Új év, új váradalmak és új kihívások. Általában mindenki a legjobbakat reméli az új esztendőtől, ezért senki sem gondol a rosszra. Pedig, ha odafigyeltünk az új év első napjaiban történtekre, sok esetben arról szóltak a hírek, hogy hányan haltak vagy sérültek meg különféle balesetekben. Bizonyára ők sem úgy tervezték, hogy betegek lesznek vagy meg sem érik az új esztendőt.
Csak a csüggedt ember nem vár semmit az újnak kezdetén. Aki viszont Istenbe veti bizodalmát, annak van mit remélnie. Főleg azt, hogy a rosszból is mindig van kiút, megoldás. Bizonyára Jákób fia, József sem gondolt arra, hogy börtönbe kerül azért, mert nem hagyta magát elcsábítani. Azt viszont nem tudta előre, hogy mennyi ideig kell ott tartózkodnia. Egyet viszont nem felejtett el: bárhol is legyen, ott is Istent szolgálja, róla tegyen bizonyságtételt. Megfejti cellatársai álmait, amelyek valóra is válnak.Csak ő marad ott a börtön mélyén, annak ellenére, hogy ígéretet kap: nem feledkeznek el róla. Lehet, hogy az új év is hasonlóan kezdődik az életünkben. Emberektől várjuk a segítséget, megoldást a gondojainkra, akik talán egy idő után el is feledkeznek rólunk. De ha Istenhez fohászkodunk, tóle reméljük a segítséget, akkor a megoldás előbb-utóbb megérkezik hozzánk. Gondoljunk erre az év elején mi is.
Hogy hogyan fejtette meg az egyiptomi börtönben raboskodó József két rabtársának, a fősütőmesternek és a főpohárnoknak az álmát, arról Buza Zsolt komáromi segédlelkész gondolatai olvasható az alábbiakban.
Életünk folyamán sok mindenkivel találkozunk. Szegényekkel, gazdagokkal, sírókkal örülőkkel, fiatalokkal és idősekkel egyaránt. Ezek a találkozások meghatározzák életünket. Vátoztatnak látásunkon, meggyőznek olyan dolgokról, amelyek azelőtt nem játszottak szerepet az életünkben, és tapasztalatokkal bővítenek. József életében is bekövetkezik egy ilyen találkozás.
Miután úgymond berendezkedett a börtönben, változások történnek az életében. Két főember – a főpohárnok és a fősütőmester – kerül a börtönbe.
A Biblia ezt a kijelentést teszi Róluk: Vétkeztek a fáraó ellen. A fáraó ellen elkövetett bűn hatalmas bűnnek számított. A fáraók az ókor félistenei voltak, és akik ellene vétkeztek, azokra megharagudott, és őrizetbe vette őket.
Milyen vétek és milyen harag? Abban az időben szinte napirenden voltak az árulások, úgy mint ma is. A fáraó trónja sok mindenki számára vonzó volt. Intrikák, sugdolózások, hogy ledöntsék trónjáról a „HATALMAS”-t. De a fáraó rájött a szervezkedésre!!! Személye elleni vétek nagy haraggal járt és őrizetbevétellel. Ez új év első vasárnapján ezt a kérdést szegezi nekünk a Szentírás: Mikor szoktunk igazán megharagudni a felebarátunkra? Bizony akkor, amikor a támadás személyünk ellen szól. Akkor fáj legjobban a sérelem, amikor hátbaszúrnak. Amikor engemet érint. Amikor én vagyok a célpont. A főpohárnok és a fősütőmester a fáraó ellen vétkeztek, személye ellen, és ezért megharagudott rájuk Egyiptom uralkodója.
Vétek és harag. Szinte nap mint nap ott van a szívünkben. Ezzel élünk, ezzel kelünk és fekszünk. Vétkeinkkel és haragunkkal. Ma Isten Szentlelke egy hatalmas kérdést szegez irányodba: Hogyan küzdöd le a személyed elleni csapásokat? Hogyan teszel pontot életedben ilyen ügyek végére? Haraggal? – majd én megmutatom, vagy épp szeretettel.
Alapiskolás koromban volt egy nagyon szeretetreméltó és segítőkész barátom, aki szívelégtelenségben szenvedett. Nagyon jó tanuló volt, szorgalmas diák, de megvoltak a saját elvei. Azt vallotta: Aki tanult, annak nincs félnivalója. Egyszer a nagy szünetben megverték, mert nem volt hajlandó a matekírásbelin lesúgni a társának a helyes eredményt. Betegségével csúfolták: sápatkának, roncstelepnek, és hulladéknak nevezték. Jól megszégyenítették. E nagy összecsapás után a banda és Ő az igazgatói irodában kötöttek ki, ahol az igazgató megkérdezte tőle, hogy szeretne-e elégtételt venni a sérelemért? Sőt, bíztatta, hogy nyugodtan előtte verje meg társát. Ő azonban ezt mondta: Osztálytársam nem ellenem vétett, hanem maga ellen. Magáról bizonyította be, hogy sajnos nem tanult. Az én személyem nem akadály, hogy megtanulja! és ezután békejobbot nyújtott és felajánlotta neki, hogy segít a matematikában.
Vétkeztek a fáraó ellen – nagyfokú vétekről ír a Biblia. Árulók, kétszínű emberek voltak igazából, akik tetszelegve szolgálták a fáraót. Most lezuhantak. Magasról, mélyre estek. Mélyre, ahol Isten mégis gondoskodik róluk. Hiszen abban a börtönben kaptak helyet, ahol Józsefet fogva tartották. A testőrparancsnok pedig Őt rendeli melléjük szolgálatra.
Milyen érdekes. Emberek, akik életükben elárulják az uralkodót, árulók, kétszínűek, meg játszák magukat, és Isten mégis állít melléjük egy olyan embert, aki az Ő szolgálatában áll. Árulók és Isten mégis odaállítja melléjük hű szolgáját. A mélységben, a nyomorúságban mégis van, aki segítsen. Van, aki szolgáljon feléjük. Aki nemcsak az ételt és italt szolgálja fel, hanem sokkal többet – a nyomorúságban az árulót embernek tekinti. Nem fordul el a mélységben azoktól, akik nagyot vétettek. Bizonyára azért, hogy megértsék eddigi életük nem volt teljes. Nem volt igazi élet. Fősütőmesterként és főpohárnokként a palotában sok mindent lehetett takargatni, de a börtönben már nincs mit. Fenn a magasban, az emberek között lehet, van mit elrejteni, csak meg ne hogy megtudják, ne hogy kiderüljön, de lenn a mélységben, a próbák között, nem kell semmit sem színlelni. Isten ma ezt akarja eléd adni, a próbák között látod meg te és én, hogy milyen vagy. Míg jól megy sorod, míg haladsz előre, addig talán felveszed a maszkot, nevetsz, mint a bohóc a cirkuszban, de miután lezuhansz, azután őszinte tudsz lenni. Ez év kezdetén Isten őszinteségre akar tanítani téged és engem! Igazán őszinte vagy magaddal, családoddal, munkatársaiddal, barátaiddal? Milyen vagy igazán, ezt kell meglátnod ez év elején? Ha ott vagy a magasban, életed tökélyének az idején, akkor milyen vagy, és akkor, amikor próbákat élsz át, akkor is ugyan az az őszinte ember vagy?
A főpohárnok és a fősütőmester lehetőséget kap József személyében. Isten szolgáján keresztül munkálkodni kezd az ő életükben. Valami megromlott, valami elromlott, és Isten egyszerűen ezt meg akarja oldani. József, az Úr szolgája ott munkálkodik közöttük. A Biblia így tesz bizonyságot: Jó ideig maradtak őrizetben. Bizonyára jól összemelegettek Józseffel, megismerkedtek, őszintén elmondtak neki mindent magukról. Bizonyára ők is megtapasztalták, amiről Lisieux-i Teréz így vall: Éppen a leggyengébb embernek lehet a legnagyobb reménysége a legnagyobb kegyelemre, mert Isten alkalmazkodik az emberek nyomorúságához.
Isten alkalmazkodik a mi nyomorúságunkhoz. Ezt legjobban az Ő drága kijelentésében látjuk, hiszen az Ő Fiának nem volt hely, hogy Mária megszülje Őt, egy istálló adott otthont a Megváltónak. Ez az evangélium, az örömhír, hogy Isten alkalmazkodik minden ember életéhez.
Az Úr végül üzent ezeknek a főrangú tisztviselőknek. Álomban szólt hozzájuk. Megmutatta nekik jövendőjüket. Egy éjszakán megjelent az Úr mindkettőnek és mindegyik álomnak megvolt a jelentése. Az Isten sohasem hagy a bizonytalanságban, sohasem hagy gyötörve élni. Sohasem hagy a próbák alatt, hanem megadja a választ mindarra, ami lesz az életedben. Egy éjszaka leforgása alatt megtudják Isten akaratát, és szinte ők maguk is érzik, hogy ennek az álomnak jelentősége van. Isten üzent nekik. Isten mondott valamit.
Amikor József reggel bement hozzájuk, látta rajtuk, hogy izgatottak, hiszen Ő naponként találkozott velük. Valami történt. Láttja, hogy valami más. Milyen jó, hogyha így tudjuk észrevenni társaik izgatottságait, örömeit, bánatait. Amikor meglátom, hogy valahogy ma más az én barátom. Valahogy nem olyan, mint szokott lenni. Áldás egy közösség számára egy ilyen jó megfigyelő – jó lelkigondozó, aki észreveszi – valami megváltozott.
József észrevette és megis kérdezte miért ilyen szomorú ma az arcotok? Miért ilyen szomorú az arcod? – hányszor vetted észre hogy talán gyermeked ma nem úgy jött haza, mint tegnap az iskolából. Hányszor vetted észre, hogy férjed, ma szomorúbb ábrázattal érkezett meg a munkahelyéről? Hányszor vetted észre, hogy nagymamád, vagy nagypapád ma valamiért kedvetlen? Miért ilyen szomorú ma az arcotok? Milyen lelkigondozó vagy családodban? Milyen társa vagy családodnak, barátaidnak, alkalmazottaidnak?
Erre a kérdésre megindul a válasz: Álmot álmodtunk, de nincs, aki megfejtse. Félelem, szorongás, hogy mi nem tudjuk megoldani. Ez az évkezdet is ilyen szorongást okoz nekünk. Milyen lesz? Hogy lesz? Isten jelt ad, és sokszor nem tudjuk rá azt mondani: Igen Uram! Nem tudjuk életünket a probák mélyén megfogni és elrendezni! Egyszerűen nem tudjuk megoldani. Itt most már nem segít a leleményességünk, nem segít az ügyességünk. Be kell vallani, nem megy!
De milyen jó, hogy mégis van valaki, aki rávilágít: Ha ti nem is, de van Isten az égben. József abban példa, hogy minden nyomorúság ellenére felül tud emelkedni a problémákon, próbákon és meglátja a felhők mögött a világosságot. Isten világossága beragyogja életét és segíteni tud: Istennél van a megfejtés. Amit nem tudsz megoldani életedben, amit nem tudsz elintézni egyedül, azt lerakhatod, nem kell tolnod magad előtt, míg egy hatalmas hegy nem lesz belőle. Lerakhatod: Istennél van a megfejtés. Ez az év is az ő kezében van! Nem egyedül kell megharcolnod! Micsoda öröm ez! Életed minden gondjára, minden próbájára van megfejtés az Úrnál. József bizonyságot tesz Isten mellett és bíztatja őket, hogy mondják el neki.
Elkezdik. A főpohárnok elmondja az álmát: Szőlőtőt látott, amelyen három vessző volt, ez hamar kivirágzott és sok gyümölcsöt termet, és ebből ő maga facsart a fáraó poharába, majd megkapta az Úr választ is Józseftől: Az Úr három nap múlva megszabadít. Ő vissza mehet, és szolgálhat a fáraónak. Isten megadja neki a lehetőséget. Fölemeli Őt a fáraó, visszahelyezi oda, ahol ezelőtt szolgált.
A fősütőmester is elmeséli álmát: Három kosár kalács volt a fején, a felső kosárban mindenféle sütemény volt, azonban a madarak ették azokat. Az álom megfejtése így szólt: A fáraó három nap múlva felemel téged, de fára akaszt és madarak eszik le húsodat.
Ez pedig így is történt. A fáraó születésnapján mindkettőt felemelte egyiket visszahelyezte a helyére, a másikat pedig fára akasztotta.
Azt olvassuk a Bibliában: Mindkettőt felemelte a fáraó, csak egyiket magához vette, szolgálatba állította, a másikat fára akasztotta. Felemelnek bennnüket sokszor, felmagasztalnak az emberek, de vajon hová? Magukhoz? Tényleg megtisztelnek azzal, hogy velük együtt lehetünk közösségben, vagy csak jelképesen megtűrnek? Szemükkel kedveskednek, de szívükkel a pokolba kívánnak? Hogyan viselkedünk az emberekkel? Hogyan emeljük mi ki az embereket? Hogyan tiszteljük meg mi embertársainkat? Tényleg szeretettel vagy éppen megaláztatással? A fáraó mindkettőt megmutatta társainak. Az egyik végletet, de a másik végletet is: a szeretetet, de a gyűlölet végletét is.
Az elbeszéléshez még hozzátartozik József kérése is, amit a főpohárnokhoz intéz: De ne feledkezz meg rólam, amikor jó dolgod lesz, és légy hozzám hűséges és vitess ki engem ebből a házból. Az Isten embere könyörög annak az embernek, akiről tudja, hogy megszabadult! Ne feledkezz meg rólam! Az az ember mondja ezt, aki tudja, hogy mindenki az Úr kezében van, és mégis embertől kér segítséget. A hűséget embernél keresi. A zsoltáros mindenkor a hűséget Istenhez köti. Itt felejti el József, hogy minden Isten kezében van. Ő szabja meg a szabadulás idejét mindenki számára. Istennél van a szabadulás ideje. Őnála van a megfejtés. József éppen azt felejti el, amiről olyan büszkén vallott a főpohárnok és a fősütőmester előtt. Minden unszolás ellenére azt olvassuk, hogy a főpohárnok elfeledkezett róla.
Nagy ajándék József számára ez a találkozás, de nagy tanúlság is: Megtapasztalja, hogy Istennél van a szabadulás. Istennél van a megfejtés. Álmaink, vágyaink megvalósítása nem tőlünk, nem is a melletünk élőktől függnek, hanem a Mindenható Istentől. Sokszor mi is, mindennapi keresztyének úgy vagyunk, mint József: egyik pillanatban hirdetjük, vallást teszünk: Istennél van a megfejtés!, csak Ő a megoldás álmainkra, terveinkre, a másik pillanatban, amikor keressük életünkben a kiutat, az emberekre hagyatkozunk. Őtőlünk kérünk segítséget.
Ez év első vasárnaján lássuk meg: vágyainkra, álmainkra Istennél van a megoldás. Istennél van a megfejtés. Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Ő tudja megadni életed álmaidra a választ.
Ez év elején véssük jól szívünkbe Ady Endre szavait: Batyum: a legsúlyosabb Nincsen, Utam: a nagy nihil, a Semmi. A sorsom menni, menni, menni, S az álmom az Isten. Vele szeretnék találkozni, az álmommal, nagy bolond hitemmel S csak ennyit szólni: Isten, Isten… Így legyen! Ámen.
Utóima:
Urunk, Istenünk Jézus Krisztus által!
Köszönjük Neked, hogy ez év kézedetén is Veled és a Te szövétnekeddel, drága Ígéddel indulunk el. Köszönjük József példáját, akinek az életében ez a találkozás a fősütőmesterrel és főpohárnokkal olyan sokat jelentett. Add, hogy ebből a több évszázados találkozásból mi is tanuljunk. Lássuk meg benne haragunk leküzdését, próbáink, terheink megoldását, lássuk meg személyünk őszinteséget, és legfőképpen azt, hogy Te vagy a megoldás mindenre a mi életünkben. Kérünk, Jézus Krisztus érdeméért alkalmazkodj mindenkor a mi nyomorúságainkhoz, látogass meg minket naponkét, hogy áldott közösségünk legyen Veled és embetársainkkal. Hitben és szeretetben állíts azok mellé, akik nehézségeket élnek meg, add, hogy életünk során végezzük Lelked által a gyámolítás szolgálatát. Segít bennünket ebben Urunk! Ámen.
Felvidék Ma, sk
