Az Európai Unió védelmi gyámságát sürgeti a felvidéki magyarság számára Duray Miklós. A Magyar Koalíció Pártjának stratégiai alelnöke szerint szándékos feszültségkeltés folyik Pozsonyban, ahol a politika rangjára emelkedett a szélsőség.
Szlovákiában a politika túllőtt azon a célon, amelyről azt hitte, hogy hasznára lesz. A szlovák politika első nagy baklövése Malina Hedvig megverésének átpolitizálása volt, ahelyett, hogy gyorsan megtalálták volna a tetteseket – véli Duray. Mivel ezután abbamaradt a magyarverés, közvetve arra enged következtetni, hogy minden eddigi utcai incidens valamilyen megrendelésre készült.
A másik baklövés az európai uniós kapcsolatrendszerben értelmezhetetlen beneši dekrétumok megerősítésével kapcsolatos pozsonyi parlamenti határozathozatal volt. A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát elítélő pozsonyi állásfoglalás pedig teljes egészében ellentétes az Európai Unión belüli szokásokkal. Ezt már az Európai Szocialista Párt sem igazán tudta tolerálni és rosszallását fejezte ki. „Eközben megtörtént a dunaszerdahelyi szörnyűség, amikor védtelen embereket a hatalom által irányított rohamrendőrökkel, ok nélkül tönkrevertek. Két éven belül négy olyan botrány történt, amiből egy is elegendő volna ahhoz, hogy elromoljon a magyar-szlovák kapcsolat” – emlékeztetett a politikus.
A dunaszerdahelyi esemény célja szerinte a felvidéki magyarok megfélemlítése volt, egy megfélemlített néppel ugyanis könnyebb elbánni. A szlovák hatalom ezzel bizonyította, hogy állami rangra emelte a szélsőséget, amely már a kormánypolitikában is fellelhető a kormánykoalíció összetétele miatt.
A magyar vezető mégis optimista, mert tudja, hogyan lehetne rendbehozni a magyar-szlovák viszonyt. „Viszont borúlátó vagyok, mert a jelenlegi szlovák politikusok erre alkalmatlanok” – tette hozzá. Két lehetőséget lát Pozsony előtt: vagy az előre menekülés, vagyis további magyarellenes provokációk megszervezése, hogy megpróbálják bizonyítani, a magyarok a szélsőségesek. Vagy pedig végképp fel kell adniuk mostani pozíciójukat, visszavonulót kell fújniuk. „Magyar részről 1945 óta soha, semmilyen szélsőséges megnyilvánulás nem fordult elő a szlovákokkal szemben: sem politikai szélsőség, sem tetlegesség” – állította Duray. „A szlovák kormánypolitikusok zsákutcába kerültek, amelyből valamiképpen ki kell menekülniük. A tömegpszichózis azonban arra enged következtetni, hogy az előremenekülést választják, ám hogy ez miként fog végződni, ma még beláthatatlan.”
Bár az egyik katolikus egyházfő Szlovákiában megbékélésre próbál ösztönözni, a katolikus egyházon belül mégis kitapintható a magyarellenesség és a feszültségkeltés szándéka. A szlovákiai magyar politikus szerint „ugyanakkor jó tudni, hogy akadnak olyan szlovák értelmiségiek, akik nem értenek egyet a magyarellenességgel, sőt ezt nyilvánosan is vállalják: tiltakoznak és petíciókat írnak alá. De a szlovák sajtónak egy befolyásos része sem ért egyet a magyarellenességgel. A szlovák szellemi életnek azonban nincsen eszköze, amivel a kormányzati erőt ellensúlyozhatná”.
Duray Miklós szerint ma már világos: „Védelemre szorulnak a felvidéki magyarok, a félelem egyre inkább eluralkodik a felvidéki magyarság körében”. Kérdésünkre, hogy bekövetkezhet-e az észak-írországihoz hasonló helyzet, amikor rendőrsorfallal kell elválasztani egymástól a különböző világnézetű és nációjú embereket, azt válaszolta: nem szeretné az ördögöt a falra festeni, a magyarok és a szlovákok évszázadokon keresztül békében éltek egymás mellett és nem követtek el egymással szemben erőszakot. „A mostani magyarellenességet fokozatosan és tudatosan alakították ki a szlovákok körében.” A szlovák fiatalkorúak több mint harmada a leggyűlöletesebbnek ma már a magyarokat tartja és több mint hatvan százalékuk tiltaná nyilvános helyen a magyar nyelv használatát.
„Nem tudom, van-e eszköze a magyar kormánynak arra, hogy méltóságteljesen fel tudjon lépni a feszültségkeltés ellen. Egy biztos: nem szabad visszautasítani a kormányfők tanácskozását, évente egyszer találkozniuk kellene, hogy tisztázzanak minden vitás kérdést, nem elegendőek az ötperces eszmecserék.” Az Európai Unión belül ilyen rossz viszony két tagország között még soha nem alakult ki. „Ennek ellenére meg vagyok róla győződve, hogy az Európai Uniónak van módja rá, hogy a feszültséget oldja a két ország között. Brüsszel ráfog erre kényszerülni, mert a mostani helyzet így nem maradhat” – adott hangot reményének a politikus, és mindjárt javaslattal is szolgált: megoldás lehetne, ha például lecserélnék a szlovák kormányt, így talán rendbe lehetne hozni, amit Ficoék elrontottak a két ország és a két nemzet kapcsolatában. Addig is mielőbb „el kellene érni, hogy a felvidéki magyarságot ideiglenesen védelmi gyámság alá helyezze az Európai Unió, ami csak akkor érhetne véget, amikor megszületik egy olyan törvényrendszer Szlovákiában, amely kollektívan védi a magyarokat” – sürgette az MKP stratégiai alelnöke.
Duray szerint magyar részről nem volt történelmi hiba 1993-ban elismerni Szlovákia függetlenségét, sőt helyes lépés volt. Viszont a magyar-szlovák alapszerződés megkötése átgondolatlan volt. Az alapszerződést azonban nem lehet felülvizsgálni, ahhoz kétoldalú hajlandóságra volna szükség, az egyoldalú felmondásnak pedig nem tudni, mi lenne a következménye. Mindamellett „még mindig bízom benne, hogy mind a magyar, mind a szlovák nemzetben van elég erő hozzá, hogy normalizálja kapcsolatát egymással” – mondta Duray Miklós. (Varjú Frigyes, A Magyar Hírlapban szerkesztett változatban megjelent interjú szövege.)
