A halottakért való imádkozás szokása 998-ban kezdődött Franciaországban és a XIV. században vált általánossá.
Halottak napja van. Az egyik legbensőségesebb ünnep. Lehetőség, hogy újra és újra elköszönjünk szeretteinktől, emlékezzünk rájuk, úgy érezve: nem kell végképp elszakadnunk tőlük. Aki teheti, ellátogat elhunyt szerettei sírjához, mások magukban emlékeznek. Szokás ilyenkor a sírok megtisztítása, rendbe hozása is. Ilyenkor fel is díszítik a sírokat. Virágokat, manapság pedig koszorúkat visznek az elhunytak tiszteletére A nép ajkán ennek a szokásnak is megvan a magyarázata: azért kell megszépíteni ilyenkor a sírokat, hogy a halottak szívesen maradjanak lakhelyükben. A hiedelmek ma már kiveszőben vannak. Az emlékezés azonban megmaradt.
Szlovákiában Halottak napján megtisztítják és feldíszítik a sírokat. A néphit szerint ilyenkor hazalátogatnak a halottak, ezért sokfelé szokás megterítve hagyni az asztalt.
Otthon a szlovák családok annyi gyertyát gyújtanak, ahány halottjuk van. … Szokás volt ilyenkor üres kalácsot is sütni, és a temető kapuban álló szegényeknek szétosztani.
– Halottak napján, mikor elmennek a templomba a hozzátartozók, – akkor a háznál az asztalon sót, vizet és egy terítéket kell hagyni, mert amíg ők a templomban vannak, addig a halottak hazalátogatnak és meg kell őket vendégelni.
Jászdózsán, miközben a temetőben gyertyát égettek, odahaza égve hagyták a lámpát, hogy a halottak széjjel tudjanak nézni a házban.
– Csallóközben van az a népszokás, hogy egyik sírról a másikra a gyertyát nem szabad átvinni, mert úgy tartják, hogy a bűnök is az egyikről a másikra szállnak át.
A hagyományos paraszti közösségekben halottak hetén: nem szabad földet művelni, mosni, meszelni, káposztát sózni, hogy ne zavarják a holtak békességét.
Világítással emlékeznek november első napján elhunyt szeretteikre az erdélyiek. A világításhoz kötődő régi népi hiedelmek már jócskán megfakultak. Az emlékezés ünnepe az élők számára is üzenetet hordoz.
DunaTV
