városaiban. Ez egy nagyon felszínes populizmus az én véleményem szerint és óriási szerencséje van a szlovák miniszterelnöknek, hogy ez csak akkor működhet, amikor a gazdaság többé-kevésbé működik és el tudja játszani mint egy amatőr színész, hogy ő ezt mennyire kézben tartja, mennyire fontos neki a nép jövője. Például három héttel ezelőtt azt üzente a multinacionális vállalatoknak, hogy akár ki is sajátíthatja a kormány őket Szlovákiában, és ő nem fogja megengedni a 20 százalékos gázáremelést. Biztos vagyok benne, hogy a színfalak mögött tárgyalnak és lehet, hogy 14, vagy 16 százalékos lesz a gázáremelés, de el fogja adni majd megint a népnek, hogy az a 4 vagy 6 százalékos relatív csökkenés az ő kemény föllépésének az eredménye.
– Azt mondja, hogy többé-kevésbé jól működik a szlovák gazdaság. Magyarországról nézve nagyon jól működik.
Lehet, valószínűleg ez is kívülről szebb képet mutat, mint belülről. A szlovák gazdaság egy eléggé kockázatos elemekkel bíró gazdaság is. Ezt most néhány iparág, ezen belül is főleg az autóipar tartja eléggé elfogadható szinten, de ha netán valamiféle recesszió történne, akkor ugyanúgy egyik napról a másikra szinte sérülékennyé is válhat. Tehát jelen pillanatban valóban a szlovák gazdaság viszonylag jó kondíciókat mutat, de azért ez nem garancia a jövőt illetően.
– Visszatérve a szlovák politikusok egy részének nyilatkozataira. Mégis mi az MKP stratégiája, amikor nem éppen szalonképes kifejezéseket használnak a magyarokkal, vagy éppen a magyar politikusokkal szemben? Érdemes egyáltalán mindenre reagálniuk?
Az embereink, a választóink, a szlovákiai magyarok egy része természetesen elvárja azt, hogy a főbb megnyilvánulásokra reagáljunk, ugyanakkor nagyon szomorúnak tartom ezt a fejlődési irányt Szlovákiában. Két évvel ezelőtt ha bárki ezt mondta volna nekem, hogy ilyesmik történnek Szlovákiában és mélyre süllyedhetünk, nem hittem volna el. Szomorú vagyok ettől, és természetesen mérlegelnünk a reakció szintjét is, a reakció tartalmát is, és arra is vigyáznunk kell, hogy ne mondhassák ránk azt, hogy miattunk történik ez. Ugyanis a populisták és a nacionalisták kedvenc trükkje az, hogy aztán megpróbálják ránk kenni, hogy mi voltunk azok, akik először visszalőttünk rájuk, és ez bizony eléggé szerencsétlen dolog és sajnos Jan Slota is és a jelek szerint most már Robert Fico is eléggé gyakran alkalmazza ezt.
– Nem lehet, hogy vannak olyan nyilatkozatok, amelyek már olyan szintet érnek el, amire ha reagálnak, akkor csak hangsúlyosabbá teszik azt a bizonyos nyilatkozatot?
Elképzelhető természetesen. Mi több alkalommal elmondtuk nyilvános fórumokon, a médiában, a parlamentben is, hogy mi a megbékélésben vagyunk érdekeltek és szeretnék visszautalni arra, hogy például tavaly egy magyar-szlovák megbékélési nyilatkozatot tettünk le az asztalra. De valahogy úgy látszik, hogy az augusztus végi, szeptemberi időszak a nacionalizmus vírusát valahogy erősebbé teszi Szlovákiában. Visszautalok arra, hogy két évvel ezelőtt volt a Hedvig-ügy, illetőleg a magyarellenes megnyilvánulások futballmérkőzéseken és a társadalomban, egy évvel ezelőtt a Benes dekrétumok ügye, amelyet eléggé erőteljesen tettek az asztalra, most pedig a Kárpát-medencei képviselők fórumával kezdődött, a belső magyarellenes megnyilvánulásokkal folytatódott és úgy néz ki, hogy ez a történet még azért fodrozódik, beleértve a miniszterelnök úrnak ezt a szerencsétlen nyilatkozatát is.
– A megbékélést említette az imént, de önnel kapcsolatban is sokak részéről megfogalmazódik az a vád Szlovákiában, hogy növeli a feszültséget. Nagy vihart váltott ki önnek egy kijelentése múlt hét végén, amikor Tőkés Lászlóval találkozott. Az esetleges autonómiáról szólt ez a nyilatkozat, illetve ön szinonimaként az önkormányzatiságot szorgalmazza. Nem éppen azoknak árt például az ilyen jellegű nyilatkozataival a legtöbbet, akiknek segítenek, akiknek jót akarnak?
Nem igazán tudom elfogadni ezt a filozófiát. Én a találkozó után lényegében két mondatot mondtam, azt, hogy a szlovákiai kisebbségi közösségek esetében a megoldás a jövőt illetően a kisebbségi önkormányzatiság kiteljesítése lenne.
– De ez a nyilatkozata nem értelmezhető mégis egyfajta autonómiaként?
Ha belemegyünk abba, hogy nem fogunk merni szólni a problémáinkról sem, és visszautalok arra, hogy itt lényegében a tankönyv ügyre reagáltam, hogy 88 év után egy olyan tankönyv jelent meg Szlovákiában, ahol teljesen értelmetlen módon alkalmazzák a földrajzi neveket szlovák nyelven és teljesen deformálják a magyar nyelvet és ebből akarják a gyerekeket tanítani Én ezt fölháborítónak tartom, és ha erre azt mondom, hogy ez elfogadhatatlan, és a megoldás az lenne, hogy a szakmai dolgoknak és az egyéb oktatásüggyel kapcsolatos témákat saját magunk intéznénk és az állam inkább jobb lenne ha nem szólna bele, vagy maximum törvényességi felügyeletet gyakorolna. Főleg a szakmai dolgokat rábízná a szlovákiai magyar pedagógusokra, én nem hiszem, hogy ez a XXI. század elején valamiféle elfogadhatatlan kijelentés. Gondoljunk bele, hogy beléptünk az Európai Unióba, azt mondjuk, hogy az öt szabadságjog szabadon érvényesül az Európai Unióban, hogy az eszmék is szabadon áramolhatnak, és akkor mi most cenzúráról és öncenzúráról beszéljünk akkor, amikor természetes dolgokat mondunk ki? Ha bármi törvényellenest mondana bárki, az természetes, hogy elutasítandó lenne. De ha nyilvánosan beszélünk megoldási lehetőségekről, problémákról, arról, hogy hogyan kellene előbbre lépnünk a kisebbségi jogok területén is, én nem hiszem, hogy a XXI. század Európájában ez elfogadhatatlan.
Rábai Balázs/180 Perc, MR
Kapcsolódó cikk:
