Dolník Erzsébet , az MKP egyik prominens lévai képviselője is megírta nekünk véleményét az egykori képviselőtársai kilépéséről az MKP frakcióból: Az egyik szlovák újság online fórumán, sok egyéb vélemény mellett, a következő mondatot olvastam: „Rozbitie SMK je dobrá správa pre Slovensko” ( Az MKP szétverése jó hír Szlovákia számára.)
Egy további hozzászóló pedig szinte felszólított, hogy „csak marják egymást és verjék szét az MKP-t, ennek csak örülhetünk (mármint a szlovákok), legalább nem lesz velük (velünk) gondunk.”
Azt hiszem, elég lenne csak ennyit írnom, hogy mindenki számára világos legyen, mi a gondom azokkal, akik sértődötten, haragosan vádolnak mindenkit, aki nem ért velük egyet, akik kilépnek abból az MKP-ból, melyet létrehoztak, mert szerintük „az MKP-ban munkamódszer lett a hazugság”.
Nos, ha így van, tisztázni kellene, ki hazudik, mert az az állítás, ami megjelenik esetenként a sajtóban, s melyre mások hivatkoznak, nem biztos, hogy igaz. Ezt eldöntendő, és ajánlatos utána nézni a valóságnak, vagy legalább meghallgatni többek véleményét.
Ennek remek példája a Léván megtartott járási konferencia és a hozzá kapcsolódó civakodás. Az Új Szó egyik cikkére reagálva igyekeztem rámutatni néhány csúsztatásra ill. féligazságra, ezért nem kívánok ezzel még egyszer foglalkozni, csak az a kérésem, hogy aki erről írni akar, szíveskedjen megkérdezni azokat a küldötteket, akik végigdolgozták a konferenciát, hogyan látják az ott lezajlott eseményeket, nekik bizonyára más véleményük van, mint a kilépő személyeknek.
Elkeserítő – bár mondhatják, hogy ez az én bajom -, hogy amióta a három parlamenti képviselő bejelentette távozását a frakcióból és lebegtetik a médiákban az új párt létrehozásának lehetőségét, folyamatosan cseng a telefonom, s a telefonálók felháborodva kérnek magyarázatot arra, hogy mi is történik az MKP-ban. Hozzáteszem, szlovák ismerőseim is, akiknek Bugár Béla volt a kedvenc politikusuk, de most már nem értik, hogy tehetett ilyet, hiszen számukra is világos, a tét a magyarok képviselete az EP-ben, ill. a megyei képviselő-testületekben, a parlamentben.
Pedig van most néhány nagyon fontos probléma, amivel együtt kellene foglalkoznunk és közösen keresni a megoldást. Nyelvörvény, tankönyvek, a szlovák nyelv erőszakolt bevezetése a magyar óvodákban, csökkenő diáklétszám a magyar iskolákban, gazdasági válság …soroljam?
Gondolják kedves kilépők, hogy ezek az ügyek csak úgy, maguktól megoldódnak, ha más, egyéni érdekek mentén fogunk politizálni?
Tetszik – nem tetszik, mindannyian a történelem részesei vagyunk, leszünk. Nem mindegy, hogy úgy tanulnak majd rólunk unokáink, mint nemzetrészünk támaszairól, vagy mint képletes sírásóiról.
(A szerző az MKP parlamenti képviselője volt)
