Emlékeznek még? Az értéktisztelő, liberális hölgy, aki parlamenti alelnök volt, de népjóléti miniszternek is el tudták képzelni őt, nem vállalta a politika piszkát: hagyta az alelnöki széket és elhagyta a pártot, a legnagyobb akkori kormánypártot. Utána pedig szabadon fórumozott. Akkor még szabad volt és liberális.
És fennen hirdette: nem lehet demokratikus ember vagy párt az, aki/amely a magyarkártyával játszik, és a kampánya tele volt felhívásokkal: hozzá hasonlóan minden más demokratikus erő előre kötelezze magát, hogy semmilyen közösséget nem vállal Ján Slotával és ultranacionalista nemzeti pártjával. Nem hallgattak rá. A parlamentbe sem választották be. A politikai forgószínpadon kívülre küldték. Most azonban visszatért, hogy államfő legyen. Asszonyi formatervezők kézbe vették, jól átgyúrták. Minden dekája, minden hajszála, minden sminkje a helyén van, túl a negyvenen porcelánarcú lett. S úgy tűnik: megalkotói belül is alaposan átgyúrták. Elhitették vele: neki előre kell köszönni, mit köszönni – bókolni! –, mert létezik! És mit hallani most abból a szájból, amely 2006-ban még a Slota ultranacionalistáitól való elzárkózást sürgette? Komolyan aggódik amiatt, hogy vetélytársa sok magyar nemzetiségű szlovákiai állampolgár szavazatával került az elnökválasztás második fordulójába. A 46,63 százalékos részvételhez képest túl sok a magyar szavazat – sopánkodik a porcelánarcú. Mert hát három év nagy idő, ugye?! „Ez nyugtalanító jelzés számomra – fejtegeti a frissen megfodorított hajkorona alatt –, ezt nagyon világosan végig kell gondolni, s csak utána szabad végleg eldönteni, hogyan viselkedjünk a választások második fordulójában.” Hát: nagy dilemma egy porcelánfejnek. Egy szabadon fórumozó, ultraliberális fejnek. Főleg, hogy már jóval jelölése előtt eldőlt: most jött el az ideje, hogy kibékítsék és összeboronálják az eddig lenézett és elutasított primitív nacionalistákkal. Az elnöki székért induló utolsó nagy rohamban pedig Ján Slotán is túltéve hirdethesse, amit eddig, ebben az országban – de az elődállamokban is, 1918-ig visszamenőleg – kizárólag csak ő merészelt kimondani: túl sok a magyar szavazat…
Felvidék Ma, ngyr
