Simon Zsolt, miután bejelentette távozását a Magyar Koalíció Pártjából, a TA3 hírtelevízió esti, politikai vitaműsorában szerepelt. Mint mondta, nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy új pártot alapít.
Simon, saját hagyományaihoz hűen, ismét erős túlzásokra ragadtatta el magát. „Hatalmas választóvonal van az MKP-ban, de ugyanez vonatkozik a választók bizalmára is. Evidens, hogy a választópolgárok 4%-a már tudatosan nem választja az MKP-t. Vagyis, ha egy új alternatíva jönne létre, az MKP-tól elpártolt választók jelentős száma okán akár a parlamentbe jutás küszöbét is elérhetné”. Azt, hogy lesz-e új párt vagy sem, Simon szerint az elkövetkező hónapok mutatják meg.
Simon Zsolt parlamentben tartott sajtótájékoztatóján kimondta, hogy „a hazugságra alapozva nem lehet politizálni”. Arról, hogy ez vonatkoztatható-e a mai MKP-ra, a hírtelevízió Bárdos Gyulát kérdezte meg, aki egyértelmű választ adott: „Ha ez igaz lenne, akkor nem lennék a párt parlamenti frakciójának vezetője”.
Simon Zsolt egyébként az első olyan MKP-képviselő, aki elhagyta a pártját. A parlamenti mandátumáról viszont nem mond le, vagyis az MKP-frakció a továbbiakban 19-tagú lesz, és egyel nő a független képviselők száma.
Bugár Béla sajtónyilatkozata szerint, ha az MKP meg akarja akadályozni, hogy Simonnak követői legyenek, akkor változtatnia kell azon a politizáláson, amelyet a volt pártelnök megosztónak minősített. A „megosztó” jelző jogosságának kérdéséhez azonban mindenképpen hozzáfűzendő, hogy a Magyar Koalíció Pártja Országos Tanácsának ülésein azok a kezdeményezések, melyek a jelenlegi pártvezetés ellen születtek, rendre mind csúfos kudarcot szenvedtek – alig egy-két szavazatot kapva.
A valóság az, hogy a megosztottság rögtön az MKP 2007. március 31-i közgyűlésén történt, melyen Bugár Bélát Csáky Pál váltotta az elnöki tisztségben. Bugár vereségét látva annak néhány híve még a szokásos 100 napi türelmi időt sem adta meg az új felállású MKP-vezetésnek, rögtön támadások özönét zúdították rájuk. Kevesen voltak (vannak), de hangosak. Szükségük is volt (van) a hangosságra, mert az MKP politizálásának eredményei nem őket igazolták, hiszen az a faramuci helyzet állt elő, hogy az ellenzéki MKP komolyabb eredményeket ért el a parlamentben, mint az egykori kormánypárti magyar párt (iskolai törvény, Lisszaboni Szerződés, de itt említhetjük a sikeres ellenzéki együttműködést is az államfői választások kapcsán). Sokkal több is lehetett volna, ha nincs néhány MKP-tisztségviselő, aki fékezi az MKP munkájának hatékonyságát. Ezek után nem meglepő, ha olyan nézetekkel is találkozunk, hogy a „hangoskodók” többet ártottak a szlovákiai magyarságnak, mint Slota, Mečiar és Fico együttesen.
Simon Zsolt ilyen körülmények közötti távozása az MKP-ból így sokkal inkább pozitív hírként értékelendő, mintsem veszteségként.
Felvidék Ma, on
