Minden összehasonlítás magában rejti a tévedés veszélyét is, de nekem ez a hónapok óta tartó szlovák-magyar retorikai háború arról, hogy miként is nevezzék a helységneveket a szlovákiai magyar kisebbség számára íródott tankönyvekben, az úgynevezett kötőjel-háborúra emlékeztet – írja Luboš Palata a cseh Lidové noviny mai számában, aki jegyzetét így folytatja:
Csehszlovákiát ez alatt a feledésbe merült időszak alatt 1990. március 29-e és április 22-e között csehül Csehszlovák Szövetségi Köztársaságnak (Československá federativní republika) hívták, míg szlovákul Cseh-Szlovák Szövetségi Köztársaságnak (Česko-slovenská federatívna republika). Majd két évre rá egységesült az elnevezés Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaságra (Česká a Slovenská fedarativní republika, ill. Česká a Slovenská federatívna republika). Ez volt az első, váratlan és sok cseh ember számára leginkább felfoghatatlan találkozás a szlovák nacionalizmussal. Ami csak addig volt nevetséges, amíg be nem bizonyosodott, hogy ez volt az első jele a közös állam két évvel később bekövetkezett szétesésének.
Prágából nézve éppen így, legalábbis első látásra, nevetségesnek tűnhet az a háború, hogy vajon a nemzetiségi tankönyvekben a földrajzi neveket magyarul vagy szlovákul kelljen írni, ha pedig magyarul is és szlovákul is, akkor milyen sorrendben. Az új tankönyvek, melyekben a szlovák megnevezések voltak az első helyen (és így állítólag a magyar mondatoknak nem volt értelmük), a kisebbségi iskolák pedagógusai között olyan felháborodást váltottak ki, hogy vissza is küldték és elutasították az ezekből való tanítást.
A problémával végül még a két ország miniszterelnökének is foglalkoznia kellett a közös találkozón, és elsősorban a magyar kormányfő fejezte ki nemtetszését ezzel kapcsolatban. A tankönyvekben előforduló földrajzi nevek írása körüli problematikát végül a szlovák parlament oldotta meg, ahol előbb órák hosszat vitatkoztak arról, hogy akkor a nevek csak szlovákul, szlovákul és magyarul vagy magyarul és szlovákul vagy pedig csak magyarul szerepeljenek – ahogyan azt „szélsőséges” módon a Magyar Koalíció Pártja javasolta. Végül maradt az a gyakorlat, ahogyan 2006 előtt is volt, tehát a magyar-szlovák megnevezés.
A kormánypárti Szlovák Nemzeti Párt nacionalistái a szlovák nyelvnek adott pofonról és a Smer, meg Robert Fico árulásáról beszélnek, aki végül az MKP-val együtt átnyomta a törvényt. Szlovákia szomszédai csak kacagnak az egészen, de azok, akik tudnak valamit a dologról, azon gondolkodnak, hogy vajon nem keletkezett-e véletlenül Szlovákiában egy új kormánykoalíció. Legalábbis.
Luboš Palata, Lidové noviny, Felvidék Ma
