Robert Fico 1994 és 2000 között a Szlovák Köztársaságot képviselte az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt. 1992-től parlamenti képviselő volt. 2006 óta áll a szlovák kormány élén. Annak ellenére töltött be (tölt be) komoly funkciókat, megbízatásokat, hogy – mint egyik nyilatkozatában őszintén bevallotta – 1989 novemberét észre sem vette.
Robert Fico markáns pédája annak, hogy egy politikus karriert futhat be egy demokratikus országban, annak ellenére, hogy a kommunista elnyomórendszert banális epizódnak tartja a történelemben. Vajon ez a tény etikus?
A múlt hét péntekén, koraeste, a belpolitikai események kényszerére hivatkozva, Fico rendkívüli sajtóértekezleten dörögte el, hogy ő, és pártja Iveta Radičová jelölését semmilyen körülmények között nem támogatja a köztársasági elnök posztjára. „Nincs csipetnyi vonzalma a Szlovák Köztársasághoz. Etikátlan, ha valaki ellene volt a független szlovák állam megalakulásának, most annak elnöke akar lenni.” Hangzottak el a legsúlyosabb vádak Fico szájából.

Mi az ellentmondás Fico gondolataiban és érvelésében?

Az akkori közvélemény-kutató intézetek adatai szerint a Cseh – Szlovák federáció kettéválasztása ellen volt az ország lalkosainak többsége. Akkor, még Vladimír Mečiar kormánya is több lehetőséggel számolt, és több variánsa létezett a cseh és szlovák együttélésnek. Mint tudjuk, győzött Václav Klaus határozott döntése, „Ha akarják, menjenek!” (Když chtějí, ať jdou!). Ha érvényes, hogy Radičová jelölése nem etikus, akkor viszont Fico megállapítása sem ül, ugyanis a szlovák kormánynak a csehekkel folytatott tárgyalásain a többség akaratának kellett volna érvényt szerezni. Mivel ezt nem tették, most akkor Szlovákia többsége nem érvényesítheti alkotmányos jogát, hogy jelölhető legyen köztársasági elnöknek?
Ez etikus?

Sok ember küzdelmének, polgári kezdeményezéseknek, humoristáknak – mint a váratlanul elhunyt Stano Radič – eredménye, hogy Szlovákia kikerült az olyan antidemokratikus országok soraiból, mint Lukasenko országa, Fehéroroszország. Azokkal az egyénekkel, akik részesei voltak a múlt század kilencvenes éveiben az emberfeletti erőfeszítéseknek, hogy a keserű múlt következményeit felszámolják Szlovákiában, most Fico együtt kormányoz. Milyen varázslatos körülmény akarta azt, hogy Fico kiközösítő okoskodása az etikáról az első szlovák állam kikiáltása évfordulójának előestéjén hangozzon el? Mert ez az állam, hetven évvel ezelőtt, Jozef Tisoval az élen, pont a szegregációra (elkülönítésre, kiközösítésre) épült!

Kell ehhez bővebb magyarázat az etikáról?

Felvidék Ma, ddg