Ismét Dunaszerdahelytől hangos a szlovákiai sajtó. A rendőrattakkal tarkított focimeccs és a polgármester-választás eredményét semmissé nyilvánító (kételyeket ébresztő) alkotmánybírósági döntés után azért, mert egy „lelakott” bérházból 36 családot költöztetne ki a város konténerlakásokba. A lakbért évek óta nem fizetők zöme roma, a város önkormányzata meg magyar, túlsúlyban a Magyar Koalíció Pártja képviselőivel – írja a Magyar Nemzet.
Dunaszerdahely évek óta küszködik a lakbérhátralékosok problémájával. A költségvetésből koronamilliókat emésztett fel, hogy helyettük kellett fizetni a gáz-, víz- és villanyszolgáltatást, miközben a városnak le kellett mondania a lakbérbevételéről is. Nyilvánvaló, hogy a pénz hiányzott máshonnét, el-elmaradtak ezért beruházások, például az óvodák, iskolák karbantartása, középületek felújítása. A város türelmes volt, és megoldást keresett, nem hagyta magára polgárait. Hosszas egyeztetés után született meg a döntés tavaly, hogy Ausztriából rendelnek konténerlakásokat, amelyeket a helyi roma szervezetek igénye alapján „szociális sarokkal” – vécé, mosdó – szereltek fel. Az építkezés és a tereprendezés azonban csak december végére fejeződött be amikorra beköszöntöttek a hideg napok, a város tehát tovább várt a kiköltöztetéssel, csak most fogtak hozzá az előkészületekhez, de az akciót csak március végére tervezik, akkorra már biztosan javulnak az időjárási viszonyok.
Ilyen vagy ehhez hasonló békés, bizonyos értelemben konszenzusos megoldásról keveset hallani Szlovákiában. Pedig a lakbérhátralékosok országosan okoznak gondot, szinte mindenütt, ahol a „reális szocializmus” úgy „oldotta meg” a romakérdést, hogy lakótelepet épített számukra, megalkotta a „fekete városokat”, amelyekből azóta újkori népvándorlást szervezett számtalan önkormányzat. Közismert Kassa és Rimaszombat példája – egyik városban sem magyar többségű az önkormányzat –, ahol a problémákat úgy oldották meg, hogy lekapcsolták a bérházakról a szolgáltatásokat, így késztetve lakhelyük elhagyására a még fizetni képes családokat, a többi esetében pedig még a vízhez jutást sem biztosították az érintetteknek. Érsekújváron és Nyitrán sincs magyar többség az önkormányzati testületekben; ott olyan döntés született két éve, hogy a városvezetés vásárolja fel a környező falvak elhagyott – olykor romos – családi házait, s „ingyen” költöztesse ki a lakbérhátralékosokat. Mire a kistelepülések észbe kaptak, tucatnyi roma család gondjai szakadtak a nyakukba, amit olykor nemzetiségi feszültség is övezett, mert a zömmel magyar falvakba szlovákul beszélő romák kerültek. Révkomárom is hasonlóan járt el, ebben az esetben viszont mindkét oldalon magyar önkormányzati politikusok kerültek egymással szembe „a romaprobléma költöztetése” okán – ahogy konfliktusuk okát nevezték.
A példák sorolhatók, s a tisztán szlovákok lakta területekre is érvényesek, a gond tehát valóban nagy. A kormány azonban mossa kezeit, nem akar beavatkozni az – úgymond – önkormányzatok vitájába. Végül is – mint mondja Dušan Čaplovič, a kormány kisebbségekért, tehát a roma ügyekért is felelős alelnöke – „az önkormányzatok autonómiát élveznek”. A felelősség olcsó elhárításán túl különösen érdekes, hogy ilyen esetben Čaplovič sem fél az autonómia kifejezéstől.
Neszméri Sándor, Magyar Nemzet
